Korinthosz is, tovább szenvedett a kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt az archaikus kor teljes időszaka alatt? Az elmélet további komoly problémákkal szembesül, amint számításba vesszük a másodlagos kolóniákat Szicíliában és Itáliában. A Szürakuszai által a 7. század derekán és a 6. század kezdetén alapított három gyarmat, Akrai, Kaszmenai és Kamarina olyan közel vannak az anyavároshoz, hogy ugyanúgy szenvedtek volna, ha azt súlyos klimatikus problémák gyötörték volna.
Gyarmatosítás mint a túlnépesedés következménye
Bár nem nagyon lehet kétely afelől, hogy a 8. század kezdete jelöli a valódi népességnövekedést, az egykor népszerű „népességrobbanás” elképzelés már régen nyugovóra tért, és nincs bizonyíték arra, hogy „gyors népességnövekedés” következett volna be a 8. század kezdetén, ami „földéhséget” eredményezett volna.(*478) Még azok a települések is, melyek később nagy városközpontokká váltak, mint Argosz, Korinthosz, Athén vagy Eretria, a 8. század második felében még lazán összekapcsolódó falucskák, amiket kiterjedt üres területek választanak el egymástól. Ugyanez vonatkozik országos méretekben, hisz egész régiók maradtak lakatlanok a század végéig. A modern értelemben vett túlnépesedés nem lehetett a gyarmatosítás fő oka. Ezt a konklúziót erősítik meg az írott források utalásai, melyek szerint az apoikist-ek száma kicsi, továbbá a legtöbb esetben férfiak voltak.(*479) Az effajta csoportok távozása csak igen marginálisan enyhítette volna a demográfiai nyomást, s csak rövid időre.
Gyarmatosítás és a Polis fölemelkedése
A rendelkezésünkre álló gyér régészeti leletanyag nyilvánvalóan elégtelen ahhoz, hogy szilárd végkövetkeztetésre vezessen a homéroszi polis föntebb összefoglalt jellegét illető két versengő nézet tekintetében. A települések maradványait szemügyre véve az ember először hajlamos kihirdetni, hogy a „primitivistáknak” van igazuk: nincs nyoma semmilyen központosított tevékenységnek, vagy bármiféle tervezésnek a 8. század egész időtartama alatt, nem is szólva a kezdetéről. Azonban a temetkezési adatokra térve, különösen az athéniekre, ahol az anyag kevésbé kezdetleges mint másutt, vannak jelei annak, hogy az eleddig egymás mellett élő falvak kezdenek egy közösséggé összeolvadni, melyet egy istenség védelmez, akinek a település kellős közepét szentelik. Ugyancsak a 8. század dereka táján úgy tűnik, hogy Eretriát egyetlen nagy településként alapították, a teljes síkot elfoglalva északon az acropolis és délen a kikötő között. Ezzel a gyarmatosítás kezdete és a görög polis megalkotásához vezető folyamat kezdete közti kapcsolat kronológiai értelemben tagadhatatlan. Legalábbis lehetségesnek tűnik, hogy a kapcsolat nem véletlenszerű, hanem ténylegesen a szocio-politikai kristályosodási folyamat, ami a polis kialakulását eredményezte, az egyik, ha nem a fő oka a gyarmatosításnak. Valóban úgy tűnik, hogy a születő polgári állam bújik meg a jelenség gyökerénél.(*480)
Hisz nem csak minden polis rendelkezik saját területtel és ezt a területet az ezt alkotó polgárok birtokolják, de magukat a polgárokat is ekként határozzák meg ama tény révén, hogy ők bírják a polis területét. Nincs polgárság földbirtoklás nélkül. Így a (kitalált) krétai Kasztor az Odüsszeiában, lévén egy ágyas fia, üres kézzel távozik, amikor féltestvérei atyjuk halála után úgy döntenek, hogy szétosztják maguk közt az örökséget (Odüsszeia, 14. 199–234). Nincs választása, és tengerre száll a megélhetésért.
Hogy mennyire közel lehetett Homérosz fikciója a valósághoz azt illusztrálja „Künoszargész nothos-ainak” a sorsa az 5. századi Athénban. Nemathéni anyák gyermekeiként 469/8 és 451/0 között születtek, s kizárták őket a polgárságból egy 451-ben elfogadott törvény alapján, amely azokra a fiakra korlátozta a polgárjogot, akiknek mindkét szülője athéni volt.(*481) Miként S.C. Humphreys rámutatott(*482), számosan az így polgárjoguktól és örökségüktől megfosztottak közül a vezető athéni családokhoz tartoztak. Ugyanazzal a választással szembesültek, mint a 8-7. századi megfelelőik, azaz hogy számkivetettként éljenek vagy emigráljanak és saját polist alkossanak, az ember |
