Keresés

Részletes keresés

panthera nera Creative Commons License 2018-01-22 16:58:46 2163

Erről beszélek én is. Pontosan ez az amit irsz, hogy a reformáció elszalasztott lehetőségeit, ugy tudjuk megérteni ha világosan látjuk a reformáció szakaszait.

  

Itt a két szakaszt,te is elválasztod

 

1. a kompromisszum lehetőségét, nálam ez 1520-ig az egyházi átokig (te ezt 1529-ig tartod)

 

2. az elfajulo ellenségeskedést (nálam ez 1520-tól, nálad meg 1530-tól)

 

meg kell különböztetnünk.

 

(A harmadik szakasz amit Luther még megért a vallásháboruk szakasza, ami Luthert a legmélyebben kétségbe ejtette: "nem ezt akartam").

 

Igen, a szerencsétlensége a dolognak, hogy Luther két politikailag merev emberkével kellett összecsapnia Leoval és Károllyal.

 

Addig, a legalább annyira csökönyös és elveihez ragaszkodó Szent Ferenc sokkal jobb politikussal, III. Incével találta szemben magát.

  

 

 

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2018-01-22 16:13:46 2160

Idő hiányában csak nagyon röviden reflektálnék:

 

a 15. sz. végén, a a 16. sz. végén a pápaság intézménye és általában a késő reneszánsz kori katolikus egyház már olyan mértékben romlott volt, hogy annak megreformálása elkerülhetetlenné vált.

 

Luther eredetileg nem akart egyházszakadást, hanem a reformokat, tkp. az igaznak vagy eredetinek vélt kereszténységhez való visszatérést a katolikus egyházon belül, annak megreformálásával képzelte el.

 

Aztán az események mégis úgy alakultak, hogy az egyházszakadás bekövetkezett, de nem mindjárt 1517-ben, hanem csak 1529-1530-ban.

 

Úgy tűnik, hogy egyik oldalban sem volt meg a kellő kompromisszumkészség ennek elkerülésére.

 

Másrészt meg az 1517 és 1529 közötti 12 esztendőben egyre inkább elmélyültek, elmérgesedtek a teológiai, liturgiai és egyházszervezeti kérdésekben kialakult nézetkülönbségek.

 

1529-ben volt egy birodalmi gyűlés, ahol utoljára még lehetőség nyílt az egyházszakadás elkerülésére.

Luther maga helyett Melanchtont küldte el, mivel ő egyházi átok alatt állt, elvileg bárki megölhette volna, nem vethetjük a szemére, hogy féltette az életét.

 

Melanchton messzemenőkig hajlandó lett volna kompromisszumokra a pápai irányzattal, de ekkor már Luther avatkozott közbe és megtiltotta Melanchtonnak, hogy túl sok engedményt tegyen a "pápistáknak".

A pápai oldal sem volt sokkal engedékenyebb, így aztán bekövetkezett - 1054 után ismét - az egyházszakadás:

a lutheri irányzatot követő országok, városok és fejedelemségek sorra szakítottak Rómával és a római egyházzal és önálló lutheránus egyházakat hoztak létre.

Hamarosan újabb irányzatok jelentek meg, mint pl. az anglikanizmus és a svájci (helvét) hitvallású kálvinista egyházak...

 

Észak-Németország legnagyobb része, Hessen, Württemberg és Nordbaden lutheránus lett, a 3 skandináv királyság (akkor még Finnország Svédországhoz,  Izland és Észtország Dániához tartozott) szintén lutheránus lett, Anglia meg anglikán.

Spanyolország, Portugália és Olaszország kivételével máshol is erősen terjedni kezdett a protestantizmus, de ez már egy másik történet...

 

 

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!