Keresés

158     Itt laktak hat évig. A hetedik esztendőben a líbiaiak rábeszélték őket, hogy hagyják el ezt a helyet. Azt ígérték nekik, hogy jobb vidékre vezetik őket. Nyugati irányba vezették őket, oly módon osztva be a nap óráit, hogy a hellének éjszaka haladjanak át országuk legszebb vidékén, s így azt ne láthassák. Annak a vidéknek Irasza a neve. Végül arra a helyre értek, amelynek Apollón Forrása a neve, s azt mondták a helléneknek: „Itt jó lakóhelyetek lesz, mert itt lyukas az ég.”

159     Battosz, az alapító negyven évig uralkodott, fia, Arkeszilaosz pedig tizenhat esztendeig; az ő idejükben Küréné lakossága nem haladta meg az első telepesek számát. A harmadik uralkodó idején azonban — ennek Szerencsés Battosz volt a neve — a Püthia egyik orákulumában arra buzdította az egész hellén világot, hogy minél többen keljenek át a tengeren, és telepedjenek le Líbiában, a kürénébeliek között; azok ugyanis mindenkit hívtak, és földet is ígértek a jövevényeknek. A Püthia orákuluma így hangzott:

Mind, aki akkor megy Líbiába, ha már ki van osztva

minden föld — bizony elkésett, s majd bánja halálig.

Így aztán nagy sokaság csődült össze Kürénében, és hatalmas területeket hasított ki magának a szomszédos líbiaiak földjéről. Amikor ezek Adikran nevű királyukkal egyetemben látták, hogy a kürénéiek földet rabolnak tőlük és fenyegetik őket, követeket küldtek Egyiptomba, s Apriész egyiptomi királyra bízták sorsukat. Apriész nagy sereget szedett össze egyiptomiakból, és azt Küréné ellen küldte. A kürénébeliek kivonultak az Irasza nevű helyre, a Theszté forrás környékén megütköztek az egyiptomiakkal, s legyőzték őket. Az egyiptomiak, ugyanis, mivel még nem volt dolguk hellénekkel, nagyon lebecsülték ellenfelüket. Ennek következtében olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy csak kevesen jutottak vissza Egyiptomba. Az egyiptomiak Apriészt okoltak a kudarcért, nagyon megharagudtak rá, és elpártoltak tőle.

160     Battoszt Arkeszilaosz nevű fia követte az uralkodásban. Ez eleinte saját testvéreivel viszálykodott, de ezek később otthagyták őt, s elmentek Líbiának egy másik vidékére, ahol várost alapítottak maguknak. A várost Barkénak nevezték el, s ma is így hívják. A városalapítással egy időben rábeszéltek a líbiaiakat, hogy lázadjanak fel a kürénéiek ellen. Arkeszilaosz erre haddal tört be azoknak a líbiaiaknak az országába, akik befogadták fivéreit, s felkeltek ellene; azok pedig félelmükben a keleti líbiaiakhoz menekültek. Arkeszilaosz üldözőbe vette őket, s üldözés közben Leukónba érkezett. A líbiaiak elhatározták, hogy itt megtámadják. A csatában olyan súlyos vereséget mértek a kürénébeliekre, hogy azoknak hétezer nehéz fegyverzetű harcosuk elesett. E katasztrófa után Arkeszilaoszt — aki beteg lévén, éppen orvosságot ivott — megfojtotta egyik testvére, Haliarkhosz. Haliar- khoszt pedig orvul megölte Arkeszilaosz felesége, akinek Erüxó volt a neve.

161     Arkeszilaosz után a fia, Battosz lett a király, aki sánta és gyenge lábú ember volt. A kürénéiek, akiket szerencsétlenségük mélységesen lesújtott, követeket küldtek Delphoiba, hogy kérdezzék meg: milyen államrend biztosítaná felvirágzásukat? A Püthia meghagyta nekik, hogy az arkadiai Mantineiából hozzanak maguknak valakit, aki majd megjavítja államukat. A kürénéiek hát ilyen kéréssel fordultak a mantineiabeliekhez, azok pedig rendelkezésükre bocsátották legtekintélyesebb polgártársukat, akinek Démónax volt a neve. Ez elment Kürénébe, s miután alaposan tanulmányozta a helyzetet, három törzsre osztotta a népet. Az egyikbe kerültek a théraiak és a meghódított líbiaiak; a másodikba a peloponnészosziak és a krétaiak; a harmadikba mindazok, akik a szigetekről jöttek. Démónax bizonyos birtokterületeket és papi tisztségeket biztosított Battosz király számára, de minden egyebet, amit addig a királyok birtokoltak, a nép közös tulajdonává tett.

162     Az említett Battosz életében ezek az intézkedések jól beváltak, fia, Arkeszilaosz idejében azonban nagy viszálykodás kezdődött a királyi jogok miatt. Arkeszilaosz — a sánta Battosz és Pheretimé fia — nem volt hajlandó alávetni magát a mantineiai Démónax által bevezetett rendszernek, hanem visszakövetelte apái jogait. Pártot szervezett, de alulmaradt, és Szamoszra menekült, anyja pedig a küproszi Szalamiszba. Szalamisznak akkor Euelthón volt az uralkodója; ő adományozta Delphoinak azt a csodás szépségű füstölőedényt, amely a korinthosziak kincstárában áll. Hozzá menekült Pheretimé, s hadsereget kért, amely őt és fiát visszavinné Kürénébe. Euelthón mindennel elhalmozta, hadsereget azonban semmiképpen sem akart adni neki. Pheretimé elfogadta az ajándékokat, de megjegyezte: mindez nagyon szép tőle, ám jobb lenne, ha sereget adna neki. Ezt mondta mindegyik ajándéknál. Végül is Euelthón aranyorsót és guzsalyt, meg gyapjút küldött neki; s amikor Pheretimé megint csak ugyanazt mondta, mint a többi ajándékra, Euelthón kijelentette, hogy ilyen ajándékok illenek az asszonyokhoz, nem pedig hadsereg.

163     Arkeszilaosz Szamoszon igyekezett minél több hívet toborozni magának, s földosztást ígért nekik. Miközben ily módon nagy sereget gyűjtött, egyszer elment Delphoiba, hogy visszatérésével kapcsolatban jóslatot kérjen. A Püthia a következő orákulumot adta neki: „Loxiasz megengedi, hogy négy

mondom. Kréta szigetén van egy Oaxosz nevű város, amelynek egy időben Etearkhosz volt a királya. Volt egy leánya, Phronimé, akinek már nem élt az anyja. Etearkhosz másodszor is megnősült. Amikor a második feleség beköltözött a házába, minden tettével azon volt, hogy Phroniménak kegyetlen mostohája legyen; rosszul bánt vele, és minden gonoszságot kieszelt ellene. Végül bujasággal vádolta meg a lányt, s férjével elhitette, hogy a vád igaz. A megtévesztett Etearkhosz szörnyű vétket készült elkövetni tulajdon leánya ellen. Lakott akkoriban Oaxosz városában egy Themiszón nevű thérai kereskedő; ezt Etearkhosz vendégbarátjává fogadta, és esküt vett tőle, hogy minden szolgálatot megtesz, amire kéri. Miután így megeskette, eléje vezette saját leányát, és megparancsolta Themiszónnak, hogy vigye magával, és dobja a tengerbe. Themiszón azonban nagyon megharagudott, amiért Etearkhosz így rászedte az esküvel; felbontotta a vendégbarátságot, amjd fogta a lányt, és elvitorlázott vele. Hogy azonban az Etearkhosznak adott esküjét mégis megtartsa, a nyílt tengerre érve köteleket hurkolt a lányra, leeresztette a tengerbe, de mindjárt fel is húzta. Azután a lánnyal együtt megérkezett Thérára.

155     Ott egy Polümnésztosz nevű előkelő thérai férfi ágyasa lett Phronimé, és egy idő múlva fiat szült neki. A gyermeknek gyenge hangja volt, s dadogva beszélt; a théraiak meg a kürénéiek szerint ezért kapta a Battosz nevet. Én azonban úgy gondolom, hogy eredetileg más neve lehetett a fiúnak, s csak Líbiában lett Battosz, mégpedig a Delphoiban kapott orákulum és a ráruházott nagy tisztség folytán. Líbiai nyelven ugyanis a „battosz” szó királyt jelent, s – gondolom – a Püthia ezért nevezte őt így orákulumában, mivel tudta, hogy király lesz Líbiában. Tudniillik, amikor az ifjú férfivá serdült, elment Delphoiba, hogy gyenge hangja miatt tanácsot vagy jóslatot kérjen. A Püthia ezt az orákulumot adta neki:

Hangot kérsz, Battosz: de most elküld Phoibosz Apollón

Nyájtermő Líbia földjére – hazát alapíts ott.

Tehát mintha görögül ezt mondta volna neki: „Hangot kérsz, ó király.” Ő pedig így felelt: „Istenem és királyom, én a hangom miatt jöttem a jóslatodat kérni, ám a te válaszod más dologra vonatkozik, amelynek végrehajtása lehetetlen számomra. Te azt parancsolod, hogy alapítsak kolóniát Líbiában; no de honnan volna nekem ehhez képességem és erőm?” Így beszélt Battosz, de az istenséget nem tudta rávenni, hogy más jóslatot adjon, hanem ugyanazt az orákulumot ismételte meg. Battosz eltávozott, s visszatért Thérára.

156     Ezek után balszerencse kezdte üldözni Battoszt meg Théra többi polgárát, s ők sehogy sem tudták kideríteni kudarcaik okát. Végül is Delphoiba küldtek orákulumért, hogy mit cselekedjenek a bajok elhárítása végett. A Püthia kijelentette: jobbra fordul a sorsuk, ha segítenek Battosznak kolóniát alapítani a líbiai Kürénében. Erre aztán a thérabeliek elküldték Battoszt két ötvenevezős gályával. El is mentek Líbiáig, mivel azonban nem tudták, hogy mitévők legyenek, visszatértek Thérára. A városbeliek azonban rájuk lövöldöztek, amikor közeledtek a parthoz, és nem engedték meg a hajók kikötését, hanem felszólították őket, hogy hajózzanak vissza. Azok kénytelenek voltak visszahajózni, s gyarmatot alapítottak a líbiai tengerpart közelében fekvő szigeten, amelynek — mint már említettem — Platea a neve. Úgy mondják, ez a sziget akkora, mint a mai Küréné városa.

157     Itt laktak két évig. Mivel azonban rosszul ment a soruk, egy társukat hátrahagyva felkerekedtek, s elmentek Delphoiba. A jóshelyre érkezve orákulumot kértek, s elmondották, hogy most már Líbiában laknak ugyan, de a sorsuk egy cseppet sem fordult jobbra. A Püthia ezt az orákulumot adta nekik:

Jobban ismered-é Líbiát, mint Phoibosz Apollón?

Véges agyad bölcsebb-e talán, mint az isteni elme?

Ennek hallatára Battosz és emberei visszahajóztak a szigetre. Megértették, hogy az istenség semmiképpen sem engedi el nekik Líbia gyarmatosítását. A szigeten felszedték otthagyott társukat, és magában Líbiában telepedtek le, szemközt azzal a szigettel, amelynek Azirisz volt a neve. Ezt a helyet minden oldalról igen szép ligetek veszik körül, s egyik oldalát folyó öntözi.

lyek a maguk területén megalapították Lepreon, Makisztosz, Phrixai, Pürgosz, Epion és Nudion városokat. Ezek többségét az én időmben elfoglalták és kifosztották az élisziek. Ami pedig Kalliszté szigetet illeti, az Théraszról, a telepesről a Théra nevet kapta.

149     Thérasz fia azonban nem akart apjával együtt elhajózni. Thérasz akkor azt mondta neki, maradjon hát, de úgy fog élni, mint juh a farkasok között. Emiatt az ifjúra ráragadt az Oiolükosz csúfnév, mely aztán teljesen kiszorította az eredeti nevét. Oiolükosz később fiat nemzett, akinek Aigeusz volt a neve; a spártaiak egyik nagy nemzetségének tagjait róla nevezték el Aigeidáknak. Amikor ennek a nemzetségnek az újszülöttei sorra elhaltak, egy orákulum tanácsára a nemzetség templomot épített Laiosz és Oidipusz Erinüszeinek tiszteletére, s attól fogva a gyermekek életben maradtak. Ugyanez történt Théra szigetén is azokkal a gyermekekkel, akiket Aigeidák nemzettek.

150     Amit eddig elmondtam, abban mind a lakedaimóniak, mind a théraiak egyetértenek. A továbbiakat azonban már csak a théraiak mesélik. Eszerint Grinnosz, Aiszaniosz fia, Théra királya, aki Thérasz leszármazottja volt, egyszer hekatombát kísért városából Delphoiba. Több polgár ment vele, köztük Battosz, Polümnésztosz fia, aki a minüek egyik nemzetségéhez tartozó Euphémosz leszármazottja volt. Amikor Grinnosz király egynémely üggyel kapcsolatosan orákulumot kért, a Püthia azt mondta neki, hogy alapítson várost Líbiában. "Ó, istenem és királyom – felelte Grinnosz –, öreg vagyok én már, nehézkes ekkora vállalkozásra. Vannak itt fiatalabbak, ezek valamelyikének add ezt a parancsot." Szavai közben Battoszra mutatott. Akkor nem történt semmi különös, s ők hazatérve figyelmen kívül hagyták az orákulumot, hiszen azt sem tudták, merre van az a Líbia, meg aztán nem is mertek telepeseket küldeni a bizonytalanba.

151     Ezután hét esztendeig nem volt eső Thérán, úgyhogy a sziget fái egy kivételével mind kiszáradtak. A thérabeliek ismét Delphoihoz fordultak tanácsért, és a Püthia megint csak azt mondta nekik, hogy telepeseket kell küldeniük Líbiába. Minthogy bajukon semmiképpen sem tudtak segíteni, követeket küldtek Krétára azzal a megbízatással, hogy keressenek olyan krétai polgárokat vagy letelepedett idegeneket, akik már jártak valaha Líbiában. A követek beutazták a szigetet, s eljutottak Itanosz városába, ahol összeakadtak egy Koróbiosz nevű bíborcsiga-halásszal, aki elmondta nekik, hogy egyszer a bárkáját a szelek Líbia felé sodorták, nevezetesen Líbia egyik szigetére, Plateára. A thérabeli megbízottak felfogadták ezt a halászt, aki velük ment Thérára. Ezután Koróbiosz vezetésével először csak kevés embert küldtek ki hajón, hogy kémleljék ki azt a földet. Miután ezek megérkeztek Platea szigetére, Koróbioszt néhány hónapra elegendő élelemmel otthagyták, maguk pedig sietve visszahajóztak Thérára, hogy hírt vigyenek a szigetről.

152     A thérabeliek azonban késlekedtek, nem tértek vissza a szigetre a megbeszélt időpontig, Koróbiosznak pedig elfogyott az élelme. Ekkor történt, hogy egy Egyiptom felé tartó szamoszi hajót, amelynek Kólaiosz volt a kapitánya, Plateára sodortak a szelek. Amikor a szamosziak meghallották Koróbiosz történetét, egy évre elegendő élelmiszert hagytak ott neki, majd hajójukra szállva folytatni akarták útjukat Egyiptom felé. Egy keleti szél azonban ismét eltérítette őket, s ez a széláramlat mindaddig tartott, míglen a Héraklész Oszlopain is túlhaladva az istenek akaratából Tartésszoszba jutottak. Ez akkoriban még érintetlen, nem látogatott kikötő volt, ennélfogva a szamosziak oly busás haszonnal adták el áruikat, amekkorát a hellének közül nem tudott elérni senki, akiről pontos tudomásunk van – kivéve az aiginai Szósztratoszt, Laodamasz fiát, mert vele senki nem vehette fel a versenyt. A szamosziak hasznuk tizedrészéből, hat talentumból argoliszi típusú bronz vegyítőedényt csináltattak, melynek pereméből körös-körül griff-fejek álltak ki. Ezt felállították a Héra-templomban, megtámasztva három hatalmas, térdelő bronzalakkal, melyeknek mindegyike hét pékhüsz magas. Így kezdődött az a szoros barátság, amelyet a szamosziak Kürénével és Thérával kötöttek.

153     Amikor a thérabeliek Koróbioszt a szigeten hagyva megérkeztek városukba, jelentették, hogy telepet alapítottak a Líbia melletti szigeten. A város elhatározta, hogy mind a hét körzetéből embereket küld oda, sorshúzással döntve el a testvérek között, melyikük menjen; vezetőjükké és királyukká Battoszt tették meg. Azután felszereltek két ötvenevezős hajót, s a kiválasztott embereket elküldték Platea szigetére.

154     Így mondják a thérabeliek. A történet többi részét a théraiak és a kürénébeliek is egyformán tudják, azzal a különbséggel, hogy a kürénébeliek egészen más históriát beszélnek Battoszról. El