Keresés

Részletes keresés

sieshu Creative Commons License 2017-10-08 22:28:40 3072

Szerintem már elástuk magunkat, te nem emlékeztél, én nem is láttam, jobb, ha önként kivetődünk a külső sötétségre. Tudod, itt csak mi lehetünk betegek, mi, akik évekre megrekedtünk ennek a fórumnak falai között, és nem cserélgetjük állandóan a neveinket. Ez így nagyon gáz, nagyon nagyon.

A szublimáció jó felvetés. JA-nak ez elég nehéz lehetett.

A hozzászólás:
ovisista2b Creative Commons License 2017-10-08 13:09:51 3069

Szia Kedves Sieshu! Üdv és Üdvözülendés az Üdvlészletekkel! MInden Jókat és mindég!

 

Hát most kissé vitatkozzunk kellene, mert sajnos ez a beteg kis illető pont nem az Ötödik pecsét Lényegét hozza, hanem sajnos azt az Aspektusát, amely a szörnyekről Mutat LátLeletet és némiképp értelmezi az "ideológiát" amitől fertő-förtelmeződhettek!

 

A másik, hogy a Gyermekben van ugyan sajnos rosszalkodhatnék is, de ha annak boszor-gányolós kultúrájától vérszemet kapva "kiélné" összes rombolhatnékját, mert nem Érti még a Létet, nos akkor sajnos csakugyan ott volnánk, hogy nem is Létezne Élet sem!

 

Illetve itt van az, hogy ha rosszindulatú valaki, azaz öszönei szerint kártékony volna, akkor is itt van az, amit József Attilácska Javasol hogy küzdgyjünk meg vele, mármint azt hogy SZUBLIMÁLOM kártékony hajlamom!

 

József Attila: „Költőnk és Kora”
Íme, itt a költeményem.
Ez a második sora.
K betűkkel szól keményen
címe: „Költőnk és Kora”.
Úgy szállong a semmi benne,
mintha valaminek lenne
a pora…
Úgy szállong a semmi benne,
mint valami: a világ
a táguló űrben lengve
jövőjének nekivág;
ahogy zúg a lomb, a tenger,
ahogy vonítanak éjjel
a kutyák…
Én a széken, az a földön
és a Föld a Nap alatt,
a naprendszer meg a börtön
csillagzatokkal halad –
mindenség a semmiségbe’,
mint fordítva, bennem épp e
gondolat…
Űr a lelkem. Az anyához,
a nagy Űrhöz szállna, fönn.
Mint léggömböt kosarához,
a testemhez kötözöm.
Nem való ez, nem is álom,
úgy nevezik, szublimálom
ösztönöm…
Jöjj barátom, jöjj és nézz szét.
E világban dolgozol
s benned dolgozik a részvét.
Hiába hazudozol.
Hadd most azt el, hadd most ezt el.
Nézd az esti fényt az esttel
mint oszol…
Piros vérben áll a tarló
s ameddig a lanka nyúl,
kéken alvad. Sír az apró
gyenge gyep és lekonyúl.
Lágyan ülnek ki a boldog
halmokon a hullafoltok.
Alkonyúl.

 

Tehát nem vagyunk tökre csak vesztesek a mizantrópiával szemben, ugye?!?

Előzmény:
sieshu Creative Commons License 2017-10-08 11:59:06 3068

Bár nem láttam az Ötödik pecsétet, de úgy tűnik a sztori alapján ő itt a topikban áruló fényképészeket keres, miközben ő a mocskosszájú angyal perspektíváját választja. Az nem baj, hogy ebbe majdnem beledöglünk, az erkölcsi fölény mindent megmagyaráz.

Annyi igazság van benne, hogy a túlzott jóra való törekvéssel akár a pokolba vezető utat is ki lehet kövezni, néha érdemes ezt elengedni. Nem tudsz mindent megjavítani, nem lehet mindig jónak lenni, mert az élet átfordítja, kompenzálja, kiegyensúlyozza ezt a kibillent állapotot. (hiszen ott van az emberben a rossz is, nemcsak a jó, az is "részt követel", és ha nem tudod ártalmatlan módon becsatornázni, akkor is előtör valahol)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!