Keresés

No, ennyire nem biztos, hogy egyszerű. A Nyugat-Trákia felé - azaz ismét be a Balkánba - történő török katonai előrenyomulás esetén nagy esélye lett volna, 1912-höz hasonlóan, a balkáni kis államok törökellenes összefogásának. Szerbia/Jugoszlávia, Bulgária, Görögország, s akár még Románia is, lévén mind féltek a törököktől. Másrészt elég nehéz lett volna megmagyarázni az angol és francia közvéleménynek, hogy a kormányaik miért nem védik meg a szövetségeseiket, Szerbiát és Görögországot (s akár még Romániát is beleértve) a legyőzött központi hatalmaktól.

Az hogy a törökök hogy néznek a turkománokra, az csak az egyik dolog. (A helyi középhatalom kisded játékai.) A másik fele, hogy a turkománok töröknek gondolják-e magukat, vagy csak rokonnak vélik a törököket, s egy saját államnak sokkal jobban örülnének. A csángók gondolom egyértelműen magyarnak vallják magukat.

A görögök tönkreverésében annak is szerepe volt, hogy az addig az utánpótlásaikat biztosító angolok és franciák abbahagyták a logisztikai támogatást. (Miközben a görögök a háborúra történő rábeszélésében komoly szerepük volt! A szokásos nagyhatalmi köpönyegváltás. Érdek van, nem igazság. Kemál és egy biztosan antikommunista Törökország stabilitása fontosabbá vált számukra a bolsevikok oroszországi sikerei miatt. Nem a "törökök igazsága" miatt léptek le.)

Persze, hogy nem kell egyetértenünk. Ettől még igazságosabbnak tartani az új békét erős túlzás.

Azok jártak nagyon csúnyán pórul, akik ősidők óta ott éltek. Akiknek az egész ottani gazdaság és kultúra is köszönhető volt.

Megj.: A román hadsereg is nyert ellenünk 1919-ben. A magyar hadsereg nem hogy padlón volt, hanem már nem is volt. Mégsem költöztették ki Erdélyből a teljes magyarságot a békési román falvak lakosságáért cserébe. (Illetve csak az erdélyi magyarok 80 %-át, mert 20 %-ot menet közben leölnek ...) Ugye milyen jó béke?

PS: az akkor kialakított határok életképesnek és elfogadottnak bizonyultak ( a görög zátony vitákat leszámítva), egy érdemi módosítás volt, népszavazást követően Szíriától visszatért Hatay tartomány a törökökhöz.

Egy apróságot ne felejtsünk el, a törökök nyerték a háborút :)

A másik oldalon voltak a tönkrevert görögök, s a még Kis-Örményországot is elbukó örmények, mint a SZU részesei. A olaszok nem osztottak, nem szoroztak, s megmaradtak a Dodekanészosz szigetcsoport megtartásánál bölcsen (ami majd a WW2 után visszaszáll a görögökre), az angolok és franciák pedig úgy döntöttek, ha nem támadják őket a törökök, akkor ők se indítanak háborút. Tudomásul vették, hogy a befolyási övezeteknek lőttek, a szorosok pedig visszakerülnek török fennhatóság alá az ismert klauzával, hogy mindenkit át kell engedniük.

A törökök úgy tudom, hogy az arab országokban ragadt török/türk népességre úgy tekintenek, mint mi a csángókra. Nem vagyok se etnográfus, se nyelvész, tehát a valóságtartalmát nem tudom megítélni, de mint tudjuk ez a politikában, a zöld asztalnál nem is szokott osztani, szorozni, egy kártya a sok közül.

Az ellenérdekelt feleket leszámítva (görög, örmény) sokkal igazságosabb békét kötöttek a győztes háború után, mint történt Sevresben... (ne feledjük Atatürkék akár Kavala, Nyugat-Trákia "felszabadítását" is belengethették volna (ahol kisebbségben voltak a görögök, a jelentős számú török mellett ugyanis makedónok, bulgárok és pomák cigányok is nagy számban éltek), mint adut, lévén a görög hadsereg a padlón volt.

Egyébként meg nem feltétlen kell egyet értenünk :)

Ok, de azért még pontosítsuk kicsit:

A de facto 1898 óta független Kréta 1913 óta Görögországhoz tartozik. Az így legalább 10 évvel korábbi, még a VH. előtti történet. (Ciprus szigete lett brit.)

Legjobb tudomásom szerint a Szíriában, Irakban élő turkománok inkább türkmének, nem oszmanlik, vagy épp valamilyen szeldzsuk maradványok, nem automatikus hát, hogy Törökországhoz kellene tartozniuk. Akkor már ott is, nekik is, az önrendelkezés ...

Nagyjából ötszázezer török került áttelepítésre, 1,2 millió göröggel szemben. (Nem beszélve a még a népességcseréig terjedő időben legyilkolt párszázezer kis-ázsiai görög polgári lakosról.) Ami arányban meg még durvábbra jön ki, lévén a "fogadó" törökök (Törökország) jóval népesebb volt a "fogadó" görögségnél (Görögország), azaz a görögség jóval nagyobb hányada járt pórul.

A kis-ázsiai görögök ősidők óta ott éltek ahonnan elűzték őket, a törökök ellenben a legkésőbben jött nép voltak a Balkánon és egyes szigeteken, ráadásul elég sűrűn igen durván viselkedő, "nemszeretem" idegen hódítók. Vagy épp korábban elmohamedánosodott, eltörökösödött albánok, bosnyákok, szerbek, stb. leszármazottai (hivatalnokok, katonák, stb.) Ez utóbbiak akár vissza is térhettek volna gyökereikhez. (Mint ahogy egy részük ezt meg is tette.)

Az örmények semmi kompenzációt nem kaptak. Még csak népességcsere sem volt. A török területeken gyakorlatilag teljesen kiirtották őket.

Mindezek fényében, valóban, a Sevres-i béke is igazságtalan volt, de a Kemál győzelmét követő Lausanne-i béke szvsz még inkább az lett.