|
|
|
|
 |
Nikke
2017-11-08 15:08:43
|
6534
|
Utolsó percig dolgoztam én is, csak néha inkább már csúsztam-másztam, mint mentem. Ahogy léptem, ahogy ránehezedtem a lábamra, a csillagokat láttam. Egyre durvult a helyzet. Gondolom, egyre nagyobb lesz a szakadás ilyenkor, de éppen be is csípődhet, na akkor ott - állítólag - vége, a fájdalomtól mozdulni sem tudsz. Hála az égnek ezt én nem tapasztaltam meg, de itt olvastam több, régebbi hozzászólásban.
|
|
A hozzászólás:
 |
swan1234
2017-11-08 14:37:56
|
6533
|
És ha valóban porcleválás vagy egyéb probléma áll fenn az esetemben, vajon mennyire ártalmas az, hogy a fájdalom ellenére strapálom a térdeimet? (mert az újabb konzultációig - és esetleg a műtétig - még be kell járni a munkába, meg egyáltalán, intézni a napi dolgokat...) Vagy ennyire nem vészes a helyzet, csak túlaggódom? |
|
Előzmény:
 |
Nikke
2017-11-07 15:45:43
|
6531
|
Nem igazán tudni, hogy mitől van, én sok mindennek utánanéztem, de a saját esetemre én sem találtam magyarázatot. Emlékeim szerint nem történt semmi olyan, ami előidézhette volna, bár előtte 1 évvel egy jó nagyot estem, de csavart mozdulataim nem voltak. A sport az erős rizikófaktor, főleg ahol valamilyen hirtelen fordulás van.
A műtét nem egy nagy durranás. 12'00-kor hoztak ki a műtőből, 15'00-kor hazaengedtek. Saját lábamon mentem, de csak kísérővel engednek ki.
Kicsit sántítottam, félve léptem a lábamra, de örömmel konstatáltam, hogy nem jelentkezik az a gyötrő fájdalom, mint ami a műtét előtt volt. Másnap palacsintát sütöttem! (Lehet, hogy ezt azért nem kellett volna.) Pár nap után én dolgoztam, van aki hosszabban van otthon.
Semmilyen segédeszközöm nem volt.
Tipp:
Ha elmész egy közeli város olyan ortopédorvosához, akinek magánrendelője is van, akkor ugyan a szakorvosi vizit díját ki kell fizetned, de a műtét már tb-támogatással megy abba a kórházba, ahol dolgozik, vagy akivel valamilyen szerződése van, és így nem vagy a helyi orvosokra utalva.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|