Keresés

Az osztrák-magyar főerő augusztus 7-én reggel kifutott a 3 dreadnoughttal, a Radetzky osztállyal, a Sankt Georg páncélos cirkálóval, az Admiral Spaun gyorscirkálóval, valamint 6 rombolóval és 13 torpedónaszáddal, hogy felvegye a Goeben csoportot és Polába kísérje. Este a Planka fok magasságában fordultak vissza, amikor értesültek róla, hogy Souchon áttört az Égei-tengerre és Konstantinápoly felé tart.

Azt azért tegyük hozzá, hogy Troubridget a hadbíróság felmentette, mert pontosan tudták, hogy az Adria bejáratához Milne tengernagy küldte a páncélos cirkálókkal, és így maradt nyitva a Messinától keletre vezető út.

Az Észak-Afrikából Franciaország felé irányuló csapatszállításokat a francia flotta fedezte, és hamar lerendezték azt az ügyet. Augusztus 16-án már majdnem a teljes francia flotta süllyesztette el a Zentát Montenegró partjai előtt. Ha ezekben a hetekben az osztrák-magyar főerők a Mediterráneum keleti medencéjében portyáznak, esélyük sem lett volna visszatérni az Adriára. Ami egyrészt a flotta megsemmisülését jelentette volna, másrészt védtelenné tette volna a Monarchia partvidékét egy esetleges partraszállással szemben. Pár kikötő szétlövése nem érte meg ezt a kockázatot.

Nem értek egyet Haus óvatoskodásával a háború további szakaszában - főleg, amikor a francia és olasz nagy egységek elhagyták az Adriát - de ekkor ebben a kérdésben szerintem helyesen döntött.

A Goeben 10-én délután érte el a Dardanellákat, az angol és francia hadüzenet pedig valóban 12-én történt a monarchiának - ez azonban nem akadályozta  a monarchiát, hogy a nehéz hajóegységeit elővonja Cattaróba, vagy kivezényelje az Ion-tengerre... teljesen nyilvánvaló volt, hogy napok kérdése és a monarchia és az antant nyugati hatalmai közt is kitör a háború.

Egyébként amennyiben kifut az osztrák-magyar főerő, akkor nyilván a két német hajó hozzájuk csatlakozik, s nem a semleges törökökhöz - a francia főparancsnokság is arra számított, hogy Polaba hajóznak, mert hadászati szempontból ez lett volna a logikus. Tovább erősítenek egy helyi viszonyok közt jelentős hajórajt.

Troubridge pedig feladta a Goeben és a Breslau üldözését miután a két német egység meglépett az 1. hajóraj elől, mert féltette saját hajóit a német nehéztüzérség távoli tűzcsapásától - amiért később hadbíróság elé állították. Ergo ezt követően szabadon manővereztek a németek. Az OMM főerőit a két német egységgel kiegészítve szabadon tevékenykedhetett volna a Mediterránum keleti medencéjében 1-2 hétig, amíg érdemi erősítést nem kap az említett hajóraj, lévén a fő feladatuk nem a kockázatos tengeri csata vállalása volt, hanem az Észak-Afrikából a francia kikötőkbe irányuló csapatszállítások biztosítása.

A GOEBEN és a BRESLAU háború kezdeti "rajdolásakor" még nem állt be a hadiállapot a Monarchia és Franciaország, illetve a Monarchia és Anglia között, így a Monarchia nem léphetett fel ellenük támadólag.

Ráadásul ekkor az angolok 3 csatacirkálóval (INDEFATIGABLE, INFLEXIBLE, INDOMITABLE) 4 páncélos cirkálóval (WARRIOR, BLACK PRINCE, DEFENCE, DUKE OF EDINBURGH) 3 cirkálóval (WEYMOUTH, CHATHAM, GLOUCESTER) és 8 rombolóval próbálták elcsípni a németeket.  Tehát jelentős flottájuk volt a Földközi tengeren. 

A németek végül kicselezve az angolokat augusztus 7-én áttörtek az Égei-tengerre és Konstantinápoly felé vették az irányt, és ezután, mint a török flotta hajói főleg a Fekete-tengeren tevékenykedtek.