Szia.
Örülök,hogy érdeklődsz irántuk. Leylát tavaly kiengedtem Kicsi Jóhoz hátha virgonckodnak együtt,de sajnos meglépett. Amikor nálam jártál láthattad milyen magasságban volt az ülőrúdja és azzal is tisztábban voltam,hogy a szobát berepüli a mennyezett magasságába! A szárnyát is visszatudta helyezni normál tartásba,csak időközönként lecsúszott,de vissza is rendezte! Nos tettem fel képeket a "látogatójáról". Sajnos én személy szerint a puszta jelenlétemmel is stresszt okoztam neki. Szóval a lényeg,hogy addig nem volt gond amíg meg nem jelent a "látogató". Ő meglátta,hogy röpdén kívül van és nagy károgás kíséretében szerintem csalta! A károgásra kirohantam és nem kellett volna,mert Leyla összehúzta magát és felpattant a kerítésre. A látogatója pedig a közeli meggyfára,Leyla utána,én meg kerítésen át utánuk! Mire Ők kis röppenéssel a következő szomszédba! Párom pedig körbe csengetve a szomszédokba. Esélyünk se volt,mert sok fa és bokor mindenkinél. Aztán már csak a látogató károgásából sejtettük merre lehet!5 vagy 6 éve volt nálam. Kettős érzésem volt. Úgy látszik a három hétig tartó pólyás testhez rögzített szárny jobban sikerült mint gondoltam. Persze írtam anno,hogy amikor befogtam a szárnyán a vér még meg sem volt alvadva.Szerintem azért gyógyult jól a sérülése mert friss volt amikor rögzítettem.
Sajnos Emilke története szomorúbb! Írhatnám,hogy átadtam ennek-annak,de humánusan elaltattam 2015-ben! Tudod milyen állapotban hoztad hozzám! Leyla röpdélyéből a lakásba hoztam,mert állandóan fekáliás lett a lába,mivel sem repülni, sem pedig 1 cm nem tudott ugrani csak állt. A lakásban már jobb volt a helyzete,de szintén tudod hogy a kéztől mennyire stresszelt. A ketrecében szintén csak ált. A sérült lába mindig sebesedett,ha használta. Ha ruhát tettem alá a ivóvíz borogatása miatt felázott stb. Mivel nőtt jobban és jobban terhelés érte a rosszabb lábát,ezért elkezdte a rosszabbik lábát felemelni. A jobbik lába pedig az állatorvosa szerint a terhelés miatt sűrűn bedagadt,ezért elkezdett csupán csak feküdni. Csak úgy volt szegény!Ez már érzelmileg igen megterhelt bennünket,de még kitartottunk mert hihetetlenül élni akart. Azt viszont már nem tudtuk érzelmileg elviselni,hogy a hátára vágja magát és rikácsolva fájdalmában tépi a saját lábát! Ez sajnos minden napossá vált. Az állatorvosa amputálni akarta a jobbik lábfejét mert igen nagy fájdalmai voltak,de az a tekintet ahogy reám nézett beleégett örökre a lelkembe. Miközben e sorokat írom potyognak a könnyeim,mert elképesztő mennyire élni akart,de a szemeivel könyörgött! Szenvedett! Ne haragudj rám,de nem hagyhattam ilyen nyomorúságban! Ha kéred teszek fel róla képeket is,de csak a te kérésedre! Még egyszer kérlek ne haragudj rám,de nem tehettem mást! Nem szabad mindent mindenáron megmenteni,mert mindkét fél szenvedni fog. Van az úgy,hogy a legnehezebb megoldás a legemberségesebb! Ő már nem szenved! |
