Gondolom, az hogy egy átlagos munkahelyről egy olyan munkahelyre váltottam, ahol a kutya sem szól hozzám egész nap, az sem túl előnyös. Alapvetően egy magamnak való ember vagyok, ez az egész napos egyedüllét pedig tovább mélyíti ezt.
Szempont volt az is, hogy így pl. soha nem baszogatnak, főnököm gyakorlatilag nincs. De semmilyen pozitív dolog sem ér.
Hát úgy látom, ez a munkahely éppen ezért nem volt egy jó választás. Sajnos sok lehetőségem nem volt.
Hiába jönnek az ügyfelek, azok csak ügyfelek, akiken még csak nem is segítek, inkább jól lehúzom őket.
Sajnos ez semennyire nem produktív, elütöm az időt ugyan, de nem az lenne a célom, hogy elüssem az időt.
Mert az idő amúgy is elmegy. A munkámban akkor érzek némi sikert, ha megmondom, hogy mennyi a kezelési költség, amit meghallva elmennek máshova.
Sajnos a téli depresszióm már nyáron is van, majdnem folyamatos. Mondjuk, hogy vannak rövidebb jobb időszakok.
Igazából semmi nem fáj, meg semmi nem kimondottan rossz, csak ürességet érzek.
Kipróbálok valami B-komplexumot.
Korábban a remotiv extra segített, de annak horribilis ára van.
Talán az orbáncfűből készült tea.
Valóban, a tervezés szükségességére én is rájöttem, csak sosem jutottam el odáig, hogy véghez is vigyem.
Valószínűleg olyan mértékben kell tervezni, hogy percre kell beosztani az időmet, mert másképp nem megy. |