Keresés

Igazából otranto hsz-ai - és persze a sajátjaim - után már sokkal többet nem tudok mondani a témában, ennek a tervnek - Port Said és tsai lövetése - szerintem nem volt valós realitása. Már a brit flotta is komoly kihívást jelentett volna, ráadásul gyorsabb és nagyobb hatótávú egységekkel rendelkeztek, számos bázissal a térségben, míg nekünk 24 óránk lett volna bármely semleges kikötőben tápolni, már ha egyáltalán beengednek-ellátnak ott. A németek kérték ugyan a teljes flotta küldését, de ez egyben a garantált elvesztésüket is jelentette volna, vagy csatában, vagy az Adriától elvágva török kikötőkbe szorulva, ahol ráadásul a megfelelő ellátó-javító kapacitás sem volt meg. Így még abba az újabb kérésbe sem mentünk bele, hogy legalább a Radetzky-osztályt elküldjük.

A gyors hadüzenetnek akkor lett volna értelme, ha a hármas szövetség feláll, ekkor reális esély lett volna a francia szállítások blokkolásáara, akár az egész háborút befolyásolva a francia hadszíntérről ezáltal hiányzó 60-80k ember miatt, ez a tét megérte volna a teljes flotta kockáztatását. Az olaszok nélkül viszont mégis miféle rövid vagy hosszútávú hasznot hozott volna pl. Ciprus megbombázása, ami megérte volna az összes modern csatahajó elvesztését? 1915-ben egy rövidtávú rajtaütés volt, szinte 0 kockázattal, az olasz felvonulást és morált jelentősen befolyásoló eredménnyel, azaz kis kockázat nagy haszon, ha 1914-ben kifutunk mindent elvesztettünk volna gyakorlatilag a semmiért, mert az olaszok kimaradásával a mi hadszínterünk már nem a Földközi-tenger volt, hanem az Adria, erre meg egy keleti portya nem sok hatással bírt volna, de annál több kárral részünkről.

Szóval én is tartom az álláspontomat, ez szerintem nem volt elszalasztott lehetőség, később már viszont tényleg volt több ilyen, párat soroltam is, ami Hauson és utódjain számonkérhető.

De, ha ezt ki is hagyjuk, akkor is az említett olasz rajtaütést leszámítva véleményem szerint abszolút defenzív volt az OMM flotta vezetése a főerők tekintetében, amikor meg 18-ban lépett volna Horthy már elég késő volt, ráadásul a szerencsétlenkedés a Szent Istvánba került...

Az OMM 3 modern DN tudott volna bevetni és a 2 német hajót - az angol-francia flottának pedig a csapatszállítások fedezése volt a fő feladata ekkor, s nem a hegemóniát biztosító csata megvívása, lásd az előbb említett német üldözés feladása logikus döntés volt.  Hasonló rajdolásra gondoltam, mint ami történt az olasz hadüzenet után... akkor ki tudtak futni, meglepetést okozni és elég nagy pusztítást végeztek a tűzcsapásokkal a kikötőkben, partmenti vasútvonalakban. Az olasz felvonulásba elég szépen bele is zavartak. Port Said és a csatorna, Málta, Ciprus megrongálása némi kockázatot megért volna.

Bár látszólag jó ötlet, néhány alapvető probléma van vele:

Az évtizedekig tartó partvédelmi flottaépítés hatására a mi hajóink döntő többsége kisebb és rövidebb hatótávú volt az azonos kategóriájú nyílttengeri egységeknél. Polából még Korfu is a kísérőhajók hatótávjának végső pontja volt, nemhogy a távolabbi célpontok. Éppen ezért a titkos német-om-olasz terv szerint a 3 flotta egységei dél-olasz kikötőkben egyesültek és közös – om vezetésű – irányítás alatt tevékenykedtek volna, ekkor is Málta blokádját és az afrikai francia csapatok áthajózását akadályozva, ennél messzebb még innen sem terveztek 1. körben. Ennek megfelelően készültünk mi is, az olaszok szintén, egészen aug. elejéig elhitetve velünk, hogy készülnek a fogadásunkra a támaszpontok, halmozzák a szénkészleteket stb. Majd közölték a semlegességüket, amivel az egészet keresztülhúzták, innentől a kb. egál erőviszony 3x-os antantfölénnyé változott, ha ki is futunk az Adriáról a nagy egységekkel gond nélkül kiállítanak egy elsöprő túlerejű üldözőflottát és még egyet ami lezárja a visszautat. Innentől meg flotta híján Szerbia ellátása szabad, az egész partvidékünk védetlen stb.

De a kifutással is gondok lettek volna, ugyanis a két német hajó szökése pont annak volt köszönhető, hogy a flottánk kifutott az egyesülés fedezésére, így az antantflotta ránk figyelt, ezáltal a németek elszökhettek kelet felé. Mi ugyanezt csak a szemük láttára, lassabb hajókkal őket le nem hagyva tehettük volna. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy mi még akkor sem álltunk hadban, amikor a német hajók már török kikötőkben pihentek. Mire meg beállt a hadiállapot a teljes antantflotta felvonult, így esélyünk sem lett volna sem a visszatérésre, sem a hatékony rajtaütésekre.

Ezt tehát nem kérném számon a vezetésen, amin már inkább lehetne vitatkozni az a törökök ellátásának késlekedése Gallipoli idején, az otrantói tengerzár elégtelen erőkkel való támadása, a caporettói áttörés idején elmaradó támogatás, a cattarói bázis elhanyagolása, az elégtelen kikötői készültség Polában stb.