Keresés

 Korinthosz is, tovább szenvedett a kedvezőtlen éghajlati feltételek miatt az archaikus kor teljes időszaka alatt? Az elmélet további komoly problémákkal szembesül, amint számításba vesszük a másodlagos kolóniákat Szicíliában és Itáliában. A Szürakuszai által a 7. század derekán és a 6. század kezdetén alapított három gyarmat, Akrai, Kaszmenai és Kamarina olyan közel vannak az anyavároshoz, hogy ugyanúgy szenvedtek volna, ha azt súlyos klimatikus problémák gyötörték volna.

Gyarmatosítás mint a túlnépesedés következménye

Bár nem nagyon lehet kétely afelől, hogy a 8. század kezdete jelöli a valódi népességnövekedést, az egykor népszerű „népességrobbanás” elképzelés már régen nyugovóra tért, és nincs bizonyíték arra, hogy „gyors népességnövekedés” következett volna be a 8. század kezdetén, ami „földéhséget” eredményezett volna.(*478) Még azok a települések is, melyek később nagy városközpontokká váltak, mint Argosz, Korinthosz, Athén vagy Eretria, a 8. század második felében még lazán összekapcsolódó falucskák, amiket kiterjedt üres területek választanak el egymástól. Ugyanez vonatkozik országos méretekben, hisz egész régiók maradtak lakatlanok a század végéig. A modern értelemben vett túlnépesedés nem lehetett a gyarmatosítás fő oka. Ezt a konklúziót erősítik meg az írott források utalásai, melyek szerint az apoikist-ek száma kicsi, továbbá a legtöbb esetben férfiak voltak.(*479) Az effajta csoportok távozása csak igen marginálisan enyhítette volna a demográfiai nyomást, s csak rövid időre.

Gyarmatosítás és a Polis fölemelkedése

A rendelkezésünkre álló gyér régészeti leletanyag nyilvánvalóan elégtelen ahhoz, hogy szilárd végkövetkeztetésre vezessen a homéroszi polis föntebb összefoglalt jellegét illető két versengő nézet tekintetében. A települések maradványait szemügyre véve az ember először hajlamos kihirdetni, hogy a „primitivistáknak” van igazuk: nincs nyoma semmilyen központosított tevékenységnek, vagy bármiféle tervezésnek a 8. század egész időtartama alatt, nem is szólva a kezdetéről. Azonban a temetkezési adatokra térve, különösen az athéniekre, ahol az anyag kevésbé kezdetleges mint másutt, vannak jelei annak, hogy az eleddig egymás mellett élő falvak kezdenek egy közösséggé összeolvadni, melyet egy istenség védelmez, akinek a település kellős közepét szentelik. Ugyancsak a 8. század dereka táján úgy tűnik, hogy Eretriát egyetlen nagy településként alapították, a teljes síkot elfoglalva északon az acropolis és délen a kikötő között. Ezzel a gyarmatosítás kezdete és a görög polis megalkotásához vezető folyamat kezdete közti kapcsolat kronológiai értelemben tagadhatatlan. Legalábbis lehetségesnek tűnik, hogy a kapcsolat nem véletlenszerű, hanem ténylegesen a szocio-politikai kristályosodási folyamat, ami a polis kialakulását eredményezte, az egyik, ha nem a fő oka a gyarmatosításnak. Valóban úgy tűnik, hogy a születő polgári állam bújik meg a jelenség gyökerénél.(*480)

Hisz nem csak minden polis rendelkezik saját területtel és ezt a területet az ezt alkotó polgárok birtokolják, de magukat a polgárokat is ekként határozzák meg ama tény révén, hogy ők bírják a polis területét. Nincs polgárság földbirtoklás nélkül. Így a (kitalált) krétai Kasztor az Odüsszeiában, lévén egy ágyas fia, üres kézzel távozik, amikor féltestvérei atyjuk halála után úgy döntenek, hogy szétosztják maguk közt az örökséget (Odüsszeia, 14. 199–234). Nincs választása, és tengerre száll a megélhetésért.

Hogy mennyire közel lehetett Homérosz fikciója a valósághoz azt illusztrálja „Künoszargész nothos-ainak” a sorsa az 5. századi Athénban. Nemathéni anyák gyermekeiként 469/8 és 451/0 között születtek, s kizárták őket a polgárságból egy 451-ben elfogadott törvény alapján, amely azokra a fiakra korlátozta a polgárjogot, akiknek mindkét szülője athéni volt.(*481) Miként S.C. Humphreys rámutatott(*482), számosan az így polgárjoguktól és örökségüktől megfosztottak közül a vezető athéni családokhoz tartoztak. Ugyanazzal a választással szembesültek, mint a 8-7. századi megfelelőik, azaz hogy számkivetettként éljenek vagy emigráljanak és saját polist alkossanak, az ember

Jean-Paul Descœudres, CENTRAL GREECE & THE GREEK COLONIZATION MOVEMENT, In: Greek Colonisation: An Account Of Greek Colonies and Other Settlements Overseas: Volume 2, Szerk. Gocha R. Tsetskhladze 360–364. o.

Konklúzió

A végkövetkeztetés levonásához térjünk vissza a kiindulóponthoz és röviden vizsgáljuk meg újra – az iménti áttekintés fényében – a fő okokat, amelyeknek a 8-7. századi gyarmatosító mozgalmat betudják.

Kereskedelmi célú gyarmatosítás

A javak szállítása és átadása a 8. század első felében többnyire ajándékok kicserélése, barter megállapodások és fogadalmi felajánlások formájában, főként luxuscikkek és kis mennyiségű egyéb árut érintően történtek. A szó tulajdonképpeni értelemében vett kereskedelem nem létezik ebben a premonetáris gazdaságban. A nyersanyagokat érintően, beleértve a fémeket is, Görögország csaknem teljesen önellátó volt. Csak ónt kellett importáljon, de a szükséges mennyiség korlátozott és bizonyosan elégtelen ahhoz, hogy az egész Mediterráneumban kolóniákat létesítsenek emiatt – egyikükről sem mondható el amúgy sem, hogy egy 'ón út' közelében feküdt volna. A rendkívül fontos bronz gyártásához szükséges másik elem, a réz, csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, s egy részét esetleg Ciprusról importálhatták. Bizonyíték van annak állítására, hogy nem külön-külön importálták az elemeket, hanem bronz öntvényt szereztek be vasért cserébe, amivel bőségesen rendelkeztek. Treister(*471) végkövetkeztetéséhez csatlakozva a fémkereskedelem mint a gyarmatosító mozgalom fő motívuma biztonsággal és határozottan kizárható.

A mezőgazdasági termékek vonatkozásában Görögország nem csak önellátó volt minden tekintetben, hanem fölösleget termelt, amit különféle luxuscikkekért lehetett elcserélni, többnyire ékszerekért, de értékes textíliákért és papiruszért is.

Nincs arra bizonyíték, hogy a szicíliai és dél-itáliai „gyarmatok”, melyeket a geometrikus és kora archaikus időszakban alapítottak, bármivel is ellátták volna anyavárosukat, és még ennél is kevesebb annak fölvetésére, hogy az anyaország boldogulása – sőt akár túlélése – ilyesmi utánpótláson múlott volna.(*472)

Gyarmatosítás mint éghajlati katasztrófa következménye

Hogy súlyos aszályok előfordultak Görögország története folyamán mindvégig az tagadhatatlan.(*473) Valóban egy hétéves aszály említtetik fő okul amiért a théraiak kiküldtek egy csapat apoikis-t Észak-Afrikába (Hérodotosz 4. 151. 1) és Plutarkhosz szerint (Moralia 772C) Szürakuszait ugyanezen okból alapították a korinthosziak. A khalkiszi élelemhiány, amit több ókori szerző a Rhégion alapításához vezető tényezőnek nevez (Sztrabón 6. 1. 6; Antiochus FgrHist 555 F 9; Heraclides Lembos)(*474) aszály következménye lehetett, ami gyakran okoz ilyen katasztrófát.(*475) Azonban az a javaslat, hogy az aszályt tekintsük a „gyarmatosítás eredő okának” általában, több problémát támaszt mint amennyit megválaszol. Kezdetnek: Athén, melyről azt mondják, hogy vagy egy elhúzódó aszálytól szenvedett(*476) vagy több aszályos periódustól(*477) éppen az a nagyobb polis Közép-Görögországban, amelyik nem vett részt a korai gyarmatosításban. Másrészt Euboia szinte eszeveszett gyarmatosító tevékenysége – több mint tíz kolónia egyetlen generáció alatt Pithékuszai valamivel Kr. e. 750 előtti alapítását követően – hirtelen megáll Leontini és Katané alapítását követően, amit Kr. e. 729-re kelteznek a hagyományos kronológia szerint (bár az alapítások egy része, ahol nincs följegyzett alapítási dátum, természetesen későbbi időszakhoz is tartozhat). Euboiát tehát soha többé nem sújtotta volna aszály ezt követően, miközben a szomszédos Androsz, miként