Keresés

Annyi kiegészítés, hogy a románok talán fele-fele körül oszlottak meg

illetve ne feledjük, messze nem volt 48-as méretű nemzeti összefogás Rákóczi idején, a magyarok többsége ugyan Rákóczi oldalán állt, de nagyon sokan a labancokén, illetve jelentős ingadozó réteg egyszer ide, másszor oda.

A támogatottságát úgy fogalmaznám meg, hogy Északkelet-Magyarország volt a kuruc magterület, Abaúj, Zemplén,  Ung, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Máramaros (Abaújban és Zemplénben volt a Rákóczi birtokok többsége) és minél inkább távoludunk ettől annál kisebb a népszerűsége. Vallási tekintetben a református kisnemesség és a jobbágyok, bányavárosok. Katolikus mágnások és a klérus pedig néhány kivételtől eltekintve királypárti.

Földi, Nemere, Zichermann stb. az utóbbi évek többi olcsó történelemgyárosai annyit is érnek, mint amennyit a nyomtatásra felhasznált papír.

Ne, de visszatérve Rákóczi hadaihoz:

1705 tavaszán a francia király számára adott tájékoztatás szerint a magyar konföderációnak 32 lovas- és 13 gyalogezrede van; ezekhez a fizetett ezredekhez 15 ezer főnyi mezei had, 4 ezer főnyi megyei katonaság és mintegy 20 ezer főnyi erdélyi hadsereg járul.

A minőség nagyon szórt.

A legjobban kiképzett reguláris ezredek a fejedelem udvari hadai voltak. Egy lovas- és egy gyalogos gránátos ezred, egy karabélyos és egy székely kopjás lovas testőr-, valamint egy palotás gyalogos testőrezred; főparancsnokuk nem a reguláris ezredek főparancsnoka, hanem Vay Ádám udvari főkapitány, más néven marsall volt. Olyasmi volt ez, mint Napoleonnál a gárda, kb. annyira óvakodott is Rákóczi harcba vetni őket.

Forgách mellett volt több jó magyar tiszt, s ne feledkezzünk meg a francia tanácsadókról (pl. tüzérség, hadmérnökök), a már említett Vay Ádám Thököly idején katonáskodott, várkapitány is volt, Rákóczi idején valójában hivatalvezető, amit jól csinált, katonai rangja, beosztása (udvari marsall + Munkács várkapitánya) csak szép cím.

Rákóczi szolgálatában a kezdetektől voltak külföldi, főleg lengyel és román, tatár, német zsoldosok. de Poltava után több száz svéd is.

A hazai nemzetiségek közül nagy számban voltak ruszinok, szlovákok és románok

Kisebb számban németek (felvidéki zipserek a bányavárosokból)

A magyarok ellen voltak teljes számban a rácok (szerbek), és többségében a németek (főleg Buda és környéke, erdélyi szászok), részben románok és a szlovákok kisebb része (pl. Juraj Janosik is kurucból labanc lett, aztán rabló akit felkötöttek).

Földi Pált felejtsd el. Mintaképe a mekkelek laikus pojácának. Borzasztó, iszonyatos. Messze kerüld el, ha teheted, csak akkor olvass tőle valamit is, ha pisztolyt fognak a fejedhez!

Jelzett állítása sem igaz. Egy sor magyar parancsnoknak volt katonai tapasztalata a korszerű hadviselésben, próbálkoztak is meghonosításával, de egyrészt a tapasztalt tisztek hiánya, a magyar katonai hagyományok (pl. arra sem nagyon volt elég emberanyag, hogy a várőrségeket rendesen feltöltsék, részben emiatt a mezei hadakba kevés magyar jutott) és a pénzügyi gyengeségek nem tették lehetővé, így maradt a könnyűlovas harcmód, a reguláris kuruc sereg meg sem minőségben, sem mennyiségben nem volt elegendő.