Keresés

Nem gondolom, hogy a magyar, vagy bármely történetírásban kizárólag a török elleni védelemmel lenne magyarázva a határőrvidék kiépítése. Az késégtelen, hogy a védelem mellett csomó olyan tényező is közrejátszott, amire eddig korántsem fordítottak figyelmet. Ilyen pl. A pozsareváci békével a birodalomhoz került havasalföldi terület kérdése. Gyakorlatilag semmi érdemlegeset nem tudunk róla. Ennek az okát abban látom, hogy a történészek többsége nemzeti keretben gondolkoddik, pedig abban a korban a keret a többszörösen összetett állam volt: HB. Mon. - Szent Korona Országai - M. Kir. Ezeket nem lehet a másik alapos ismerete nélkül elemezni. Márpedig a magyar történészek zöme nem bitoralmi keretekben, hanem 19. századi értelemben vett nemzeti keretekben gondolkodik, ami anakronizmus. Lényegében egy olyan rossz premissza, amiből csak valóltan konklúzió születhet.

Hihetetlenül érdekes lenne megkutatni a karlócai béke utáni határőrkérdést, mert ennek csak a vázát ismerjük. Én nem látom, hogy jelentősen eltért volna a szervezési elv a korábbi kapitánysági szervezettől. Csak éppen nem az ország közepén zömében magyar és horvát etnikumú katonasággal, hanem nagy rész balkáni menekültekből, áttelepülőkből összeállítva. Nyilván nem csak így lehetett volna csinálni. Nyilván a vitézlő rend egy részét le lehetett volna vinni, nem pedig jórészt magukra hagyni. Számtalan más tényező is közrejátszhatott. A balkáni tömegeket valahol le kellett telepíteni, jó katonák voltak, a török ellen szükség volt katonai védelemre, de a járványok és csempészés elleni ffellépés is felmerült. Meg persze a vitézlő rend megbízhatatlansága is, akik mindig kaphatóak voltak zendülésekre, de akár komolyabb felkelésekre is. Sokkal korábban szervezhettek volna állanddó mgyar reguláris ezredeket, felszívva ezzel a vitézlő rendet (amint az meg is történt 1711 után), mégsem tették. Ezek okairól egy hihetetlenül érdekes kutatást folytathatna egy korszakos történész.

Továbbra is ajánlani tudom O'Reilly historiográfiáját a kérdésről (academia.edu oldaláról elérhető), aki meg részletesebben érdeklődik, azoknak Rothenberg könyveit, a totál fanatikusoknak Vaniceket s a többi dualizmus-kori munkát.

Igazából egyetértek, nekem csak azzal van problémám, hogy kizárólag a török elleni védelemként magyarázzuk, és kizárólag eképp megoldható módon lehetett volna a déli határvédelmet megoldani.

Nehezen hiszem, hogy Thököly, majd Rákóczi után ne fordult volna meg az udvar vezetőinek fejében, hogy nagyon nem kellene egy újabb magyar etnikumú vitézlő rend-hajdúság, pláne nem magyar főség alatt, a déli végekre.

Azt sem vitatom, hogy pl. a Dráva-Száva köze nem épp vonzó terület volt a magyarság számára, de hogy a Marosi-Tiszai hör vidékre - tehát Csanád, Szeged stb. környékére - se találtak volna magyar jelentekezőket..., ha mondjuk legalább itt létrejön 1-2 magyar hör. ezred, akkor elhiszem, hogy nincs a döntés mögött etnikai színezet.

A be nem engedést a temesi részekre értettem, bár onnantól, hogy egyebütt kijelölik a folyó +1 óra területet a rácoknak, majd odatelepítik őket, szerintem elég sci-fi jellegű, hogy oda magyarok betelepedtek-betelepedhettek volna.

A temesi bánság egyébként is problémás dolog, érdekes ez a biztonsági kérdés is, hiszen a vissszafoglalás után nem is volt határterület, hacsak nem láttak a jövőbe a hbs-ok, nem tudhatták, hogy 20 év és egy vesztes háború múlva az elvesztett szerb-román területek miatt újra határvidék lesz, az említett marosi-tiszai hör vidék még évtizedekig való fennállása -előbbi már-már az ország akkori közepén - meg végképp nehezen magyarázható biztonsági okból. Ha valóban csak a biztonság lett volna a szempont, ezt 1718-ban azonnal le kellett volna "tolni" a megszerzett szerb-román területekre.

Szerintem a határőrség kérdése is bonyolultabb, és csak egyes elemeket domborítottatok ki az egészből.

Nem gondolom, hogy tömegével lettek volna olyan magyarok, akik a későbbi határőrvidékre akartak volna költözni. Saját pátriámban azt tapasztaltam, hogy a 17. század végére a végvári katonaság már területileg is kötődött a várhoz, a fizetség fejében gyakran birtokok kapott, akát inscriptioval kötődött. Nekik nyilván nem akaródzott ezt otthagyni, így a korábbi határvédelmi rendszer egyszerű áttelepítése nem biztos, hogy felmerülhetett életképes alternatívaként. A parancsnokok tekintetében ugyanez a helyzet.

Vizsgálódtam a határőrezredek tisztikarában, illetve a horvátországi tábornokok körében. A horvát területeken született tábornokok közül több, mint a fele nemesség nélkül született, a határőrnépességből emelkedett fel. Ez azt mutatja, hogy nem csak a magyarok, de még a horvát nemesség sem igazán vállalt komoly szerepet a határörvidéki katonaság vezetésében. Néhány odahelyezett német tiszt mellett a saját katonaságból kiemelkedett tisztek lettek a vezetők többsége, legalábbis a 18. század végére, úgy tűnik.

András szerintem kicsit ebben a kérdésben visszavetíti a későbbi dolgokat. Bár ha valakinek, akkor neki elhiszem, hogy vannak erre forrásai. Az viszont kétségtelen tény, hogy a horvátok nem harcoltak tömegesen Rákóczi ellenében. A szerbek igen, legalábbis arányukat tekintve többen. Érdekes lenne megkutatni a 17-18. század fordulóját tekintve a határőrvidékre vonatkozó döntéseket és ezek végrehajtását. Rothenbergre tudok itt utalni, illetve William O'Reilly-nak van egy rövid, de nagyon jó összefoglaló tanulmánya a határőrvidéken lezajlott folyamatokról.

Azt azonban ne felejtsd el, hogy a határőrnépesség a 18.század folyamán elég gyakran lázadozott, nem jelentéktelen felkelésük is volt. Így aztán nem igazán jelenteném ki explicit módon, hogy annyira megbízhatóak lettek volna és császárhűek - legalábbis a 18. század legnagyobb részében. És azt se felejtsd el, hogy a horvát bánok többségében a magyar főurak köréből kerültek ki. Márpedig a bánnak komoly ráhatása volt a horvát ügyek menetére.

Mit értesz az alatt, hogy a magyarokat nem engedték be? Én nem tudok olyan esetről, magyarok felcuccoltak volna, hogy ők ott akarnak letelepedni. A magyarok a közvetlen környezetükben lévő földterületet sem voltak képesek belakni.

A Bánát meg mint mintatartomány kialakításában megintcsak voltak más szempontok is. Az ország legjobban termő földterületéről beszélünk. A Duna túloldalán meg ott volt a török. A határvidék váraiban kialakított élelemiszerraktárakat (Temesvár, Arad, Pétervárad, Eszék, Gradiska, Brod) meg kellett tölteni, amit a korabeli közlekedési viszonyok mellett legolcsóbban a helyben termelt gabonával lehetett. Szerintem érthető, hogy a legnagyobb termelékenységet akarták kihozni a helyzetből Ráadásul ne felejtsd, hogy a Bánátban hatalmas kamarai birtokállomány volt, ami prioritást jelentett az uralkodó számára. Több olyan esetről tudok, hogy oda nem közvetlenül német területről, hanem mo-i magánbirtokról csábították el a német telepeseket.