Keresés

Annyit tudni tehát, hogy "a hunok Boszporosz közelében lakó királya, név szerint Gordasz" 527/28-ban felvette a kereszténységet Bizáncban, I. Jusztiniánosz keresztfiává fogadta, majd hazatérve az ezüstből készült bálványokat beolvasztatta. Ezen rágtak be a többiek odahaza: "A hunok feldühödvén, összejátszottak testvérével, elmentek, és megölték őt, helyébe testvérét, Muagert (Muagerisz) tették királyukká." Igencsak emlékeztet ez a perzsa mágusok folytonos áskálódásaira a Bizáncban felszentelt térítőkkel szemben. A felbőszült "hunok" lemészárolták a Krím-félsziget déli részén levő Boszporosz városának bizánci helyőrségét, végül aztán a császári sereg közeledtének hírére kereket oldottak. Nem derül ki a szövegből pontosan, honnan jöttek, de átkelhettek éppen az említett Kercsi-szoroson is. Már Hérodotosz említi, hogy a sztyeppei népek télen itt vonultak át, sőt Sztrabón szerint VI. Mithridatész hadvezére, Neoptolemosz a tengerszoros jegén verte tönkre a barbárokat.

Hitvalló Theophánész szövege egyértelműen a Kimmer-Boszporoszhoz helyezi ezeket a "hunokat" Malalasz 6. századi világkrónikája nyomán. Moravcsik szerint Muagerisz a Maiótisztól nyugatra élő kuturgurok fejedelme volt, Deér József pedig a Kubán vidékére helyezte Muager országát.

De miért is kell ezt a Gordász királyt a Kaukázusba száműzni?

Témánk szempontjából jelentősége annak van, hogy Gordasz, a kaukázusi "hunok" uralkodója már I. Jusztiniánosz trónra léptének évében követeket küldött Bizáncba, és a békét biztosító szerződések megkötése után gazdag ajándékokkal és misszionáriusok kíséretében tért vissza országába, népét keresztény hitre téríteni. Fivére, Muagerisz, ez a megveszekedett pogány azonban lázadást szított ellene, és megölette. Jusztiniánosz bosszút állt a lázadókon, akik menekülésre kényszerültek. A császár a megmaradt keresztény hunok számára püspökséget szervezett. Ekkor bizonyosan sor került a Biblia és a zsoltárok "hun" nyelvre fordítására, és feltételezhető, hogy bizánci szokás szerint a nép nyelvének használatára a liturgiában is. A hun "rhéx" és népe megtérésének történetét egyébként a 13. századig számos görög, kopt, arab, etióp és latin nyelvű kompilációban is megtalálhatjuk.