Keresés

"Budáról nincs véletlenül infód?"

Pont ma futottam bele, nem egy mai darab, nem mondanám teljesen objektívnak sem, de mivel forrásokkal dolgozik, érdemes belenézni:

"bizottság, mely már ekkor, az előkészítő munkálatok során is kiemelve, hangsúlyozottan érvényesítette a császári udvarnak a magyarországi neoacquisticára vonatkozó elgondolásait és szándékait. Ezek az elgondolások és szándékok a magyarság térfoglalása ellen irányultak, bár eleinte a felekezeti kérdés leple alá rejtették őket. A Haditanács szeptember 16-án így válaszol a Kamara egy, még Buda visszafoglalása előtt kelt átiratára : "man seye eben der Mainung, dass in die neü acquirirte Posten in Hungaren keine sectische Burger eingelassen werden sollen, warunter aber die Ratzen nit zu verstehen, weilen sie alhier, als in der Residenz Statt, gelitten werden"
Ugyanekkor több várparancsnoknak (a budainak is) küld utasítást a Haditanács, hogy ne tűrjék, hogy »uncatholische Exercitia getrieben werden«.
Bizonyosra vehetjük, hogy ezek az intézkedések egyenesen a hitbuzgó uralkodótól származtak, de egyszersmind megteltek nemzetiség-, és elsősorban, sőt csakis magyarellenes tartalommal. A szakadár rácokat beengedte a bécsi kormányzat Magyarország újonnan visszaszerzett városaiba, azon az alapon, hogy Bécsben is megtűrték őket. A magyarokkal szemben azonban nem voltak ilyen engedékenyek, velük nem tettek ilyen kivételt. I. Lipót nem is szerette a magyarokat, és így azután könnyen ment az azonosítás : »... würde fürs beste gehalten, die obere Statt mit lauter Teütschen und Catholischen, die untere aber mit Hungaren, Ratzen etc. promiscue zu besetzen und wonhafft zu machen«
(a Haditanács szeptember 29-én Rabatta főhadbiztoshoz intézett levelének kivonata Budára — a Várra és Vízivárosra — vonatkozóan). "

Bánrévy György: Az első hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban

https://library.hungaricana.hu/en/view/ORSZ_BPTM_TBM_05/?query=SZO%3D(a%20budai%20várpalota)&pg=291&layout=s

Nacionalizmus szerintem nem volt a telepítések mögött. Annál több politikai, gazdasági és biztonságpolitikai tényező.

Leválasztották Erdélyt, a határőrvidéket és a Temesi Bánságot. Utóbbi kettő egyszerre sértette az "ország" és a magyarság érdekeit is, hiszen egyrészt kikerültek a magyar közigazgatás ill. egyházi-világi földbirtokosok alól, másrészt a magyar népesség is min. évtizedekig távol maradt ezektől a területektől. A temesi bánság nem titkoltan katolikus és német mintatartománynak készült, azonban a görögkeletiek megjelenését gazdasági és biztonsági okokból is elnézték. A határőrvidék szintén egyszerre volt kül- és belbiztonság szempontjából is felhasználható terület, kizárólag az udvarnak hű alattvalókkal. Külön rájátszottak erre a magyar hatóságok és birtokosok, akik újra- meg újra megpróbálták jog- és adóztatási hatóságukat kiterjeszteni rájuk, amitől az udvar "védte" őket. Ezt mindkét szbh. idején meg is hálálták.

A fentiek viszont a Bocskaitól-Thököly-ig terjedő időszak tapasztalatai alapján levont politikai – és nem nac.-etnikai alapú – döntések voltak: szétszabdalt ország, több ogy., megosztott-gazdaságilag gyengébb rendek, akiknek nem áll többé rendelkezésére több tízezer bármikor mozgósítható vitézi rend, ellenben az udvar kap egy olcsóbb külső-belső ellenség ellen bevethető erőt. A temesi bánság idejére meg már Rákóczin is túl vagyunk, így pláne érthető a fenti eljárás.

Az ország belsejében meg végképp nem mutatható ki nacionalista színezet, sőt itt a magyar nemesség is "nyakig sáros" volt a külföldiek betelepítésében. Már az első évektől ismétlődő tiltakozásokkal bombázza az udvart a kis és középnemesség, az elvándorló magyar jobbágyok miatt, kijárva, hogy ők ne kapjanak "telepeskedvezményt" ill. a hátramaradottakra terheljék rá az elvándoroltak kötelezettségeit, kössék röghöz őket stb. Ennek kettős káros következménye, hogy egyrészt mind a magyar telepesfalvak, mind a magyar telepeseket kibocsátók "versenyhátrányba" kerülnek a külföldi telepesekkel szemben - ami azért kicsit árnyalja (az egyébként valóban) dolgos sváb parasztok "bezzeg" képét -, másrészt a telepítőknek is egyszerűbb lesz külföldieket hozni, mint magyar exgazdákkal perlekedni, ogy-i sirámaikat hallgatni.

És akkor itt találkoznak a rendek és udvar érdekei, az egyik meg akarja tartani a jobbágyait ill. benépesíteni a földjeit, a másik az adóalap növelése miatt minél több alattvalót szeretne, minél kevesebb társadalmi feszültséggel, sőt új, megbízhatóbb telepesekkel még a meglévő feszültséget is csillapítva, kézenfekvő volt tehát a külföldiek bevonása mindkét részről.

A fejlettebb gazdasági technológia valóban fontos volt, de a németeket is felülmúló számban érkező román-délszláv-ruszin telepeseknél ilyet hiába keresünk, a németeknél inkább előnyös pluszfunkció volt, de nem fő szempont.

Sajnos az udvar és a korabeli felfogás szerinti "nemzet" érdekei az újratelepítések kapcsán nem estek egybe, vagy csak részben a magyarság érdekeivel, így lesz egyszerre sikertörténet és a magyarságot hosszútávon végzetesen károsító hatású a 18.sz-i újjáépítés, de ezt max. utólag róhatjuk fel, a kortársak csak a kor szokásainak szellemében cselekedtek, tudatos "nemzetpolitikát" ebben a században még kár számonkérni rajtuk vagy akár a hbs-okon.

A magyar lábát be se tehette témát már pedzegettem én is.  Ezt nem lehet másnak nevezni, mint az etnikai viszonyok tudatos eltolását a magyarok kárára - ha ezt így nem is írták le általunk ismert dokumentumban, mint célt.  Budáról nincs véletlenül infód?

"az ország 18. századi újratelepítése és újjáépítése alapvetően sikertörténet volt."

Hbs. szempontból biztos, nőtt az adózók száma, több tízezer külső és belső ellenség ellen bevethető "olcsó" és megbízható katonát szereztek, a telepítésekből szintén hasznot húzó nemesség is lenyugodott úgy száz évre, amikor is elkezdik majd felismerni mit is jelentett az ország valóban sikeres újjáépítése a magyar nemzet számára...

"a betelepített vagy betelepült idegen népcsoportok mind gazdagították a magyarság kultúráját, gazdálkodását, de még genetikai állományát is."

A genetikai állomány és a kultúra addig is rendben volt. Minden be- és áttelepült nemzetiséggel már hosszú évszázadok óta egymást kölcsönösen megtermékenyítő együttélésben voltunk, csak míg Mátyás idején az arány 80-20%, amiből a 20% jópár részre oszlott, most jó ha 30-40% vs. 60-70 lett, ami már messze nem szerencsés. Egyébként is nehéz kultúrát gazdagítani, ha pl. a bánságba évtizedekig, a határőrvidékre vagy 150 évig nem teheti be a lábát magyar. De még Trianon idején is több 10% a magyarul nem beszélő német telepesfalviak száma a déli részeken, ez már nem a középkori típusú keveredés.

"A németekkel, szlovákokkal, délszlávokkal és ruszinokkal való keveredés szerintem inkább a hasznára vált a magyarságnak, mint a kárára, de ez szigorúan csak a személyes véleményem."

Erre tkp. válaszoltam fent, egyetértek 1526-ig így volt, utána már egyre kevésbé, hacsak nem nézzük az asszimilációs nyereségünket.