Keresés

 "Volt egyalatalan terv ilyenre?"

Volt, az amerikaiak dolgozták ki, de a háború vége miatt már nem tudták megvalósítani.

Kevés partraszállásra alkalmas hely volt nálunk, de az hogy ilyen erőkkel jelen voltunk a térségben gyakorlatilag minden ilyen elképzelést talonba tett, pedig az angoloktól nem állt távol az ilyen ötlet lásd. II.vh. Az olasz nehézegységek gyakorlatilag azonnal elhúztak 1915-ben és meg sem jelentek a vh. végéig, így gyakorlatilag uraltuk az Adirát és a saját hajóforgalmunk mindvégig szinte zavartalanul működött. 

Azon persze már lehet vitatkozni, hogy kellettek-e ehhez DN-ok, vagy inkább több könnyű egység és U-boot lett volna a jó megoldás, utólag persze már ez látszik helyesnek, de eredendően nem erre és nem ekkora készültünk hadba lépni, így ezt nehéz számon kérni a hadvezetésen.

Ok a varhato nyereseg a "fleet in being"... ez mondjuk a Tirpitz eseteben mukodokepes koncepcio volt, mert a nyugati szovetsegesek a konvojaik tervezesekor szamoltak vele (es a PQ-17 konvoj elvesztesehez vezetett a jelenlete).

Milyen muveletet blokkolt az OMM flotta jelenlete (kulonosen a nehez egysegek)? Kepes lett volna realisan megvedeni az Adriat egy "komoly" Antant partraszallasi kiserlet ellen? Volt egyalatalan terv ilyenre?

Ugye abban jól tévedek, hogy a szárazföldi beombázáshoz és a hajók elleni harchoz más lőszer kell? Könnyű azt mondani, hogy elmegyünk, bombázunk, 'oszt hazahúzunk. No de milyen lőszerkiosztással? Ha fele-fele, akkor egyik sem hatékony. Ha csak bombázásra, akkor a teljes hajóraj BIZTOSAN elveszik, mert esélyük sincs az ellenállásra, különösen a gyorsabb csatacirkálók ellen.

Mit lehet nyerni? Effektíve nem sok mindent. Egyetlen bombázás komoly kárt nem tud okozni, legfeljebb a pszichológiai hatás lehetett volna valamennyire eredményes. A kockázat akkora, amit értelmes tengernagy nem vállal. Utólag, karosszékből könnyen okos az ember, de a parancsnoknak azt a felelősséget kell vállalni, hogy minimális előnyért elveszik a flotta valamirevaló csapásmérő ereje jóformán még a háború kitörése előtt. Épeszű ember ezt nem vállalhatja.

A későbbiekben is hasonló a helyzet. Ott volt a német portyák eredménye, ami nominálisan lehet, hogy német győzelem volt, a veszteségek viszont fajlagosan akkorák voltak, amit nem engedhettek meg maguknak. A Földközi- és az Adriai-tengereken akkora volt az antant fölénye, ami ellen épeszű parancsnok nem kockáztat. Itt is könnyen lehet mondani, hogy miért nem csináltak ezt, vagy azt. No de honnan tudhatták, hogy mekkora erővel biztosítják pl. a szerbek evakuálását? Mi van, ha szépen felvonulnak, majd megjelenik az angol és a francia flotta? Ha visszavonulnak, az megfutamodás, negatív hatása van a morálra. Ha harcba bocsátkotnak - vesztenek.

A katonai vezetők döntését nem az utólagos okoskodások és az utólag kiderített információk alapján kell értékelni. Így könnyen okos az ember. Azt kell mérlegelni, hogy:

- mindent megtette-e a parancsnok és a katonai-politikai vezetés, hogy a legtöbb információt megszerezze?

- helyesen értékelték az infprmációkat?

- pontosan milyen információk álltak rendelkezésre?

- milyen egyéb tényezők befolyásolhatták a döntést?

- ezek ismeretében milyen döntést hoztak, hogyan nézett ki a döntési folyamat?

- miért azt a döntést hozták?

- hogyan hajtották végre a döntést?