"A késő középkori hagyomány magyar őshazának a szittyák földjét tartotta. Onnan jöttek ki először a magyarokkal azonosított hunok is. Ebből logikusan következik, hogy a hunok és magyarok szittyák is. A hazai olvasni tudó réteg ezt evidenciának fogta fel, mint ahogyan külföldön is azonosították a magyarokat a hunokkal. Így lett még a Zsigmond királyról író Eberhard Windecke szerint is Attila a magyarok első királya. Elsősorban a királyi kancellária és kúria jogtudó értelmisége képviselte ezt az álláspontot. Nem véletlen, hogy Thuróczy is ítélőmester volt, akár későbbi utóda, Werbőczy. ... A külföldi és a hazai humanisták is előszeretettel alkalmazták a magyarokra a szittya és hun jelzőt, és kötötték össze a három népet. Jellemző, hogy az olasz Bonfini szerint Mátyást 1464. évi szfehérvári koronázása alkalmával a felkiáltások között ... többek közt "szittya Mars"-nak nevezték. ... Vitéz János egyik beszédében a török elleni harcra buzdítva említi, h a törökök a szittyáktól először Ázsiába költöztek, majd Európába kerültek. Ez talán Szkítia területének többféle középkori értelmezéséből eredhet, bár nem zárható ki vmiféle török rokonságtudat sem. ... Tubero leírása szerint Székely Dózsa György a felkelt parasztok előtti beszédében utalt arra, hogy a hunokat Európa meghódítója, Attila, nem azért vezette ide, hogy másoknak nemességet szerezzen."
Érdekesnek tartom, hogy külföldön jártamkor mindig "beleszaladtam" abba a megállapításba, hogy hun vagyok (nyilván Hungary miatt), és mindig előjött a külföldiekben élesen élő kép Attiláról, a hunok királyáról, akit ők az első magyar királynak tartanak. Árpádról meg ugye még csak hírből se hallottak... A késő középkori hagyomány tehát életképesebb külföldön, mint idehaza, ahol korántsem ez a hivatalos álláspont:) Ennek oka, hogy a "szittya" ideológiát teljes mértékben egyenlősítették a hazai nacionalizmussal. És ez nem a 19. században kezdődött elfojtás... |
