Külföldön sokkal több jól működő alternatívája van a pszichiátriának. Magyarországon az alternatívája az, h elmész magánba, amit meg tudsz fizetni, ahhoz jársz, aki érzed, h segít, mégha többe is kerül, mint az átlag, és mégha kevesebbszer is tudsz, mint szükséges lenne, mellette önismeret, önfejlesztés egyedül. Baromság, h bármely mentális probléma elmúlna csak úgy magától, tenni kell érte. De ez a jó benne, h lehet tenni ellene. És nem véletlenül írom, h egyedül, mert a mai magyar betegtársi gondolkodás igen csak le és visszahúzó tud lenni. Számomra legalábbis az volt, és az is, de van akinek meg az segít. Nem vagyunk egyformák, mégha néha akár a pszichiátria is ezt akarja elhitetni. Ez a szép ebben, h mindenkinek más jó, nincsenek egyen receptek, kizárólagosan jó csoda módszerek, sem segítők, sem gyógyszerek, de lehetőségek azért vannak, csak mindenkinek azt kell meg találnia neki, mi segít. Hazudik, vagy nagyon felszínes ismeretei vannak, aki azt mondja, van csodaszer, csoda módszer.
Azt hagyjuk inkább, h aki igazán nagyon szarul volt, biztos, h járt pszichiátrián. "És lehet elméleteket gyártani" Csak nem te gyártasz elméleteket??? A pszichiátria alternatívája tud még lenni jelenleg, ha elfogadod, h Magyarországon nincs nagyon más alternatíva, ha nagyon szarul vagy vagy bemész ilyen helyekre, vagy nem. Engem pl. 1000 ökörrel sem lehetett volna és lehetne bevonszolni még Tündérhegy féle helyekre sem. (DE tisztában vagyok azzal, h van akinek meg segítenek az ilyen helyek) Sokszor volt, h szar és még szarabb lehetőségek között választhattam csak, pszichiátria volt nálam a legszarabb lehetőség, és felszabadító volt, amikor elfogadtam azokban a helyzetekben, h nincs más lehetőségem, gondolkodhattam kegyetlen sokat, h lehetne jobb, ha egyszerűen akkor nem tudtam jobb lehetőségek közül választani. De mikor nem azon agyaltam, h milyen más lehetőségek lehetnének jobbak, hanem elfogadtam a helyzetet, és egy idő után egyre jobb lett a szar is, rájöttem, én miket tehetek, h jobb legyen. Volt, h zokogva földön csúszva tudtam volna könyörögni, h hagy feküdjek be valami biztonságos helyre, tudom milyen a padlón lenni, azt gondolni, h ennél még a halál is jobb, stbstb, nem csak ebbe a topikba tudnék írni, sokba, de én még abban a helyzetben is azt mondtam, h nem azt választom, és nem bántam meg. De közben nem felejtettem el, hogy valóban lehetne sok minden jobb, és azért lehet is tenni. És mindezzel nem is azt mondtam, h aki akar ne szedjen gyóygszert, ne menjen pszichiátriára, stb. De sztem nem kis arrogancia, felszínesség, ostobaság azt gondolni, h azért mert más nem azt az utat járta be, akkor nem is lehetett olyan komoly baja.
|