Keresés

Mekkora lehetett az a jelentős technikai fölény? Lássuk!

Egy képzett lövész a 18. század elején percenként egy lövés leadására volt képes. A kézifegyver lőtvolsága 400 lépés, hatékony lőtávolsága 200 lépés (osztrák akatonai lépésben számolva, ami 75 cm). A jobb lőszer és nagyobb lőtáv ha 30%-os javulást hozott (valójában semmi sem bizonyítja, hogy hozott, de hipotetikusan tegyük fel), az a gyorsított menetben (120 lépés/perc) legfeljebb lövészenként egy leadott lövéssel jelenthet többet. Most nincsen kéznél Scharnhorst vizsgálata 1811-ből, de emlékeim szerint egy 30 méter széles és 180 cm magas céltáblára (kb. egy század vonalban) 100 lépésről kb. 70 %-os volt a találati hatékonyság, azonban valóságban nem minden lövés volt célzott és nem is a tábla egész felülete lehetett az érvényes találat, a harci stressz miatt a lövési hatékonyság ali 80%-os, tehát 100 emberenként hozzávetőlegesen kb. 50 találatot számolhatunk, aminek a fele elment az emberek között, vagy legfeljebb horzsolásos találatot okozott, tehát kb. 25 találatot jelentett. Mindez 100 évvel később. A 18. század elejének kezdetlegesebb harcászati eljárásai (pl. fejletlen a szakaszonkénti és soronkénti tüzelési rendszer, sokkal kevésbé hatékony a tűzvelezés) ezt még tovább csökkentették, legalább további 50%-kal. Végeredményben az elméleti 30%-os előny a gyakorlatban alig-alig jelenthetett valamit. Még akkor sem, ha a másik fél tűzharcra rendezkedett be és 10-20 lépésenként sortüzelve nyomult előre. Egyébként a helyzet pont fordított volt, mert Marborough és Eugéne csatábiban általában a franciák védekeztek. Ami ugyanis nekik kedvezett, mert álló helyzetből pontosabban és hatékonyabban lehetet tüzelni, ráadásul több esetben (pl. Malplaquet) sáncok mögött álltak. Ne üljék fel ilyen lózungoknak, hogy jobb töltés meg satöbbi. A technikai színvonalban jelentős különbség nem volt, legalábbis olyan, amit ne lehetett volna ellensúlyozni, semmiképpen.

Mindezeket kb. 15 angol, német és francia nyelvű eredeti harcászati szabályzat, jelentős 18. századi eredeti katonai kézikönyv, szakirodalom (Puységurtől, Maurice de Saxe-tól Lloydig és Guibert-ig) és több tucatnyi feldolgozás tapasztalatából írom. Te túl vagy legalább az első Ospreyn, vagy csak wikihuszárkodsz? Nem jó emberbe kötöttél bele...

Igen, félreérthetően fogalmaztam, amire jól rávilágítottál. Úgy értettem, hogy Marlborough vezette 90 ezres sereg. Elnézést, ez tényleg megtévesztő volt! Persze, nem mindenkit hozott át magával Angliából, ezért én továbbra is a brit sereget helyezném az első helyre. Amit rosszul tudsz, hogy "nem létezett semmiféle technikai fölényük". Ha olvastál volna a témában, nem írnál ide ilyet. Az angolok (v. nevezzük őket briteknek, bár ez még abban a korban is elég újként hangzott, ezért nem használom) lőszerei jobb minőségűek voltak, ennek köszönhetően fegyvereik távolabbra hordtak, ráadásul gyorsabban tudtak újratölteni. Tehát nemcsak messzebbről, hanem ráadásul gyorsabban is kilőtték az ellenség sorait... Hát, ha ez nem technikai fölény, akkor semmi. A francia sereg is jó minőségű volt, de Lajos király nem áldozott elég anyagiakat a haditechnikai fejlesztésekre, és ez pontosan a spanyol örökösödési háborúban köszönt vissza...

Marlborough 90 ezres "angol" seregében jó, ha 20 ezer brit (angol, vels, skót) volt. Ramillies-nél 70 ezerből kb. 18 ezer (http://obscurebattles.blogspot.hu/2016/09/ramillies-1706.html). Természetesen semmiféle technikai fölény sem létezett, egyszerűen volt két kiváló hadvezére a szövetségeseknek (Eugén, akiről az angolszász szakirodalom is előszeretettel megfeledkezik, és Marlborough, de a háború elején még Badeni Lajos is aktív volt), a franciáknak meg egy sem. Erről, és az ebből levont következetésről ennyit.

Egy hadsereg létszáma és egy állam hadereje között lényeges különbség van. No, de minek is magyarázom, ha Marlborough-nak 90 ezres angol serege volt...