Keresés

Az a szép a dologban, hogy ez az állítás forrást nem látott. A Magyar történet jegyzeteletlen munka, így nem tudjuk, hogy Szekfű honnan vette ezt az adatot. Sajnos nincsen kéznél a hivatkozott kötet, a netes pdf-ekben pedig nincsen oldalszám, így nem látom a hivatkozott szöveget. Paládi-Kovács Attila egybként nem történész, hanem néprajzos, ami azért nem mindegy. Hvatkozott tanulmányában egyetlen primer forrást sem használt, csak szakirodalmat. Úgy látom, hogy tökéletes példája a kritika nélküli átvételnek. Nem véletlenül nem szeretem Szekfű átfogó munkáit, mert bár nagyon frappánsak, irodalmi minőségűek, de ugyanakkor fellengzősek is, nem az első alkalom, hogy szövege mögé nézve nem igazán azt láttam, amiről írt. Paládi-Kovács (minden tiszteletem mellett) ezen tanulmányával nem igazán alkotott komolyan vehetőt.

Pardon, az idézett rész szerzője Paládi-Kovács Attila  Magyarország nemzetiségei és etnikai térszerkezete a 18. században (a pdf. megtréfált, mikor "előre tekertem" nem vettem észre, hogy az idézett rész másik szerzőé)

Tamás Edit i. m. 12. oldal, Szekfű Gyulára hivatkozva a beemelt megállapítást tette. Vélelmezem, hogy ez elég világos megfogalmazás, s amennyiben Prinz Eugénnel kapcsolatos állítás igaz, akkor kézzel fogható bizonyítéka a magyarellenes politikának.

Jah és a szerző nem Thaly Kálmán, hanem a sárospataki Rákóczi Múzeumnak az igazgatója.

Akkor definiáld, kérlek, hogy mit értesz magyar nemzet és Magyarország alatt a 16-18. század kapcsán. Ugyanígy kíváncsi lennék, a birodalom-fogalomra is.

Egyiket sem tudod megfogalmazni úgy, hogy az ne legyen anakronizmus, vagy pedig ne legyen homlokegyenest eltérő érdekek kusza halmaza. Magyarnak tekinted-e a hunyaddi román parasztot, szerb pásztor a Duna mentén, szlovák jobbágyot Turócban, indigena arisztokratát, másodgenerációs német polgárt, horvát nemzetiségű köznemest, magyarul nem tudó "magyar" nemest, elsőgenerációs beköltöző morva bányamérnököt, segesvári evangélikus lelkészt, székely lófőt, vasi horvát parasztot, szentendrei rác katonát? Mert mindezek Mo-on voltak, egymásnak hihetetlenül ellentmondó érdekekkel. Biztosan volt olyan, akinek az érdekét képviselte az uralkodó. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy minden uralkodó képviselte az összes uralma alatt lévő összes terület érdekeit. De ielégíteni minddent nem lehetett. Ha viszont azt nézzük, hogy képesek voltak egy kontyosok által fenyegetett és a vallási, politikai anarchiával terhelt más országok, tartományok összességéből képzett, hihetetlenül sokszínű konglomerátumot az egyik legnagyobb világhatalom szintén megtartani évszázadokig - akkor meglehetősen sikeresnek látjuk az országlásukat. A Magyar Királyság, mint önálló intitás és mint a Magyar Szent Korona országai összetett állam ezen világhatalom részeként megmaradhatott, ezáltal a nyugathoz kapcsolódott, kétségtelenül nagyobb fejlődést ért el, mint enékül potenciálisan érhetett volna (lásd: Lengyelország, Litvánia), akkor megintcsak nem annyira borús az összkép. De ehhez nem szabad anakronizmusokkal terhelt látcsövet a kezünkbe venni, hanem a korszak viszonyait kell figyelembe vennünk, ráadásul a lehető legszélesebb kontextusba helyezve.