Keresés

Minden csak pénzkérdés volt, 1848-al ellentétben nem voltunk elvágva a külföldi szállítóktól, Lo. felől bármit és bárkit - francia, lengyel, svéd stb. zsoldosok - behozhattunk, ha a pénztárca bírta, a francia segélyek jelentős része pont lőfegyverimportra ment el.

Érdekes dolgot írsz, ezzel nagyon jól rávilágítasz az egyik legfontosabb korabeli magyar hadügyi kérdésre, aminek aztán a szakirodalomban is van kifutása. A török hadsereg a 18. század elején valahol a 16. század színvonalán maradt. Nem ismerték sem a zárt rendben való harcot, sem a korszerű tüzérségi és műszaki technikákat sem. A törökök a felszabadító háborúban egyetlen jelentős csatát sem vívtak sikerrel, lényegében egyetlen, hetényi csatát leszámítva (Lugosnál nem főerők harcoltak a császári oldalon) cafrangokká verték őket, egyetlen sikeres ostromuk a védők balf*szkodása miatt lett sikeres. Rájuk alapozunk bármilyen katonai segítséget? Szerintem ez nevetséges. Valójában nem is értem, hogy már az adott korban is miért vettek komolyan bármilyen török katonai segítség értékét. Hát éppen néhány évvel korábban vesztették el Mo-ot! A magyar katonai vezetés nem volt tudatában a török hadsereg korszerűtlenségének? Pontosan a török tüzérség volt roppant körszerűtlen, nem értettek a korszerű tüzelési módszereket stb. Náluk is voltak franciák, akik segítettek...

Több száz különféle löveget zsákmányoltak a kurucok a kezedeti sikerekkor, köztük jópár ostromágyút és mozsarat is, elsősorban a várkapitulációkkor. A gond a logisztika volt, ha sikerült is mobilizálni, gyakran hiányoztak a vontatás-szállítás eszközei, ha az is megvolt rendszerint nem tudtak elég lövedéket-lőport utánszállítani, ha az is rendben ment hiányzott a kellő számú képzett kezelő - elsősorban franciákat és németeket alkalmaztak - így gyakran helytelen lőálláskiválasztás, gyatra célzás akadályozta a hatékony működést, tehát löveghiány nem volt - max. nehézmozsarak terén -, a működtetésükhöz hiányzott szinte minden feltétel.

Ha érdekel részletesen a téma, ezt ajánlom kezdésnek: Gottreich László: A tüzérség fejlődése a XVII. század végéig és a kuruc hadsereg tüzérsége. HK 1960/2

Mivel a kurucok hagyományosan jóban voltak a törökökkel ebből az irányból esetleg lehetett volna  néhány nehéz üteg tarackot és mozsárt venni? Topcsikokat (topcu)  mellé nyilván jó pénzért egyszerűbb lett volna szerződtetni zsoldosként... a kisebb várak és a városok hódoltatására (utóbbi pénzt és ipart is hozott volna a konyhára).

a törököknek viszont nagy tapasztalata volt sikeres várostromból, a háborút nem is ezen, hanem a mezei hadak totális veresége miatt bukták el pár évvel korábban.

Nagyon szívesen.

Amit a kurucokról írsz, az nagyon igaz, sőt. Annyira a kuruc tüzérségben nem vagyok otthon, de majd megkérdezem Mészáros Kálmánt...

Annyi azonban bizonyos, hogy kurucoknál a tüzérségi és műszaki ismeretek szinte a totál nullával voltak egyenlőek. Nem véletlen, hogy a Rákóczihoz érkező francia tisztek között sok ilyet találunk. A kurucoknak ostromismeretei nem voltak, nem is csoda, hogy igazán komolyan szabályos ostrommal nem boldogultak, nem is igen forszírozták, inkább a kiéheztetést próbálták, bár azt sem túl sikeresen. Az ostromtechnika azért a nagyvilágban sem volt túlságosan közismert. Buda 1684-es ostrománál Lotharingiai Károly nem is maga vezette az ostromot, de Savoyai Eugén sem volt ebben annyira otthon, talán Badeni Lajos a leginkább. Nem véletlen Vauban fölénye, mert  olyan zseni volt ezen a területen, akinek a nyomába nem igazán ért senki sem. Bár azért már volt irodalom, de mégis kevesen értettek hozzá igazán. Nem véletlen, hogy Bécsben 1717-ben megalapították a Katonai Műszaki Akadémiát, majd 1786-ban a Bombászkart. Ezekkel (no meg Gribauval szaktudásának köszönhetően) az osztrák üzérség és műszakiak színvonala a 18. század második felében nagyon magas volt, a századvégen pedig  legjobb (az már más kérdés, hogy a tüzérségük harcászata a franciáké mögött volt egészen az 1808-as tüzérségi reformig, utána viszont fölénybe is kerültek).

Visszatérve a kurucokhoz, náluk  műszaki felszerelés is hiányzott, amit magazinokbn tároltak, persze a legnagyobb erődökben, így nem tudták megszerezni, legyártáshoz pedig se pénz, se posztó. A mezeti tüzérség hiánya azért nem volt számukra égető, mert jó minőségű, nagytömegű gyalogság nélkül nagyobb csatában eleve esélytelenek voltak, lovastüzérség pedig még nem létezett, a portyázó hadviseléshez meg nem nagyon kellettek ágyúk, főleg akkor.