|
|
|
|
 |
sieshu
2017-04-30 12:26:47
|
17788
|
Azt hiszem értem, csak a lelkemnek még utol kell érnie ezt. Sajnálatról szó sincs, bármilyen traumák érték esetlegesen a dédszülők részéről, ez nem jogosította fel az abúzusra és a gyilkosságra. Nem tudom, hogy' lehet meghajolni egy ilyen előtt. Mert ezzel olyan, mintha elismerném, hogy rendben volt az, amit tett. |
|
A hozzászólás:
 |
Dorien-
2017-04-30 11:18:31
|
17786
|
Tettes-áldozat dinamika:
Az áldozatnak (neked) kell meghajolnia a tettes előtt és elfogadni a történteket.
Amikor ez az elfogadás már sajnálat nélkül tud megtörténni, akkor vagy gyógyult. |
|
Előzmény:
 |
sieshu
2017-04-30 08:48:35
|
17783
|
Tudjuk pontosítani ezt az elfogadást? Pl. a vérszerinti családomban gyermekgyilkosság történt, amit az illető leült, de... egy ilyet hogyan fogadjak el, aki emellett anyámat és a testvéreit lelkileg megnyomorította? Arra a félelemre gondolok, hogy amit, akit elfogadok, nem olyanná válok magam is? Nem legalizálom ezzel amit tett, ahogy élt? Hogyan lehet távolságot is tartani és elfogadni egyszerre? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|