Keresés

Lényegében 1et értek veled.

Ellenben az indítékai tisztességesek voltak

-hisz szemben a mostohaapjának célkitűzéseivel- nem a személyes hatalmi szempontok vezényelték. 

Ezt az is bizonyítja, h önkéntes száműzetésbe vonult, noha a Szathmári kiegyezés következtében minden birtokát is visszakapta volna.

Azért ez túlságosan sommás ítélet. Tény, hogy politikailag kényszerpályán mozgott, és eléggé rövid ideig volt a politika színpadán, hogy megmutathassa valódi arcát. Politikai és katonai érzéke azért túlságosan sok nem volt, realitásérzéke sem, politikai víziója pedig máig nem egyértelmű, csakúgy, mint az általa vezetett felkelés hosszú távú hatása. Ha sikeres lett volna a szabadságharc, akkor tudta lvolna megmuatni, hogy valójában milyen politikus. Összességében szerintem semmiben nem különbözött a 17. századi jelentős politikusoktól. Viszont a "sajtója" a magyar historiográfiában nagyon jó...

Kevés ennyire tisztességes, elhivatott és értelmes politikust (sőt : államférfit) volt képes felmutatni a magyar történelem Mohács után.