Keresés

A románokat feletsd el, mivel éppen emésztették a zsákmányt, nyerni semmit se nyerhettek volna, de veszteni annál többet egy győztes SZU-val és egy revízióra éhes Magyarországgal

A bulgárok egy első vh-ban török szövetségben harcoltak, voltak ugyan vita köztük területi érdemben ekkor már nem), de a göröggel sokkal nagyobb - mint világháborús ellenség, amely éppen annektálta a bulgároktól Kavala térségét, s Makedóniában is ellenérdekeltek voltak.

Jugó nem volt egyenlő Szerbiával, ráadásul ők is a meghódított területek emésztésével voltak elfoglalva, ráadásul nagyon sok muszlim (bosnyák, albán, a Szandzsákban török) lakossal. Támogatták volna a görögöket, de nem biztos, hogy hadbalépéssel, lehet logisztikával és "önkéntesekkel"

Angolok, franciák? A közel-keleti pozícióikat nem kockáztatták volna, logisztikát tudok elképzelni, max. flotta demonstrációt, szárazföldi csapatok bevetését a világháború vérzivatara után a franciáknál kizárok, az angolok önmagukban meg legfeljebb "önkénteseztek" volna.

Egyébként meg a nyomásgyakorlásnak az is megtette volna, ha Atatürk a frissen győztes seregének jó részét felsorakoztatja a görög szárazföldi határon és határvillongással zaklatják a másik felet - eredendően is csupán ezt említettem ("belengetés") és nem tényleges háborút, de mint említettem, azt is meghúzhatták volna.

S eddig a SZU-ról csak a románok esetében szóltam. Ne feledjük Atatürkék kokettáltak velük a hadsereg felszerelése érdekében, s amennyiben kiéleződik a feszültség az angol-francia párost a szívinfarktus kerülgette volna egy erőteljes török-SZU együttműködésnek még a gondolatától is.

Részemről ennyi volt a sztori, a többi már csak ismétlés lenne.

No, ennyire nem biztos, hogy egyszerű. A Nyugat-Trákia felé - azaz ismét be a Balkánba - történő török katonai előrenyomulás esetén nagy esélye lett volna, 1912-höz hasonlóan, a balkáni kis államok törökellenes összefogásának. Szerbia/Jugoszlávia, Bulgária, Görögország, s akár még Románia is, lévén mind féltek a törököktől. Másrészt elég nehéz lett volna megmagyarázni az angol és francia közvéleménynek, hogy a kormányaik miért nem védik meg a szövetségeseiket, Szerbiát és Görögországot (s akár még Romániát is beleértve) a legyőzött központi hatalmaktól.

Az hogy a törökök hogy néznek a turkománokra, az csak az egyik dolog. (A helyi középhatalom kisded játékai.) A másik fele, hogy a turkománok töröknek gondolják-e magukat, vagy csak rokonnak vélik a törököket, s egy saját államnak sokkal jobban örülnének. A csángók gondolom egyértelműen magyarnak vallják magukat.

A görögök tönkreverésében annak is szerepe volt, hogy az addig az utánpótlásaikat biztosító angolok és franciák abbahagyták a logisztikai támogatást. (Miközben a görögök a háborúra történő rábeszélésében komoly szerepük volt! A szokásos nagyhatalmi köpönyegváltás. Érdek van, nem igazság. Kemál és egy biztosan antikommunista Törökország stabilitása fontosabbá vált számukra a bolsevikok oroszországi sikerei miatt. Nem a "törökök igazsága" miatt léptek le.)

Persze, hogy nem kell egyetértenünk. Ettől még igazságosabbnak tartani az új békét erős túlzás.

Azok jártak nagyon csúnyán pórul, akik ősidők óta ott éltek. Akiknek az egész ottani gazdaság és kultúra is köszönhető volt.

Megj.: A román hadsereg is nyert ellenünk 1919-ben. A magyar hadsereg nem hogy padlón volt, hanem már nem is volt. Mégsem költöztették ki Erdélyből a teljes magyarságot a békési román falvak lakosságáért cserébe. (Illetve csak az erdélyi magyarok 80 %-át, mert 20 %-ot menet közben leölnek ...) Ugye milyen jó béke?

Egy apróságot ne felejtsünk el, a törökök nyerték a háborút :)

A másik oldalon voltak a tönkrevert görögök, s a még Kis-Örményországot is elbukó örmények, mint a SZU részesei. A olaszok nem osztottak, nem szoroztak, s megmaradtak a Dodekanészosz szigetcsoport megtartásánál bölcsen (ami majd a WW2 után visszaszáll a görögökre), az angolok és franciák pedig úgy döntöttek, ha nem támadják őket a törökök, akkor ők se indítanak háborút. Tudomásul vették, hogy a befolyási övezeteknek lőttek, a szorosok pedig visszakerülnek török fennhatóság alá az ismert klauzával, hogy mindenkit át kell engedniük.

A törökök úgy tudom, hogy az arab országokban ragadt török/türk népességre úgy tekintenek, mint mi a csángókra. Nem vagyok se etnográfus, se nyelvész, tehát a valóságtartalmát nem tudom megítélni, de mint tudjuk ez a politikában, a zöld asztalnál nem is szokott osztani, szorozni, egy kártya a sok közül.

Az ellenérdekelt feleket leszámítva (görög, örmény) sokkal igazságosabb békét kötöttek a győztes háború után, mint történt Sevresben... (ne feledjük Atatürkék akár Kavala, Nyugat-Trákia "felszabadítását" is belengethették volna (ahol kisebbségben voltak a görögök, a jelentős számú török mellett ugyanis makedónok, bulgárok és pomák cigányok is nagy számban éltek), mint adut, lévén a görög hadsereg a padlón volt.

Egyébként meg nem feltétlen kell egyet értenünk :)