Keresés

Rákóczira külön szabály vonatkozott - volna - vagyis amennyiben leteszi a hűségesküt sem maradhat Magyarországon, hanem cserebirtokot kapott volna  jó messze Magyarországtól. 

Érdemi katonai ismeretei nem lehettek, hiszen mire abba a korba lépett, hogy megértse már a jezsuiták kezébe került, s nulla ilyen ismeret szerepelt a tananyagban, akárcsak politika, annál több vallás. Ennek következtében mélyen vallásos volt, s ez erősen kihatott személyiségére.

A nemzeti ügy szempontjából nyilván nem ártott volna, ha kicsit dörzsöltebb...

Rákóczi akkor is nagyjából az ikon szerepet töltötte be. Működőképes államszervezetet hoztak létre, a professzionális hadsereg iránt elkötelezett volt, de megfelelő anyagi források nem voltak hozzá (nyilván a hangsúlyokat, fontossági sorrendet lehetett volna máshová tenni esetenként). A politika terén elég naív volt.

A tisztelete az ikon szerepnek megfelelő megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tartásának szól első sorban.

Lényegében 1et értek veled.

Ellenben az indítékai tisztességesek voltak

-hisz szemben a mostohaapjának célkitűzéseivel- nem a személyes hatalmi szempontok vezényelték. 

Ezt az is bizonyítja, h önkéntes száműzetésbe vonult, noha a Szathmári kiegyezés következtében minden birtokát is visszakapta volna.

Azért ez túlságosan sommás ítélet. Tény, hogy politikailag kényszerpályán mozgott, és eléggé rövid ideig volt a politika színpadán, hogy megmutathassa valódi arcát. Politikai és katonai érzéke azért túlságosan sok nem volt, realitásérzéke sem, politikai víziója pedig máig nem egyértelmű, csakúgy, mint az általa vezetett felkelés hosszú távú hatása. Ha sikeres lett volna a szabadságharc, akkor tudta lvolna megmuatni, hogy valójában milyen politikus. Összességében szerintem semmiben nem különbözött a 17. századi jelentős politikusoktól. Viszont a "sajtója" a magyar historiográfiában nagyon jó...