Keresés

Részletes keresés

ttoommaass Creative Commons License 2017-04-12 08:41:51 21164

Nagyon érzékletes volt a leírásod, szinte átéreztem a helyzetedet!

pee she Creative Commons License 2017-03-25 15:24:45 21160

Tegnap metróztam és közben nagyon kellett pisilnem. Eszembe jutottál. ,:))

Törölt nick Creative Commons License 2017-03-22 18:49:24 21159

Szia Panka...elvezettel olvasom a sztoriaidat,es nagyon tetszenek...azt sztnem megkerdezni,hogy csak bepisilni,es azt tartogatni szereted e a vegsokig,vagy..mast is ?

pee she Creative Commons License 2017-03-21 08:58:26 21158

Bepisilhettél volna a metrón, útközben, de akár a kis csávó szeme láttára is. Ha az áruházban nem mentél el, pedig nagyon kellett, akkor tudnod kellett, hogy bepisilhetsz út közben... de sajnos megúsztad. :))

A hozzászólás:
februari.panka Creative Commons License 2017-03-19 14:06:07 21157

Végzős voltam a gimnáziumban. Az írásbeli érettségiken túl voltunk, de a szóbeli még előttünk állt.

 

Volt egy legjobb barátnőm, akivel rengeteget vendégeskedtünk egymásnál. Ennek köszönhetően mindketten úgy éreztünk egymás családja iránt, mintha abba is beletartoznánk.

 

Barátnőmnek volt egy öccse, 16 éves de igazi kis dedós. Mindketten imádtuk. :)

 

Egyik nap a barátnőm szülei nem voltak otthon, az öccsével maradt kettesben és áthívtak. Én épp egy bevásárló központban barangoltam, úgyhogy előbb befejeztem ott az elintézendőimet, majd úgy döntöttem, meglátogatom a mellékhelyiséget és utána indulok. Vagyis így tettem volna, ha takarítás végett nem találom zárva. 

 

- A második emeleten nyitva. - szól oda egy biztonsági őr.

 

Unott arccal ránéztem a mozgólépcsőre, de nem volt kedvem felmenni, nagyon lusta voltam. Bár nagyon kellett, de az az ötletem támadt, kibírom a barátnőm lakásáig.

 

Szóval lementem a metróhoz. Pár perc várakozás után meg is érkezett a szerelvény. És bár addig úgy voltam vele, kibírom, de akkor egyik pillanatról a másikra erős ingerek jöttek rám. Hogy feltűnés nélkül tudjam tartogatni, leültem az első helyre amit találtam. Szombat ebédidő volt, szóval épp nem volt tömve a metrókocsi, ami nekem tényleg kapóra jött, ugyanis olyan intenzívek voltak az ingerek, hogy a lábaim előbb utóbb maguktól táncikálásba kezdtek volna.

 

Miután ültem, gyakran jöttek az ingerek. Csak arra gondoltam, milyen sürgősen kell pisilnem, erre hólyagom azonnal ki akarta ereszteni tartalmát. amire előre dőltem és az üléshez nyomtam teljes erőmmel a kaput, amin vizeletem kitörni vágyott.  És hosszú másodpercekig ültem úgy görcsösen, mire végre elmúlt az erős inger és újra mozoghattam.

 

Minden küzdelmem közben azon merengtem, ha valami miatt fel kéne pattannom, azon nyomban összepisilném magam.

 

Már csak egy megálló volt hátra és pont egy inger elmúlásával egy időben pattantam fel és siettem az ajtóhoz, minden erőmmel azon, hogy elkerülve külön műsorszámomat az idegenek előtt száraz maradjak a leszállásig. De az elviselhető "Nagyon kell pisilnem" érzés addigra már "még 1 perc és idepisilek" lett.

 

Épp ezért volt borzasztóan frusztráló, amikor a metró az alagútban hangos sistergéssel fékezett egy hatalmasat majd hatalmas csönd kíséretében nem mozdult. Eltelt pár másodperc amikor gondolataimmal idegesen sürgetni kezdtem "Gyerünk már! Indulj!". Tényleg nem volt kedvem az adott körülmények között ehhez a totojázáshoz.

 

Amikor további másodpercek után se indultunk el, kezdtem megijedni. És kiderült, jogosan; pár perc  elteltével a vezető bemondta, hogy technikai okok miatt várakoznunk kell. Nyugtatgattam magam, hogy mindjárt tovább indulunk. Tovább kell, hogy menjünk hamarosan. Hiszen pisilnem kell. És nagyon közel van a megálló. Szóval kicsit remegve és rettegve visszaültem a helyemre.

 

Nem akartam, hogy újabb ingerek jöjjenek rám, attól félve, bármikor elindulhatunk és majd nem tudok felállni, hogy leszálljak vagy ha felállok, megszégyenülök a többi utas előtt. Szóval elkezdtem száraz dolgokra gondolni, de akaratlanul mindig beúsztattam a képbe egy csöpögő csapot vagy egy szökőkutat, előidézve ezzel az ingereket, viszont a rémülettel kitöröltem a szárazon maradásomban akadályoztató gondolatokat fejemből és az elviselhető inger nem erősödött tovább kibírhatatlanná.

 

Fél órát voltunk ott. Közben a vezető folyamatosan tájékoztatott minket. És arra az időre hiába voltam ülve, már nem tudtam egy helyben maradni. Így meg kellett próbálnom úgy feltűnően tartogatni, hogy az ne legyen feltűnő. Kreatív voltam végül és tervem megvalósítható is volt, mert alig voltak körülöttem és az a kevés ember aki velem utazott is e volt foglalva a maga dolgával, szóval az ölembe vettem hátizsákom és bal kezemmel benyúltam két lábam közé és szorongattam, miközben fenekem az üléshez szorítottam és lágyan, alig feltűnően jobbról balra dülöngélni kezdtem. Már a levegőt is visszatartottam a végére.

 

Amikor egy zökkenéssel lassan megindult a szerelvény lassan aprókat lélegeztem és minden erőmmel öszpontosítottam, a felállásra. Majd hirtelen felpattantam. És száraz nadrágban siethettem az ajtóhoz.

 

Bal kezemben a táskám fülét szorongattam, a jobb kézfejemen az ujjaimat a számba vettem és idegesen haraptam rájuk. És nagyon aprókat lépkedtem egyik lábamról a másikra.  És végre, megérkeztünk és én őrült mód ugrottam ki a metrókocsiból és sietős léptekkel mentem fel a lépcsőn, görcsös mozdulatok közepette. 

 

Így mentem végig az utcán egészen a lépcsőházukig, ami a fejemben minden lépéssel egyre távolibbnak tűnt. A kapun beérve nem volt türelmem megvárni a liftet, csak rohantam fel a lépcsőn és a bejárathoz érve egyik kezemmel idegbeteg módjára kezdtem nyomni a csengőt, miközben a másikkal az ajtót vertem. Barátnőm pedig nagyon meglepetten nyitott ajtót. Én pedig köszönés helyett félrelöktem, miközben szinte kiabálva bejelentettem;

- PISILNEM KELL!

és közben kétrét görnyedve rohantam a wc-re. De a kis majom öccse :) beelőzött és nadrágostul rávetette magát az ülőkére. Pont pár lépéssel azelőtt, hogy odaérhettem volna. Nyöszörgések közepette könyörögtem, hogy engedjen oda, mire röhögve megjegyezte, hogy idegesnek tűnök és lehet egy kis sistergés nyugtató hatással lesz rám és rá is kezdett "pssss!" pssss! pssss!"

 

Ökölbe szorítottam két kezemet, és csak toporogtam görnyedten, eltorzult arccal miközben remegő hangon ismételgettem, hogy engedjen oda. Minden egyes sistergő hangtól csak egyre erősödtek az ingerek még végül egy olyan erős jött rám, hogy egyik pillanal a másikra idegesen üvöltöttem,

- TAKARODJ! BEPISILEK! 

és azonnal a nadrágomhoz nyúltam és gombolkozni kezdtem. Meglepetten felállt, végül arrébb kellett ugrania, mert addigra a nadrágom letolva bikamód indultam neki a wc-nek. És amíg én hatalmas megkönnyebbülésemtől hangosan sóhajtottam ő kiment és majd meghalt a nevetéstől.

 

Néha elgondolkodom, milyen lett volna, ahogy odalépek a wc elé és nem tudom kigombolni a nadrágom. Hosszasan bíbelődök vele. Talán már magától el kezd szivárogni. És én feladom. Arcomat elönti a megkönnyebbülés. És a barátnőm öccse előtt szépen elcsordoglások.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!