Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
sieshu Creative Commons License 2017-08-02 09:52:56 17909

Nem értem, másoknak ez miért olyan könnyű. Akkor ott van az az énrészem, amelyik leszarja az embereket, szereti őket, csak tisztes távolságból. Legszívesebben elvonulna valami szép természeti környezetbe, ahol élete végéig meditálgathat. Bár tuti, hogy előbb-utóbb utazgatni kezdene. Tegyük fel, korlátlan mennyiségű zseton áll rendelkezésére. :D

Előzmény:
sieshu Creative Commons License 2017-08-02 09:14:05 17908

Sajnos egy elég jó munkahely, béren kívüli juttatások tekintetében, munkaidő-fizetés arányban, mindenben. Ha nem is keresek túl sokat, de ehhez a munkához képest ez elég jó. Inkább az, hogy nem nagyon lenne hova mennem. Árufeltöltő? Hostess? Nincs meg a megfelelő végzettségem. De még mindig nem tudom, mi akarok lenni.

Amikor 20 éves voltam, anyám kijelentette, hogy nem fog támogatni, ha az orvosira akarok menni. Nem tudom, miért határoz ez meg ennyire, de eléggé fájó pont még most is. A kórházban meg egyenesen azt éreztem, mintha azt sugallnák(aztán lehet, hogy ezt csak én gondoltam), hogy nem vagyok eléggé egészséges ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzak, miért nem akarok pl. biológus lenni. Kb. két éve voltam egy elég drága biosz magántanárnál, akivel tök jót lehetett beszélgetni a dns metilációról. De nem fért volna bele költségvetésileg a jó beszélgetés, és az érettségire sem biztos, hogy jól felkészültem volna. Ezzel is úgy vagyok, mint a pszichológus választással, meg a ruha vásárlással. Meglátom, mennyire hatalmas a kínálat, és kifordulok a boltból. Mintha szétaprózódna az energiám. Nem tudom, hogyan szedjem össze magam. El kéne dönteni, aztán beleállni, és végigvinni. Olyan egyszerűen hangzik.

Extrovertáltként valószínűleg könnyebb lenne egy érettségivel lavírozni. Bár lehet, hogy ez csak kifogás.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!