Hirtelen a következő dolgok jutnak eszembe:
- A námbőr ván természetesen a ř . Ha egy ilyet meghallasz, akkor biztos, hogy a csehvel van dolgod. Ha nem hallod meg valami jellemző helyen, akkor meg szlovák :) . Nem mindig könnyű felismermi, mert vannak allofónok, amiket a magyar fül nem feltétlenül vesz észre. Viszont jellemző hely a szó vége, magyar füllel is felismerhető -ár/-ář képző (kancelář, bednář ...). Vagy a pře- , ami a szlovákban prie-
- Diftongusok. Talán a legjellemzőbb az -ou- , a helyén a szlovákban sokszor hosszú ú van (pouzdro ~ púzdro 'tok', de dlouhý ~ dlhý 'hosszú'). Vigyázat, a szó vége félrevezető, mert szlovák -ov is így ejtendő.
- A cseh e-nek gyakran o felel meg a szlovákban mássalhangzók között. Az instrumentális esetben ill az -ek/-ok végű főneveknél könnyű kiszúrni: párek s rohlíkem vs. párok s rokom.
- Eltérő végződések. Pl. a csehben van jellemző -ní (nyí) "gyenge" melléknévvégződés a szlovákból hiányzik. Néhány melléknévnél ezt ki lehet szúrni, pl. státní ~ tátná.
- Eltérő kötőszavak: jako ~ ako, ted' ~ teraz. |