Sziasztok! Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát.
Creativus: Nem tudom,hogy nagyon sokan miért írták azt,hogy nem fiú vagyok pedig igen 19 éves fiú vagyok. Nem tudom,hogy ez miért volt olyan hihetetlen számukra.
Legbelül vágyom arra,hogy családom legyen de mára már eljutottam arra a szintre,hogy inkább elfojtom magamban és nem is gondolok rá. Persze ha egyszer lesz egy családom akkor édesapámmal ellentétben mindent megtennék annak érdekében,hogy ők boldogok legyenek és akkor lennék a legboldogabb,hogy ha ők is azok lennének. Tanulnék abból a hibából amit édesapám éveken keresztül elkövetett.
Kód 001: Sportolni már több mint egy éve kitartóan sportolok. A súlyzós edzésekben találtam rá a hobbimra. Mára már nagyon megszerettem. Nagyon sokan tanácsolták nekem,hogy kezdjek el edzeni mert akkor biztosan nőni fog az önbizalmam de nem így lett. Persze elsősorban nem ezért kezdtem el edzeni hanem a saját egészségem érdekében.
Ami viszont nagyon aggaszt,hogy a tanulás nem igazán érdekel. Pénzügy számvitelt tanulok de valószínű,hogy hamarosan abba fogom hagyni mert egyszerűen nem szeretem és már most megbuktam 6 tantárgyból. Sajnos semmilyen elképzelésem sincsen,hogy mit is kezdjek az életemmel mert semmilyen szakirány sem érdekel.
Kalkaster2: Valóban az lenne a legjobb,hogy ha szakember segítségét kérném de sajnos valamilyen oknál fogva úgysem fogom. Sokszor van olyan érzésem mintha a saját magam ellensége lennék. Másfelől pedig senki sincsen mellettem aki egy kicsit is támogatna és,hogy ha elbizonytalanodnék akkor visszaterelne a helyes útra. Mindenki elfordult tőlem és senkit sem érdekel,hogy mi van velem még a saját családomat sem. |