Én nem ajánlom a forró vizet! :)
Aprók ezek a kishalak, gyorsan átolvadnak, és ha véletlen ott felejted kicsit tovább, meg is fő a forró vízben, és olyan lesz, mint a megbuggyant zöldségfőzelék! :D
Tudom, mert én is jártam így párszor még az elején, amikor elkezdtem ékszerteknősöket tartani ..... :)
Inkább csapvíz, vagy kézmeleg langyos víz. Kicsit tovább tart, amíg kiolvad, de véletlenül sem megy tönkre.
Én úgy szoktam csinálni, hogy kiveszem a megfelelő mennyiséget egy edénybe, rá a csapvíz, oszt' ott hagyom egy jó ideig (mindig van más dolog is közbe, így nem kell rá várni, amíg kiolvad).
Csak egy tipp!
A Sparba - Lidlben látok én is apróhalat, de azok Sprotnik (rendszerint nem kifejezetten "apró" halak).
Jók azok is, csak többsége eléggé nagy méretű még egy kifejlett teknősnek is, és csak szétcincálja.
Kiveszel a fagyóból pár darabot a tenyeredbe, csapvíz alatt kicsit lelötykölöd, lerázod a vizet, majd (éles) késsel még úgy fagyott állapotában szépen fel lehet szeletelni megfelelő méretre (akár egész vékony szeletekre is mint a párizsit). Akkora darabokat vágjál, amekkorát be tud kapni egyszerre.
Ugyanis, ha picit a csapvíz alatt megáztatod, a felülete kiolvad, és szeleteléskor nem fog törni, vagy pattogni szana-szét.
És igen, ahogy kerkyra is írta, szárított és/vagy liofilizált kishalat csak nasinak adjál, azt is ritkán (én általában nem is ajánlom ....).
A szárított kishal magas hőfokon kezelt (szárított), így a benne lévő nevesség a tápanyagokkal együtt szinte teljesen távozik, a vitaminok a magas hőfokon "eltűnnek" belőle, a csontvázon, és a száraz bőrön kívül szinte semmi nem marad benne (ennek ellenére érdekes módon nagyon szeretik a teknősök), csak éppen a tápértéke majdnem a "0"-val egyenlő!
Nem beszélve az áráról, indokolatlanul, pofátlanul drága.
A liofilizált kishal is kap némi hőkezelést, de egy vákumos eljárással "szárítják".
A tápértéke valamivel több, mint a szárított halé, de még annál is jóval drágább! | 
