Bevallom hogy a szimpátia engem Rudolf mellé állított!
Azonban ez nem érdemtelenül alakult így!
Számtalan életrajzi könyvet elolvasva, sok sok cikkel együtt
alátámassza még ma is azt hogy Stefánia, bár önmagát a
születése miatt magasabb rendűnek gondolva, intellektusát
azonban nem pallérozta annyira, hogy megértsen olyan solgokat
amikkel Rudolf foglalkozott!
Bár elmondható hogy az első években harmonikusnak mondható
házasságuk (leveleik alapján ez derül ki) kissé megromlott, amikor
a betegséget Stefánia elkapta! Azonban Rudolf ezután is ugyanolyan
kedvesen írt neki, és mindenhova hívta, ahova csak utazott, illetve onnan
szerelméről biztosította és hiányolta!
Eközben, Stefánia hidegült el tőle az említett okok miatt és több viszonya
is volt ezalatt, tehát a hűséget ő sem tartotta, holott ennek betartása abban az időben
csak a férfiak részéről nem volt kötelező! Ha a Hamann könyvet olvastad Rudolfról, ott
ezek mint szerepelnek! Lehet hofy FJ-hez ment panaszkodni, amit ő segítségnek nevezett
hogy felhívja a figyelmet R. depressziójára! Azonban nyilvános összejöveteleken minden alkalmat megragadott hogy megszégyenítse, mert tudta hogy férjét érzékenyen érintette ha rossz a kritika róla
Ő azonban a házasság látszatának fenntartása érdekében is nyilvánosan mindig dicsérte, és nem táplálta a féltékenységét! Sőt a privát levelezésükből is ez derül ki...és bár Stefánia nagyon megcsúnyult ekkorra, Hoyos szerint, indokolt vagy indokolatlan féltékenységből,bizonyos "jogokat" ahogy ezt nevezték akkor megtagadott ami Rudolfot még inkább elkeserítette és helytelen utakra vitte! Az biztos hogy az derül ki hogy mindketten uralkodni vágyó hirtelen haragú és engesztelhetetlen volt és megbocsáthatatlanul sértegették egymást négyszemközt! Azt tudjuk hogy itt is a falnak is füle volt. Azonban a szűkebb és tágabb környezet leírásai, naplói, levelei alapján az derül ki hogy Rudolf, volt az izgalmasabb , kedvesebb színesebb egyéniség, míg saját testvére, Lujza is sokszor mellette ált Stefániával szemben.
Nekem már onnan kezdve nem szimpatikus, hogy naplójában a mézesheteket, a LAxemburgi kastélyban úgy írta le ahogy, olyan szavakkal, és később meg a kitalált becenevekkel csöpögős szerelmes leveleket váltottak, talán megsemmisítettem volna halálom előtt, de nem mert Ő egész életében igazolásokat keresett arra az anomáliára hogy míg Rudolfot kedvelték, őt meg annyira nem szerették.
Ugyanekkor R mindenkinek azt mondta soha nem lehetne ennél boldogabb! Hogy Stefánia segítségével aki Lajos Fülöp unokájaként telve becsvággyal, mindenre képes lehet!
Egy ilyen ember nem a tehetsége folytán tudott jól működni a reprezentációs alkalmakkor, hanem a becsvágya miatt! Nyilván úgy is lett volna ha sikerül neki! Nem véletlenül választotta ezt a címet az írásának, mennyire sajnálom hogy nem derülhetett ki milyen lett volna Rudolf ebben a szerepben, nem annyira Stefánia!!! |