Hérodotosz IV. könyv
(részlet – Terényi István fordítása)
amikor az előnyösebb is rendelkezésükre állott. Ez a Megabazosz, aki most mint fővezér ott maradt, leigázta a hellészpontosziak közül mindazokat, akik nem álltak a perzsák oldalára.
145 Ezt cselekedte Megabazosz. Abban az időben nagy hadjárat indult Líbia ellen is; okát majd elmondom, de előbb feljegyzem az alábbi históriát. Az Argó hajó legénységének leszármazottait elűzték azok a pelaszgok, akik Braurónból elrabolták az athéni asszonyokat. Miután elkergették őket Lémnoszból, Lakedaimónba hajóztak, a Taügetosznál letáboroztak, s tüzet gyújtottak. Amikor a lakedaimóniak észrevették őket, odaküldtek valakit, hogy kérdezze meg tőlük: kicsodák és honnan jöttek. Ők elmondták a követnek, hogy minüek, azoknak a hősöknek az ivadékai, akik az Argón hajóztak, majd letelepedtek Lémnoszon, és családot alapítottak. Amikor a lakedaimóniak meghallották a minüek leszármazásának történetét, ismét elküldtek hozzájuk valakit, hogy tudakolja meg tőlük, miért jöttek Lakedaimónba, és miért raktak tüzet. Azok így feleltek: mivel a pelaszgok elűzték őket, eljöttek őseik földjére, ami teljesen igazságos a részükről; az a kérésük, hogy együtt lakhassanak ősapáik népével, osztozzanak jogaiban, és kisorsolt földeket is kapjanak. A lakedaimóniak készek voltak e kéréseket teljesíteni és a minüeket befogadni maguk közé. Elhatározásukban főleg az a körülmény befolyásolta őket, hogy annak idején a Tündaridák is az Argó utasai közt voltak. Elég az hozzá, befogadták a minüeket, földet adtak nekik, és elosztották őket saját törzseik között. A minüek lakedaimóni nőket vettek feleségül, és lakedaimóniakhoz adták a Lémnoszról magukkal hozott nőket.
146 Nem sok idő múltán azonban a minüek eldölyfösödtek, követelni kezdték, hogy nekik is legyen joguk a királyi tisztség elnyerésére, és mindenféle gonosz dolgot műveltek. Ezért a lakedaimóniak elfogták és börtönbe vetették őket, mert elhatározták megölésüket. (Akiket a lakedaimóniak meg akarnak ölni, azokat mindig éjjel ölik meg, nappal soha). Már a foglyok megölésére készültek, amikor a minüek asszonyai — akik mind lakedaimóni születésűek és a legelőkelőbb spártaiak leányai voltak — azzal a kéréssel álltak elő, hogy bemehessenek a börtönbe, és beszélhessenek a férjeikkel. A spártaiak megadták az engedélyt, mivel nem sejtették, hogy az asszonyok cselt eszeltek ki. Mert amikor bementek a börtönbe, ruhát cseréltek férjükkel. A minüek női ruhában kimentek a börtönből, s miután ily módon megmenekültek, megint letáboroztak a Taügetosznál.
147 Ugyanabban az időben történt, hogy Thérasz (Auteszión fia, Tiszamenosz unokája, Therszandrosz dédunokája, Polüneikész ükunokája) egy telepes csoporttal elhagyni készült Lakedaimónt. Ez a Thérasz Kadmosz nemzetségéből származott, s anyai ágon nagybátyja volt Arisztodémosz fiainak, Eurüszthenésznak és Proklésznak. Amíg ezek gyermekek voltak, addig ő gyakorolta Spártában a királyi hatalmat. Amikor aztán unokaöccsei felnőttek, és átvették a királyi tisztet, Thérasz sehogyan sem bírt beletörődni abba, hogy mások uralkodjanak fölötte, amikor ő már megízlelte a hatalmat. Kijelentette, hogy nem marad tovább Lakedaimónban, hanem elhajózik a rokonaihoz. Théra szigetén — akkoriban Kalliszté volt a neve — éltek annak a Membliarosznak a leszármazottai, akinek egy Poikilész nevű föníciai volt az atyja. Kadmosz, Agénór fia ugyanis Európa keresése közben kikötött a most Thérának nevezett szigeten, s mivel vagy megtetszett neki az a hely, vagy más okból cselekedett így — elég az hozzá, hogy föníciaiakat hagyott hátra a szigeten, köztük saját rokonát, Membliaroszt is. Ezek utódai már nyolc nemzedéken át laktak Kalliszté szigetén, amikor Thérasz elhatározta, hogy nem marad Lakedaimónban.
148 Hozzájuk készülődött Thérasz, összegyűjtve a törzsekből egy telepes csapatot; nem akarta elűzni Kalliszté lakosait, hanem le akart telepedni közöttük, mint saját népe között. Ekkor történt, hogy a minüek kiszabadultak a börtönből, s tábort vertek a Taügetosznál, a lakedaimóniak pedig azon tanácskoztak, miként pusztíthatnák el őket. Thérasz fellépett a minüek érdekében, kérte a spártaiakat, kíméljék meg életüket, s megígérte, hogy magával viszi őket, amikor elhagyja az országot. A lakedaimóniak beleegyeztek; de amikor Thérasz három harmincevezős hajóval útra kelt, hogy elhajózzék Membliarosz leszármazottaihoz, a minüek közül csak kevesen tartottak vele. Többségük ugyanis a paróreaták és a kaukónok felé vette útját, elűzték őket, majd hat csoportra oszlottak, ame |
