|
|
|
|
 |
Dorien-
2017-04-30 11:22:19
|
17787
|
Nem tudom, ilyen mély patológiákkal én nem foglalkozom.
Szociopata, súlyosan borderline és súlyosan nárcisztikus ember - tehát ahol erőszak is van - keressen magának mást. |
|
A hozzászólás:
 |
sieshu
2017-04-30 09:13:04
|
17784
|
És mielőtt nagyon személyesnek tűnne, szerintem elég egy nyóckerből vagy bármilyen nyomortanyáról előkotorni pár embert, fogunk hallani hasonló történeteket. Vagy pl. hogyan tud egy cigány gyerek kilépni abból a nagyon erős meghatározottságból, amit a származása jelent? Mert nemcsak a társadalom nyomja vissza, hanem a saját közege is visszahúzza a nyomorba. Persze nem kell ehhez cigánynak lenni, csak nekik még nehezebb.
A tanyákon időseket gyilkoló bűnözők azonosultak volna azzal a képpel, amit a családban láttak, és amit a társadalom tolt rájuk, de vajon elfogadták-e a felmenőiket? Vagy pont azért élik ugyanazt, mert nem fogadták el? De hogyan kell "elfogadni"? |
|
Előzmény:
 |
sieshu
2017-04-30 08:48:35
|
17783
|
Tudjuk pontosítani ezt az elfogadást? Pl. a vérszerinti családomban gyermekgyilkosság történt, amit az illető leült, de... egy ilyet hogyan fogadjak el, aki emellett anyámat és a testvéreit lelkileg megnyomorította? Arra a félelemre gondolok, hogy amit, akit elfogadok, nem olyanná válok magam is? Nem legalizálom ezzel amit tett, ahogy élt? Hogyan lehet távolságot is tartani és elfogadni egyszerre? |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|