Keresés

Részletes keresés

Spriccpumpa Creative Commons License 2017-07-02 18:09:10 21237

 

 Tetszik!

 

Szívesen kivártam volna azt a két percet...

Te gazdagabb lennél egy újabb bepisilős élménnyel, mi meg egy történettel. :)))

A hozzászólás:
februari.panka Creative Commons License 2017-07-01 20:27:38 21233

Huhh, micsoda megkönnyebbülés!

Két órája tartogattam a csendes óceánt a hólyagomban és az utolsó 10 percben már azt hittem, beleőrülök. Ráadásul minden ellenem játszott - a villamoson a velem szemben ülő nő a fél literes vizes üvegét döntögette jobbra-balra... és néztem ahogy a víz, locs--locs... Minden erőm kellett hozzá hogy száraz maradjak.

Tudom, indulás előtt pisiljek és ne igyak; de tehetek róla, hogy nem akartam, hogy a már megbontott dobozos Monster kárba vesszen? :) És, ahogy gyerekkorunkban is mondtuk "Induláskor nem kellett pisilnem, de most igen."

A boltban (nem akartam hazamenni és onnan a boltba vissza, gondoltam, erőt veszek magamon, bár annyira kellett, hogy már a kezeimet lábaim közé szorítva üvöltve rohantam volna haza ) hatalmas volt a sor és az előttem levő aprópénzezett.

A zebránál feszengve álltam, miközben járt a lábam rendesen - és nem akartam, de mégis egy helyben toporogtam.

Úgy kellett hogy már csobogó csapok hangját képzeltem be, akaratom ellenére, amitől persze majdnem eláztam.

A lift a legfelsőről jött le, lassan ment fel... Csak suttogtam "Gyerünk már! Gyerünk műr" miközben felváltva rugóztam egy helyben és már majdnem orromig emelve térdeim toporogtam.

A lakás üres volt, a táskámat elhajítottam ahova látta. És futottam kétrét görnyedve... Pólóm markoltam. Amint átléptem a mosdó küszöbét a hólyagom máris elkezdte kiereszteni a tartalmát, úgyhogy már csak 2-3 másodpercig bírtam - amíg letéptem magamról a bugyit és a nadrágot. A legdurvább pillanatok... Amikor tudod, hogy úgyis elcsordogál amit idáig nem engdehettél útnak - de még pár másodpercig uralkodni kell az ingereken... A világ legerősebb ingerein.

"óóóóhhh-óóóóhhh" nyögtem kínok közt... Majd a bugyi és a nadrág sem akadályozhatott csodás megkönnyebbülésemben... még le se ültem már elkezdett szivárogni én pedig csak tovább hallattam kínok között, reszketve, "ooohhh-ohhh". A combon a deszkához ért... egy perc néma csönd egy hang se hagyja el a torkom... majd a "psssssssss" hanggal együtt sóhajtok és "ááááááhhhhhhhhhhh" miközben kéjesen hátradőlök. És amíg eresztem - nagyon sokáig; megkönnyebbülten sóhajtozok "hú de kellett." "hú de jó"

Húúúú, így már tényleg mindjárt más!

Egy biztos, ha két perccel később érek haza, lenne egy újabb bepisilős sztorim.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!