Keresés

Részletes keresés

sieshu Creative Commons License 2017-04-30 12:26:47 17788

Azt hiszem értem, csak a lelkemnek még utol kell érnie ezt. Sajnálatról szó sincs, bármilyen traumák érték esetlegesen a dédszülők részéről, ez nem jogosította fel az abúzusra és a gyilkosságra. Nem tudom, hogy' lehet meghajolni egy ilyen előtt. Mert ezzel olyan, mintha elismerném, hogy rendben volt az, amit tett.

A hozzászólás:
Dorien- Creative Commons License 2017-04-30 11:18:31 17786

Tettes-áldozat dinamika:

Az áldozatnak (neked) kell meghajolnia a tettes előtt és elfogadni a történteket.

Amikor ez az elfogadás már sajnálat nélkül tud megtörténni, akkor vagy gyógyult.

Előzmény:
sieshu Creative Commons License 2017-04-30 08:48:35 17783

Tudjuk pontosítani ezt az elfogadást? Pl. a vérszerinti családomban gyermekgyilkosság történt, amit az illető leült, de... egy ilyet hogyan fogadjak el, aki emellett anyámat és a testvéreit lelkileg megnyomorította? Arra a félelemre gondolok, hogy amit, akit elfogadok, nem olyanná válok magam is? Nem legalizálom ezzel amit tett, ahogy élt? Hogyan lehet távolságot is tartani és elfogadni egyszerre?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!