Nagyon változó volt a turisták száma, az egyik nap pl. egy hajó sem kötött ki, de volt olyan is, hogy a Fira-Oia közti közlekedést szinte megbénította a luxushajósokat Oiába szállító buszok tömege. De mindezt nagyjából már előre tudtam, hála neked a belinkelt hajó naptárért. :-) Bárcsak soha ne kötne ki ott egy óceánjáró sem!
Mindössze bő négy napot töltöttünk Santorinin, két éjszakát Firán, kettőt Oián, plusz foglaltam egy olcsóbb szállást az utolsó napra Firán, mert éjfél után indult a repülőnk Athénba. Sajnos mivel a mi esetünkben ki volt zárva a kocsi vagy a quad kölcsönzés, taxit meg alig lehet szerezni a szigeten (plusz drága is), így nem rendelkeztünk túl nagy mozgástérrel, s végül csak a Fira déli csücskétől Imerovigli északi széléig terjedő részt, valamint Oiát láttuk. Tervben volt ugyan egy buszozás Firából vagy a Vlichada beachre vagy a Red-White beachre (ott boat taxival a White beach-ig), de ez több okból elmaradt. Kamari és Perissza nem vonzott igazán, bár a két üdülőhelyet elválasztó szikla impozáns látvány. Csak a repülőről láttuk a fekete partokat.
Rendhagyó módon Ciprusról érkeztünk Santorinire, de utólag már nem tűnik jó ötletnek a két sziget összekapcsolása. Most úgy érzem, jobb lett volna több időt tölteni csak Santorinin, ami olyan mellbevágóan gyönyörű látványt nyújt (főleg bizonyos napszakokban: naplemente előtt, után és kora reggel), hogy ezt az élményt nehéz lenne felülmúlnia bárminek is. Számomra Imerovigli volt a csúcs (épp ott nem szálltunk meg), és persze Oia is csodás a kalderára épült villáival, templomaival, virágaival. Viszont Oián naplemente előtt kb. másfél-egy órával kezdtek „megőrülni” az emberek, az utcák bedugultak, a tömeg megszorult, szóval épp a legszebb késő délutáni fényekben volt a legkellemetlenebb sétálgatni és fotózni. A fő kilátónál csak az kapott helyet naplementére, aki kb. másfél órával korábban odament. De sötétedés után, mikor lassan elfogytak a bámészkodók és a fotózók, egyedül gyönyörködtünk a kivilágított falu szépséges panorámájában, és ráadásul még a telihold fénye is csillogott a tengeren. :-)
Firán tényleg nagy szerencsénk volt, hogy nem botlottunk bele nagy turista csoportokba, mivel az egyetlen teljes napunkon nem kötött ki hajó. :-) Még Oiára is sikerült átjutnunk szerencsésen a menetrend szerinti busszal, de két nap múlva, visszafelé Firára már csak a harmadik buszra fértünk fel (akkor lepték el a luxushajósok buszai az országutat), s szinte lincshangulat alakult ki az oiai buszállomáson. Nem a külföldiek, hanem görög nők cirkuszoltak a sofőrökkel, akik nagyon türelmesen próbálták csitítani a veszekedőket. Egyébként többnyire meglepően intelligens, udvarias turistákkal találkoztunk és a helybeliek is igazán barátságosak, kedvesek.
Láttunk egy csomó menyasszonyt, vőlegényt, akiket profi fotósok fotóztak a legszebb helyeken naplemente idején. A gyönyörű menyasszonyi ruhák csak úgy úsztak a porban és talán szakadoztak is a sziklákon, tetőkön.
A szigetet még vonzóbbá tették számomra a kóbor kutyusok és a cicák, akiken látszik, hogy nem maradnak éhen. A szamárkákat nagyon sajnáltam, Firán annyira meredek a kikötőbe vezető út, hogy lefelé még teher nélkül is botladoztak, csúszkáltak szegény állatkák. Oián csak néhány csacsit dolgoztatnak, és viszonylag rövid szakaszon. Az Ammoudi öbölből felfelé vezető út amúgy nagyon fárasztónak tűnt gyalog, melegben, tűző napon nem ajánlatos megpróbálni. A Firából Imeroviglibe vezető szakasz viszont egész könnyen járható. Oia keleti végéből gyönyörű kilátás nyílik az egész településre. (Kicsit összevissza írok.)
A szállások:
Mindegyik szállásunkkal maximálisan meg voltunk elégedve. Firán először egy kalderára néző, majdnem teljesen privát terasszal rendelkező apartmanban szálltunk meg (Corrado Caldera), az album első három fotója ott készült, még a napfelkeltét is láttam a hálószobából (amire nem is számítottam). Fira déli csücskében, csendes helyen van, pár percre az Ortodox katedrálistól és a buszállomástól. A rendkívül jófejnek látszó, segítőkész olasz házigazda elénk jött a reptérre és ingyen fuvarozott minket a szállásra. 160 €/éj volt szeptember első napjaira, ami önmagában nézve persze épp elég drága, de a többi kalderára néző, firai szállás árához viszonyítva szerintem nem rossz.
A jóval olcsóbb, 50 eurós firai szállásunk neve Lefteris Rooms, a fő kocsiút mögötti, keleti részén található Firának, közvetlenül egy szép templom mellett. 750 m-re van a buszállomástól, 500 méterre a legközelebbi kaldera kilátótól (Kastro Cafénál), és 700 méterre a Konferencia központnál lévő kilátótól, ahonnan a legszebb kilátás nyílik Firára. Ajánlom azoknak, akik szolid áron szeretnének megszállni egy viszonylag jó helyen lévő, jól berendezett, hűtőszekrénnyel felszerelt, tengerre néző terasszal rendelkező, tágas szobában. Hátránya, hogy egy kisebb kocsiút megy közvetlenül a szállás előtt, és a kaldera felé vezető úton nem mindenhol idilli a környezet.
Oián végül is nem sikerült olyan szállást találnom, ami árban is, minőségben is megfelelt volna, mert Oia jóval drágább Firánál és Imeroviglinél. Nehezítette a helyzetünket, hogy a csupán egy franciaággyal rendelkező szállások nekünk nem jöhettek számításba. Hosszas tipródás után végül túlmentünk az ésszerű ár határán (a 200 eurón), és a Casa Sigala-ra esett a választás, ami a nyugati, naplementés oldalon található, pár percre a fő kilátótól, tengerre néző, közös terasszal rendelkezik (előtte járda), igazi barlanglakás. Itt is szuper volt a tulaj meg minden, de az a horror ára... Igaz, úgy voltam vele, hogy egyszer megyünk az életben Santorinire, akkor meg legyen kövér az a lúd, viszont most vágyom ám vissza nagyon, főleg Imeroviglibe, és hát annyi mindent nem láttunk még ezen a páratlan szigeten.
Akinek pedig az athéni reptér közelében van szüksége transzfer szállásra, annak tudok ajánlani egy gyönyörűen berendezett, hatalmas, két hálószobás lakást egy Artemida nevű tengerparti falucskában (a booking Lúca-t ír helyszínnek): Artemis Apartment, 50 €/éj volt szeptember első felében. Ráadásul a tulaj is valami hihetetlenül vendégszerető és kedves, úgyhogy megadtam rá a tíz pontot, pedig nem szokásom.
Éttermeket, bárokat nem tudok ajánlani, mert nem vagyunk beülős típusok (legalább ezen tudunk spórolni).
A repülőjáratok:
Bp → Larnaca (Wizz), Larnaca → Santorini (Aegeanair, június végétől szept. 1-ig volt közvetlen járat, hetente kétszer, déli indulással, aki ügyes volt, 55 €-ért tudott jegyet venni)
Santorini → Athén (Ryanair), Athén → Bp (Ryanair).
Szerencsére egyik járattal sem volt semmilyen probléma.
Ha valakinek bármilyen kérdése van, szívesen válaszolok.
|
