Keresés

Az embernek összeszorul a szíve ezt olvasva, no meg az, hogy honnan van némelyikünkben ekkora áldozatvállalási késztetés! :-S

Köszönet azért is, mert minden  ilyen leírás mindannyiunkat előbbre visz a tapasztalások frontján! :)

Üdvözöllek.

Kicsi Jo Dolmányos varjú,akit a XI. kerületben,egy iskola udvarán találták kedves takarító hölgyek és vették a fáradságot és felhívtak hogy ha érte megyek befogják. Sajnos csont sovány volt és járóképtelen,csak a kis szárnyaival "lapátolta"magát előre.Nagyon sok fehér tollai voltak(pár még van)és a lábai úgy megcsavarodva,hogy a talpacskái felfele néztek. A jelekből arra gondoltam talán angolkóros. Ma már ott tartunk,hogy talán a bevált keveréknek köszönhetően,hál.ot1019nek,a lábai visszacsavarodtak és csak kis esztétikai hibája maradt hátra. Teljes életet tud élni. Kicsit furin jár, de nagyon édes. Lefogni,megfogni tud velük,csak olyan papagájos:) Nem sebződik,nem véresedik,nem váladékosodik,úgyhogy fájdalmai nincsenek,ezért nem láttam szükségét a műtétnek. Azért pedig nem tettem ki olyan stressznek hogy szépen járjon.Ami érdekes,hogy ha ágon ül olyan mintha nem is lenne kacska.Soha nem volt bezárva sem kalitba,se röpdébe.Eleinte eljárt havonta egyszer-kétszer 1-1,5 napra majd visszajött,de már vagy 10 hónapja eszt sem teszi. Szabadon jár kel a lakásban,udvaron kedve szerint. Érdekes,én azt hittem hogy kint fog időzni,de nem! Sokkal többet tartózkodik velünk a lakásban.Állandóan rajtam vagy velem lóg. Sajnos már a kutyáim,macskám stb. nem igen jöhetnek a közelembe,mert mindenkit elakar űzni a közelemből.Néha az asszonyt is:)Olyankor csíp.Szóval kialakult egy együtt élési forma amihez már mindenki hozzászokott úgy a családtagok mint az állatok.Remélem hogy ez még hosszú-hosszú éveken át így is marad. A fanatizmus megvan!:) Köszönöm érdeklődésedet.