Keresés

Részletes keresés

Dorien- Creative Commons License 2017-04-30 11:22:19 17787

Nem tudom, ilyen mély patológiákkal én nem foglalkozom.

Szociopata, súlyosan borderline és súlyosan nárcisztikus ember - tehát ahol erőszak is van - keressen magának mást.

A hozzászólás:
sieshu Creative Commons License 2017-04-30 09:13:04 17784

És mielőtt nagyon személyesnek tűnne, szerintem elég egy nyóckerből vagy bármilyen nyomortanyáról előkotorni pár embert, fogunk hallani hasonló történeteket. Vagy pl. hogyan tud egy cigány gyerek kilépni abból a nagyon erős meghatározottságból, amit a származása jelent? Mert nemcsak a társadalom nyomja vissza, hanem a saját közege is visszahúzza a nyomorba. Persze nem kell ehhez cigánynak lenni, csak nekik még nehezebb.

A tanyákon időseket gyilkoló bűnözők azonosultak volna azzal a képpel, amit a családban láttak, és amit a társadalom tolt rájuk, de vajon elfogadták-e a felmenőiket? Vagy pont azért élik ugyanazt, mert nem fogadták el? De hogyan kell "elfogadni"?

Előzmény:
sieshu Creative Commons License 2017-04-30 08:48:35 17783

Tudjuk pontosítani ezt az elfogadást? Pl. a vérszerinti családomban gyermekgyilkosság történt, amit az illető leült, de... egy ilyet hogyan fogadjak el, aki emellett anyámat és a testvéreit lelkileg megnyomorította? Arra a félelemre gondolok, hogy amit, akit elfogadok, nem olyanná válok magam is? Nem legalizálom ezzel amit tett, ahogy élt? Hogyan lehet távolságot is tartani és elfogadni egyszerre?

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!