Keresés

Gondolom erre a szövegrészre utalsz:
"hogy mi a magas szabad sváb kerületből 200 házaspárt pártfogásunkba kívánunk venni a katolikus vallás és a német nép meggyökereztetésére, azt határozzuk tehát"
(Hivatkozott Balassa-tanulmány, hozzátenném, hogy hemzseg a pontatlan adatoktól, pl.: "így a magyar föld többsége idegen kézre került.", ami egyszerűen nem igaz, l. Fónagy zseniális munkáját a nemesi birtokviszonyokról, jelen idézet is az eredeti felhívás 1783-as, rossz átiratából készült...)
De azért hozzátenném:
"Nem is sikerült a tervezett kétszáz családot egyszerre összeszedni és egy helyben tartani, pedig jelentős költséget fordítottak rá."
(Tamási Edit konklúziója, itt is megjegyezném az esetenként pontatlan, homályos fogalomhasználatot, pl. Svábország.)

Ebből azonban még nem látom a stratégiai pontos teóriát.

Még egyszer megerősítem:
Az utólagos magarázatok a telepítések okai közül kettőt emelnek ki: a katolikus vallás és a német nép meggyökereztetését. Ezek valóban okok voltak. Nyilvánvaló, hogy mind az uralkodónak, mind a földesúrnak az az érdeke, hogy lázadásra legkevésbé legyen hajlamos a lakosság. A vallási tolerancia előtti időkben vagyunk, ezt jó részben a vallásból vezették le, illetve a nemzetiségből (ami inkább kultúrális hátteret jelentett).
Ugyankkor az is tény, hogy az eredetileg katolikus többségő területre (pl. Észak-Dunántúl) is nagy tömegben érkeztek német telepítések.
Több tényezőt azonban a vizsgálatnak prekoncepcióval indulók kihagynak:
- A Kárpát-medencében honos etnikumoknak nem volt akkora népességfölöslege, ami a gyéren lakott területek benépesítésére alkalmas lett volna. Legnagyobb számban a szlovákok vonultak le a lokálisan túlnépesedett területekről, így képződtek szlovák enklávék Szabolcsban és környékén (tirpákok), a Bakonyban, Aldöld déli részén és még több helyen. De ez a népesség az igényekhez képest messze nem volt elegendő.
- A szomszédos országokban nem volt olyan mérbű túlnépesedés, ami lehetősége adott volna onnan telepíteni (még a sokat emlegetett rutének/ruszinok között sem, őket közelségük miatt tudták áttelepíteni). Egyedül a Balkánról érkezett jelentősebb népesség, de ez is politikai/vallási okból. Érdekes, hogy a háborús kríziseken kívül nagyobb áttelepülési hullám nem volt, ráadásul azok sem voltak olyan nagyok, mint a köztudatban élnek (Rothenberg: The Austrian military border in Croatia, 1522-1747 és The Military Border in Croatia, 1740-1881: a study of an imperial institution, de mondhatnám Vanicek: Specialgeschichte der Militärgrenze munkáját is, utóbbi jegyzeteit láttam a Kriegsarchivban, elképesztően érdekes anyag csakúgy, mint a HKR Sonderreihe Militärgränze állaga). Az átszivárgás folyamatos volt viszont, amit - érdekes módon - nem nagyon szerettek a központi szervek, a század végétől már kifejezetten próbálták megszüntetni.
- A német területek lakossága (NRCS-ben) magasabb szintű termelési kultúrát képviselt. Mo-en még legtöbb helyen két- (legfeljebb három-) nyomásos művelés volt használatba, elterjedt volt a kétszeres termelése. Nyilvánvalóan a korszerűbb termelési kultúrát ismerők potenciálisan sokkal jobb adóalanyok, tehát gazdaságilag is sokkal előnyösebb őket telepíteni. Tehát a politikai és vallási ok mellett legalább akkora - ha nem erősebb - a gazdasági indíttatás.
- A NRCS-ből olyan területekről érkezett a telepítések legnagyobb része, amely alapvetően Habsburg-támogatónak és érdekszférának számított, tehát jellemzően a frank és sváb kerület, Rajna-mente. Ezek lakossága alapvetően katolikus volt. Nem véletlen, hogy nem katolikus területekről telepítés nem nagyon volt, innen jellemzően spontán a betelepülés. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy a telepítési felhívásokat csak a Landherr hozzájárulásával lehetett közzétenni, csak azok engedték ezt meg, akik a Hb-érdekszférába tartoztak. Jó párhuzam erre az 1765-ben bevezetett birodalmi toborzás (a cs-kir hadseregbe). Ennek területe tökéletesen fedi a betelepítés területét és szépen kijelöle a a Hb-érdekszférát. Tehát német evangélikusok azért nem jöttek nagyobb számban, mert az uralkodóik nem engedték el őket. Egyébként ennek ellenére az iparosok között szép számmal akadtak német protestánsok is - spontán betelepülés által végig a 18. század folyamán, csak éppen ők jellemzően városokba költöztek.
- A németek betelepítését a magyar nagybirtokosok is ugyanolyan módon és intenzitással folytatták, mint a nem magyarok és a kincstár. Persze azok, akik megengedhették maguknak, pl. Esterházy, Károlyi, Batthyány, Nádasdy, Erdődy családok.

Tehát Mo. 18. századi népesedéstörténete sokkal bonyolultabb annál, hogy néhány velős megjegyzéssel elintézhetnénk. Állítom ezt akkor is, ha egyes források ezeket a velős mondatokat alátámasztani látszanak, de az összefüggések feltárása ennél sokkal bonyolultabb, számtalan összetvőből összeálló történetet mutat.

Ebben az időben Patakon és Szerencsen nem volt német... később pl. a telepesfalvakból költöztek be

de ettől lényegesebb, csak másolnom kell pdf-ről:

"A felhívásmegállapodás szövegében a telepítést három indokkal magyarázzák: az elnéptelenedett vidék benépesítése és a munka megindítása, a katolikus hit megerősítése ezen a hagyományosan protestáns vidéken, a német nemzetiség messze vidékre való elterjesztése."

Tamás Edit: A Tokaj-hegyaljai német telepítések a 18. században

A dokumentum forrásközlőjeként Balassa Ivánra hivatkozik. Ebben tehát nevesítve van a vallási viszonyok megváltoztatása és a német kolonizáció.

Amennyire emlékszem a telepítések történetére, arra a vidékre nem igazán akaródzott menni senkinek. A végén már komplett falvakat építettek fel (szerzámokat adtak stb.), de nem volt betelepülő. Gyaníthatóan csak annyi németet tudott összeszedni, hogy egy-egy falvat tudott megtölteni vele. Továbbra is azt kérdezem, hogy mi értelme volt "szemmel tartani" a városokat. Egyáltalán valóban folyi ilyen "szemmel tartási" tevékenység, van-e rá bitonyíték, vagy megint csak valaki forrás nélkül kombinált? Nem mellesleg a városokban mindig volt német réteg (még a legkurucabbakban is), akikre lehetett volna alapozni egy ilyen kémkedési őrületet. Ebben én továbbra sem érzem azt, ami bele próbálsz képzelni, bizonyítottnak meg aztán távolról sem látom, csupán (rosszindulatú) feltételezésnek. Annál is inkább, mert a felkeléseket - nagyon ritka kivételtől eltekintve - nem a jobbágyok, méginkább nem a polgárok robbantották ki, hanem a nemesség. A jobbágylázadásokat elég könnyedén el tudták intézni (a Hóra-Closca-Crisan-féle is csak II. József töketlenkedése miatt nőhetett akkorára, a végén kb. két zászlóaljnyi katonaság elintézte a tízezres felkelést). Ha érdemleges megfigyelő-tevékenységet akartak volna csinálni, akkor azokba a falvakba telepítettek volna két-három német családot, haol magyar nemesek voltak.

Ez a titkosrendőri attitűd megintcsak anakronizmus. A 18. század végén már egyértelműen volt, de a század közepén még ez nem bírt ekkora jelentőséggel.