Keresés

Nagyon szívesen.

Amit a kurucokról írsz, az nagyon igaz, sőt. Annyira a kuruc tüzérségben nem vagyok otthon, de majd megkérdezem Mészáros Kálmánt...

Annyi azonban bizonyos, hogy kurucoknál a tüzérségi és műszaki ismeretek szinte a totál nullával voltak egyenlőek. Nem véletlen, hogy a Rákóczihoz érkező francia tisztek között sok ilyet találunk. A kurucoknak ostromismeretei nem voltak, nem is csoda, hogy igazán komolyan szabályos ostrommal nem boldogultak, nem is igen forszírozták, inkább a kiéheztetést próbálták, bár azt sem túl sikeresen. Az ostromtechnika azért a nagyvilágban sem volt túlságosan közismert. Buda 1684-es ostrománál Lotharingiai Károly nem is maga vezette az ostromot, de Savoyai Eugén sem volt ebben annyira otthon, talán Badeni Lajos a leginkább. Nem véletlen Vauban fölénye, mert  olyan zseni volt ezen a területen, akinek a nyomába nem igazán ért senki sem. Bár azért már volt irodalom, de mégis kevesen értettek hozzá igazán. Nem véletlen, hogy Bécsben 1717-ben megalapították a Katonai Műszaki Akadémiát, majd 1786-ban a Bombászkart. Ezekkel (no meg Gribauval szaktudásának köszönhetően) az osztrák üzérség és műszakiak színvonala a 18. század második felében nagyon magas volt, a századvégen pedig  legjobb (az már más kérdés, hogy a tüzérségük harcászata a franciáké mögött volt egészen az 1808-as tüzérségi reformig, utána viszont fölénybe is kerültek).

Visszatérve a kurucokhoz, náluk  műszaki felszerelés is hiányzott, amit magazinokbn tároltak, persze a legnagyobb erődökben, így nem tudták megszerezni, legyártáshoz pedig se pénz, se posztó. A mezeti tüzérség hiánya azért nem volt számukra égető, mert jó minőségű, nagytömegű gyalogság nélkül nagyobb csatában eleve esélytelenek voltak, lovastüzérség pedig még nem létezett, a portyázó hadviseléshez meg nem nagyon kellettek ágyúk, főleg akkor.

Kösz az infot. Mint egykori tüzér tisztában vagyok a fehyvernem  jelentőségével :) viszont a korszakot nem ismerem érdemben ebből a szempontból. Az viszont már korábban is motoszkált a fejemben, hogy a kurucoknál nem volt elég. Mivel az anyagi keretek adottak voltak, így nyilván csak más kárára, mondjuk az udvari ezredekére lehetett volna fejleszteni...

illetve feltűnően sok vár, erődített város maradt a kurucok háta mögött, a felszabadított területekbe ékelődve. Létre kellett volna hozni egy tüzérségből, utászokból álló speciális alakulatot, amely a legerősebbeket leszámítva a siker reményében kezdhetett volna  ostromba ( ezzel stabilitást ad a felszabadított térségnek, illetve a mezei seregek hátának, + zsákmány). Erről tudsz valamit?

Ebben a korban a tüzérség csatatéri szerepe korlátozott volt. Ahol volt ezredlöveeg, az a vonalba épült bele, együtt mozgott a vonallal, de kis kalibere és harcászati nehézségei miatt (nagyon jó leírása van ennek a Stutterheim-hagyatékban a századvégről - ÖStA KA Kriegswissenschaftliche Mémoirs Karton Nr. 70. Fasc. VII. Nr. 19.) , valószínüleg az Alvinczi-féle Militärhofkommissionból származik, ami komoly harcászati kritikája az ezredtözérségnek) korlátozott hatékonyságú volt. A tábori tözérség pedig korlátozott mobilitása miatt (gyakran egyáltalán nem mozdult a csata alatt) volt problematikus. Elméletben ismertek minden későbbi lőszert (talán a srapnel 19. századi formáját leszámítva), de gyakorlatban a tömör golyót és a kartács különböző formáit használták. Persze próbálkoztak mindenfélével, de egyik sem lett hatékony. Dolleczek munkája az alapmű ehhez, ha érdekel.