Nacionalizmus szerintem nem volt a telepítések mögött. Annál több politikai, gazdasági és biztonságpolitikai tényező.
Leválasztották Erdélyt, a határőrvidéket és a Temesi Bánságot. Utóbbi kettő egyszerre sértette az "ország" és a magyarság érdekeit is, hiszen egyrészt kikerültek a magyar közigazgatás ill. egyházi-világi földbirtokosok alól, másrészt a magyar népesség is min. évtizedekig távol maradt ezektől a területektől. A temesi bánság nem titkoltan katolikus és német mintatartománynak készült, azonban a görögkeletiek megjelenését gazdasági és biztonsági okokból is elnézték. A határőrvidék szintén egyszerre volt kül- és belbiztonság szempontjából is felhasználható terület, kizárólag az udvarnak hű alattvalókkal. Külön rájátszottak erre a magyar hatóságok és birtokosok, akik újra- meg újra megpróbálták jog- és adóztatási hatóságukat kiterjeszteni rájuk, amitől az udvar "védte" őket. Ezt mindkét szbh. idején meg is hálálták.
A fentiek viszont a Bocskaitól-Thököly-ig terjedő időszak tapasztalatai alapján levont politikai – és nem nac.-etnikai alapú – döntések voltak: szétszabdalt ország, több ogy., megosztott-gazdaságilag gyengébb rendek, akiknek nem áll többé rendelkezésére több tízezer bármikor mozgósítható vitézi rend, ellenben az udvar kap egy olcsóbb külső-belső ellenség ellen bevethető erőt. A temesi bánság idejére meg már Rákóczin is túl vagyunk, így pláne érthető a fenti eljárás.
Az ország belsejében meg végképp nem mutatható ki nacionalista színezet, sőt itt a magyar nemesség is "nyakig sáros" volt a külföldiek betelepítésében. Már az első évektől ismétlődő tiltakozásokkal bombázza az udvart a kis és középnemesség, az elvándorló magyar jobbágyok miatt, kijárva, hogy ők ne kapjanak "telepeskedvezményt" ill. a hátramaradottakra terheljék rá az elvándoroltak kötelezettségeit, kössék röghöz őket stb. Ennek kettős káros következménye, hogy egyrészt mind a magyar telepesfalvak, mind a magyar telepeseket kibocsátók "versenyhátrányba" kerülnek a külföldi telepesekkel szemben - ami azért kicsit árnyalja (az egyébként valóban) dolgos sváb parasztok "bezzeg" képét -, másrészt a telepítőknek is egyszerűbb lesz külföldieket hozni, mint magyar exgazdákkal perlekedni, ogy-i sirámaikat hallgatni.
És akkor itt találkoznak a rendek és udvar érdekei, az egyik meg akarja tartani a jobbágyait ill. benépesíteni a földjeit, a másik az adóalap növelése miatt minél több alattvalót szeretne, minél kevesebb társadalmi feszültséggel, sőt új, megbízhatóbb telepesekkel még a meglévő feszültséget is csillapítva, kézenfekvő volt tehát a külföldiek bevonása mindkét részről.
A fejlettebb gazdasági technológia valóban fontos volt, de a németeket is felülmúló számban érkező román-délszláv-ruszin telepeseknél ilyet hiába keresünk, a németeknél inkább előnyös pluszfunkció volt, de nem fő szempont.
Sajnos az udvar és a korabeli felfogás szerinti "nemzet" érdekei az újratelepítések kapcsán nem estek egybe, vagy csak részben a magyarság érdekeivel, így lesz egyszerre sikertörténet és a magyarságot hosszútávon végzetesen károsító hatású a 18.sz-i újjáépítés, de ezt max. utólag róhatjuk fel, a kortársak csak a kor szokásainak szellemében cselekedtek, tudatos "nemzetpolitikát" ebben a században még kár számonkérni rajtuk vagy akár a hbs-okon. |
