Keresés

A Goeben 10-én délután érte el a Dardanellákat, az angol és francia hadüzenet pedig valóban 12-én történt a monarchiának - ez azonban nem akadályozta  a monarchiát, hogy a nehéz hajóegységeit elővonja Cattaróba, vagy kivezényelje az Ion-tengerre... teljesen nyilvánvaló volt, hogy napok kérdése és a monarchia és az antant nyugati hatalmai közt is kitör a háború.

Egyébként amennyiben kifut az osztrák-magyar főerő, akkor nyilván a két német hajó hozzájuk csatlakozik, s nem a semleges törökökhöz - a francia főparancsnokság is arra számított, hogy Polaba hajóznak, mert hadászati szempontból ez lett volna a logikus. Tovább erősítenek egy helyi viszonyok közt jelentős hajórajt.

Troubridge pedig feladta a Goeben és a Breslau üldözését miután a két német egység meglépett az 1. hajóraj elől, mert féltette saját hajóit a német nehéztüzérség távoli tűzcsapásától - amiért később hadbíróság elé állították. Ergo ezt követően szabadon manővereztek a németek. Az OMM főerőit a két német egységgel kiegészítve szabadon tevékenykedhetett volna a Mediterránum keleti medencéjében 1-2 hétig, amíg érdemi erősítést nem kap az említett hajóraj, lévén a fő feladatuk nem a kockázatos tengeri csata vállalása volt, hanem az Észak-Afrikából a francia kikötőkbe irányuló csapatszállítások biztosítása.

A GOEBEN és a BRESLAU háború kezdeti "rajdolásakor" még nem állt be a hadiállapot a Monarchia és Franciaország, illetve a Monarchia és Anglia között, így a Monarchia nem léphetett fel ellenük támadólag.

Ráadásul ekkor az angolok 3 csatacirkálóval (INDEFATIGABLE, INFLEXIBLE, INDOMITABLE) 4 páncélos cirkálóval (WARRIOR, BLACK PRINCE, DEFENCE, DUKE OF EDINBURGH) 3 cirkálóval (WEYMOUTH, CHATHAM, GLOUCESTER) és 8 rombolóval próbálták elcsípni a németeket.  Tehát jelentős flottájuk volt a Földközi tengeren. 

A németek végül kicselezve az angolokat augusztus 7-én áttörtek az Égei-tengerre és Konstantinápoly felé vették az irányt, és ezután, mint a török flotta hajói főleg a Fekete-tengeren tevékenykedtek.

Valóban ez volt a stratégia, csak az OMM flottáját betoji tengernagyok vezették, akik a nehézegységeket akkor sem merték bevetni, amikor reális esélyük lett volna sikerre, lásd egészen pontosan a háború kezdetére gondolok, nevezetesen a Goeben csatacirkáló és a Breslau könnyűcirkáló rajdolása után amennyiben kihajózik a flotta a 3 bevethető DN-val ( a Szent István még épült) és megfelelő számú kísérő cirkálóval, rombolóval és összetalálkoznak valahol Korfu és Málta közt a két német hajóval igen érdekes helyzet állt volna elő. A szöviknek ugyanis egy ekkora hajóraj elleni ütközethez nem volt elég modern egységük a térségben.

Borítékolhatóan nincs csata, a hajóraj meg szépen bombázhatta volna a Kelet-Mediterránum valamennyi érdemi flottabázisát, vagyis Máltát, Ciprust, Alexandriát és bónusz ajándékként Port-Saidnál a Szuezi-csatorna kijáratát... majd hazahajókáznak mielőtt az Antant erősítés megérkezik Angliából és Toulonból. Persze az említett tengernagyok attól féltek, hogy elvágják a visszavonulásukat az Adriára és ezért ki se mertek hajózni....