Keresés

Részletes keresés

Theorista Creative Commons License 2017-06-08 19:57:56 231

Hérodotosz IV. könyv

(részlet – Terényi István fordítása)

amikor az előnyösebb is rendelkezésükre állott. Ez a Megabazosz, aki most mint fővezér ott maradt, leigázta a hellészpontosziak közül mindazokat, akik nem álltak a perzsák oldalára.

145     Ezt cselekedte Megabazosz. Abban az időben nagy hadjárat indult Líbia ellen is; okát majd elmondom, de előbb feljegyzem az alábbi históriát. Az Argó hajó legénységének leszármazottait elűzték azok a pelaszgok, akik Braurónból elrabolták az athéni asszonyokat. Miután elkergették őket Lémnoszból, Lakedaimónba hajóztak, a Taügetosznál letáboroztak, s tüzet gyújtottak. Amikor a lakedaimóniak észrevették őket, odaküldtek valakit, hogy kérdezze meg tőlük: kicsodák és honnan jöttek. Ők elmondták a követnek, hogy minüek, azoknak a hősöknek az ivadékai, akik az Argón hajóztak, majd letelepedtek Lémnoszon, és családot alapítottak. Amikor a lakedaimóniak meghallották a minüek leszármazásának történetét, ismét elküldtek hozzájuk valakit, hogy tudakolja meg tőlük, miért jöttek Lakedaimónba, és miért raktak tüzet. Azok így feleltek: mivel a pelaszgok elűzték őket, eljöttek őseik földjére, ami teljesen igazságos a részükről; az a kérésük, hogy együtt lakhassanak ősapáik népével, osztozzanak jogaiban, és kisorsolt földeket is kapjanak. A lakedaimóniak készek voltak e kéréseket teljesíteni és a minüeket befogadni maguk közé. Elhatározásukban főleg az a körülmény befolyásolta őket, hogy annak idején a Tündaridák is az Argó utasai közt voltak. Elég az hozzá, befogadták a minüeket, földet adtak nekik, és elosztották őket saját törzseik között. A minüek lakedaimóni nőket vettek feleségül, és lakedaimóniakhoz adták a Lémnoszról magukkal hozott nőket.

146     Nem sok idő múltán azonban a minüek eldölyfösödtek, követelni kezdték, hogy nekik is legyen joguk a királyi tisztség elnyerésére, és mindenféle gonosz dolgot műveltek. Ezért a lakedaimóniak elfogták és börtönbe vetették őket, mert elhatározták megölésüket. (Akiket a lakedaimóniak meg akarnak ölni, azokat mindig éjjel ölik meg, nappal soha). Már a foglyok megölésére készültek, amikor a minüek asszonyai — akik mind lakedaimóni születésűek és a legelőkelőbb spártaiak leányai voltak — azzal a kéréssel álltak elő, hogy bemehessenek a börtönbe, és beszélhessenek a férjeikkel. A spártaiak megadták az engedélyt, mivel nem sejtették, hogy az asszonyok cselt eszeltek ki. Mert amikor bementek a börtönbe, ruhát cseréltek férjükkel. A minüek női ruhában kimentek a börtönből, s miután ily módon megmenekültek, megint letáboroztak a Taügetosznál.

147     Ugyanabban az időben történt, hogy Thérasz (Auteszión fia, Tiszamenosz unokája, Therszandrosz dédunokája, Polüneikész ükunokája) egy telepes csoporttal elhagyni készült Lakedaimónt. Ez a Thérasz Kadmosz nemzetségéből származott, s anyai ágon nagybátyja volt Arisztodémosz fiainak, Eurüszthenésznak és Proklésznak. Amíg ezek gyermekek voltak, addig ő gyakorolta Spártában a királyi hatalmat. Amikor aztán unokaöccsei felnőttek, és átvették a királyi tisztet, Thérasz sehogyan sem bírt beletörődni abba, hogy mások uralkodjanak fölötte, amikor ő már megízlelte a hatalmat. Kijelentette, hogy nem marad tovább Lakedaimónban, hanem elhajózik a rokonaihoz. Théra szigetén — akkoriban Kalliszté volt a neve — éltek annak a Membliarosznak a leszármazottai, akinek egy Poikilész nevű föníciai volt az atyja. Kadmosz, Agénór fia ugyanis Európa keresése közben kikötött a most Thérának nevezett szigeten, s mivel vagy megtetszett neki az a hely, vagy más okból cselekedett így — elég az hozzá, hogy föníciaiakat hagyott hátra a szigeten, köztük saját rokonát, Membliaroszt is. Ezek utódai már nyolc nemzedéken át laktak Kalliszté szigetén, amikor Thérasz elhatározta, hogy nem marad Lakedaimónban.

148     Hozzájuk készülődött Thérasz, összegyűjtve a törzsekből egy telepes csapatot; nem akarta elűzni Kalliszté lakosait, hanem le akart telepedni közöttük, mint saját népe között. Ekkor történt, hogy a minüek kiszabadultak a börtönből, s tábort vertek a Taügetosznál, a lakedaimóniak pedig azon tanácskoztak, miként pusztíthatnák el őket. Thérasz fellépett a minüek érdekében, kérte a spártaiakat, kíméljék meg életüket, s megígérte, hogy magával viszi őket, amikor elhagyja az országot. A lakedaimóniak beleegyeztek; de amikor Thérasz három harmincevezős hajóval útra kelt, hogy elhajózzék Membliarosz leszármazottaihoz, a minüek közül csak kevesen tartottak vele. Többségük ugyanis a paróreaták és a kaukónok felé vette útját, elűzték őket, majd hat csoportra oszlottak, ame

A hozzászólás:
Theorista Creative Commons License 2017-06-08 08:55:47 230

Gocha R. Tsetskhladze szerkesztésében több könyv is megjelent, melyek a görög gyarmatosításról szóló tanulmányokat tartalmaznak. Vannak köztük tematikus és regionális vizsgálatok is. Sőt egy tanulmány foglalkozik a főníciai gyarmatosítással is, annak a görögtől eltérő jellegét kiemelve. Maga a grúz úriember amúgy elsődlegesen a pontuszi régió kutatására szakosodott, de nem meglepő módon kiemelkedően foglalkoznak a tanulmányokban Itália és Hispánia görög gyarmataival, no meg a szigeteken alapítottakkal. Mondani sem kell, hogy ennek a témának a kutatásában a régészet óriási szerepet játszik, hisz az ilyen kérdések megértésében tud a leginkább segíteni jellegéből fakadóan.

 

 

 

Hérodotosz viszonylag hosszan regéli el a líbiai Küréné alapítását, és annak története ugyancsak nem támogatja azt a vélekedést, hogy nagy létszámú "fölösleges" népesség kelt volna útra új hazát szerezni. Inkább Delphoi tehető felelőssé.

:)

 

Igyekszem majd bemásolni ide azt a néhány oldalt. 

Előzmény:
Theorista Creative Commons License 2017-06-06 13:21:33 228

 tudni szeretné vajon mennyi lehetett közülük az apoikist-ek között, akik 443-ban megalapították Thuroit (Diodorus 12. 10–11). Nekik éppúgy mint a 8. században, az otthonuk elhagyásának fájdalmát némiképp enyhíthette a távoli föld vonzereje és a nagy nyereség reménye, amiről a tengerjárók számoltak be.

A politikai jogok és a földbirtoklás közti feltétlen kapcsolat, de az a tény is, hogy a polis koncepció – miként már Burckhardt helyesen hangsúlyozta(*483) –, szigorú állampolgári fegyelmen alapult, a polgárok véleményének egyhangúsága és abszolút lojalitása(*484) szükségessé tette a méret korlátozását.(*485) Platón 5040 háztartást javasol felső határként (Leges 740E), amit Raoul-Rochette olyannyira egzaktnak talált, hogy bizarrnak tűnt.(*486) Bármi is volt a szám logikai alapja, ténylegesen nem a saját kitalációja lehetett. Érdemes megemlíteni Megara Hüblaiát ebben a kontextusban, amit Kr. e. 729-ben alapítottak egy korábban nem lakott 60 hektáros területen. Miként H. Tréziny bemutatta(*487), a polis teljes területéből azt, amit a majdani város foglal el, csaknem megegyező méretű, mintegy 120 m2-es parcellákra osztották kezdettől fogva—ami azt jelenti, hogy eleve meglehetősen precízen 5000 háztartás elhelyezése volt a terv.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!