Keresés

Akkor definiáld, kérlek, hogy mit értesz magyar nemzet és Magyarország alatt a 16-18. század kapcsán. Ugyanígy kíváncsi lennék, a birodalom-fogalomra is.

Egyiket sem tudod megfogalmazni úgy, hogy az ne legyen anakronizmus, vagy pedig ne legyen homlokegyenest eltérő érdekek kusza halmaza. Magyarnak tekinted-e a hunyaddi román parasztot, szerb pásztor a Duna mentén, szlovák jobbágyot Turócban, indigena arisztokratát, másodgenerációs német polgárt, horvát nemzetiségű köznemest, magyarul nem tudó "magyar" nemest, elsőgenerációs beköltöző morva bányamérnököt, segesvári evangélikus lelkészt, székely lófőt, vasi horvát parasztot, szentendrei rác katonát? Mert mindezek Mo-on voltak, egymásnak hihetetlenül ellentmondó érdekekkel. Biztosan volt olyan, akinek az érdekét képviselte az uralkodó. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy minden uralkodó képviselte az összes uralma alatt lévő összes terület érdekeit. De ielégíteni minddent nem lehetett. Ha viszont azt nézzük, hogy képesek voltak egy kontyosok által fenyegetett és a vallási, politikai anarchiával terhelt más országok, tartományok összességéből képzett, hihetetlenül sokszínű konglomerátumot az egyik legnagyobb világhatalom szintén megtartani évszázadokig - akkor meglehetősen sikeresnek látjuk az országlásukat. A Magyar Királyság, mint önálló intitás és mint a Magyar Szent Korona országai összetett állam ezen világhatalom részeként megmaradhatott, ezáltal a nyugathoz kapcsolódott, kétségtelenül nagyobb fejlődést ért el, mint enékül potenciálisan érhetett volna (lásd: Lengyelország, Litvánia), akkor megintcsak nem annyira borús az összkép. De ehhez nem szabad anakronizmusokkal terhelt látcsövet a kezünkbe venni, hanem a korszak viszonyait kell figyelembe vennünk, ráadásul a lehető legszélesebb kontextusba helyezve.

Akkor ne nevezzük nacionalistának, hanem mondjuk azt, hogy nem a magyar nemzet érdekét és nem Magyarország érdekeit képviselte elsődlegesen, hanem mint császár járt el birodalmi érdekből. Magyar szempontból ez sem jobb... pl. a biztonsági kérdést lefordíthatjuk úgy is, hogy a rebellis magyarok szemmeltartása, olyan erő kézben tartása amely eleve elrettentő hatással van rájuk... s akkor még nem beszéltünk a vallási vetületről, amire katolikusként is azt mondom, hogy nem volt korrekt, pl. a 1568-as tordai országgyűlés fényévekkel haladóbb volt.

Egyébként nagyon sok mindenben egyet értek a leírtakkal. Meg az olvtárs fejtegetésének a többségével is :)

Nacionalizmus szerintem nem volt a telepítések mögött. Annál több politikai, gazdasági és biztonságpolitikai tényező.

Leválasztották Erdélyt, a határőrvidéket és a Temesi Bánságot. Utóbbi kettő egyszerre sértette az "ország" és a magyarság érdekeit is, hiszen egyrészt kikerültek a magyar közigazgatás ill. egyházi-világi földbirtokosok alól, másrészt a magyar népesség is min. évtizedekig távol maradt ezektől a területektől. A temesi bánság nem titkoltan katolikus és német mintatartománynak készült, azonban a görögkeletiek megjelenését gazdasági és biztonsági okokból is elnézték. A határőrvidék szintén egyszerre volt kül- és belbiztonság szempontjából is felhasználható terület, kizárólag az udvarnak hű alattvalókkal. Külön rájátszottak erre a magyar hatóságok és birtokosok, akik újra- meg újra megpróbálták jog- és adóztatási hatóságukat kiterjeszteni rájuk, amitől az udvar "védte" őket. Ezt mindkét szbh. idején meg is hálálták.

A fentiek viszont a Bocskaitól-Thököly-ig terjedő időszak tapasztalatai alapján levont politikai – és nem nac.-etnikai alapú – döntések voltak: szétszabdalt ország, több ogy., megosztott-gazdaságilag gyengébb rendek, akiknek nem áll többé rendelkezésére több tízezer bármikor mozgósítható vitézi rend, ellenben az udvar kap egy olcsóbb külső-belső ellenség ellen bevethető erőt. A temesi bánság idejére meg már Rákóczin is túl vagyunk, így pláne érthető a fenti eljárás.

Az ország belsejében meg végképp nem mutatható ki nacionalista színezet, sőt itt a magyar nemesség is "nyakig sáros" volt a külföldiek betelepítésében. Már az első évektől ismétlődő tiltakozásokkal bombázza az udvart a kis és középnemesség, az elvándorló magyar jobbágyok miatt, kijárva, hogy ők ne kapjanak "telepeskedvezményt" ill. a hátramaradottakra terheljék rá az elvándoroltak kötelezettségeit, kössék röghöz őket stb. Ennek kettős káros következménye, hogy egyrészt mind a magyar telepesfalvak, mind a magyar telepeseket kibocsátók "versenyhátrányba" kerülnek a külföldi telepesekkel szemben - ami azért kicsit árnyalja (az egyébként valóban) dolgos sváb parasztok "bezzeg" képét -, másrészt a telepítőknek is egyszerűbb lesz külföldieket hozni, mint magyar exgazdákkal perlekedni, ogy-i sirámaikat hallgatni.

És akkor itt találkoznak a rendek és udvar érdekei, az egyik meg akarja tartani a jobbágyait ill. benépesíteni a földjeit, a másik az adóalap növelése miatt minél több alattvalót szeretne, minél kevesebb társadalmi feszültséggel, sőt új, megbízhatóbb telepesekkel még a meglévő feszültséget is csillapítva, kézenfekvő volt tehát a külföldiek bevonása mindkét részről.

A fejlettebb gazdasági technológia valóban fontos volt, de a németeket is felülmúló számban érkező román-délszláv-ruszin telepeseknél ilyet hiába keresünk, a németeknél inkább előnyös pluszfunkció volt, de nem fő szempont.

Sajnos az udvar és a korabeli felfogás szerinti "nemzet" érdekei az újratelepítések kapcsán nem estek egybe, vagy csak részben a magyarság érdekeivel, így lesz egyszerre sikertörténet és a magyarságot hosszútávon végzetesen károsító hatású a 18.sz-i újjáépítés, de ezt max. utólag róhatjuk fel, a kortársak csak a kor szokásainak szellemében cselekedtek, tudatos "nemzetpolitikát" ebben a században még kár számonkérni rajtuk vagy akár a hbs-okon.