Egyetértek, fontos megkülönböztetni, hogy akut vagy krónikus.
Az akut a Löfgren szindróma. Nekem is az volt, 5 évvel ezelőtt, életmódváltás hatására el is múlt magától. Az is lehetséges, hogy az életmódváltással csak felgyorsítottam és megtámogattam a gyógyulást. Mindenesetre nem ártott meg. Főleg a stresszmentesítés része, mivel a stressz és szorongás volt nálam a kiváltó ok, már korábban is volt emiatt autoimmun problémám, igaz, az csak ártalmatlan vitiligo volt. Szóval igen, mindenkit, válogatás nélkül arra bíztatni, hogy ne szedjen szteroidot, felelőtlenség. Mert egy Boeck-ösnek, akinek tüdőszöveti érintettsége van, és elhalhat a tüdőszövete, annak egészen más a rizikófaktor, mint pl nekem volt. Szóval csak ésszel és felelősséggel! De én mindenképp megpróbálkoznék az azonnali életmódváltással, és mivel ha időben észlelik a problémát, sok esetben még nem akarják rögtön szteroidozni, akkor még van idő és mód kipróbálni, hogy mi van akkor, ha csökkentem az életemben a stresszt és a rossz étkezést, mozgáshiányt, stb. (Persze gyulladt ízületeknél a mozgás részét nem tudtam csinálni én sem.)
Jó eséllyel Löfgrenről van szó, ha neked is ezek a tüneteid:
1. Sokízületi gyulladás. Minden reggelre egyre jobban bedagadt az egész lábam térdtől lefelé. Ez alatt azt értem, hogy teniszlabda méretűek voltak a bokáim, alig tudtam rá felhúzni még fűzős cipőt is.
2. Erythema nodosum. Csontkemény, vörös, izzó, fájdalmas csomók, minden reggel újabb és újabb, szimmetrikusan jelentek meg végig a lábszáramon, főleg a vádlimon. Alig akartam elhinni, hogy ez bőrtünet, mert olyan volt, mintha minimum az izomban lennének. Minden este félve aludtam el, hogy reggelre hány új jön ki.
3. Mediastinalis nyirokcsomók. Hozzátenném, a hilusom mindig is nagyobb volt, az egyik de sosem volt ez probléma. Tehát itt a gond a nyirokcsomókkal volt.
Ha ezek a tünetek, akkor egy jó szakembernek gyanakodnia kell a Löfgrenre. Ha nem teszi (mint az enyém a Korányiban), akkor menj el máshoz is szerintem...
A kontroll is fontos és ha gyógyult vagy, akkor is oda kell figyelni az egészséges életmódra, ha az is akarsz maradni. (Persze ez mindenkire igaz végülis.)
Szóval ésszel és felelősséggel kell hozzáállni azért. Sajnos itthon tényleg elmaradottabbak ezen a téren, mint külföldön, ezt én is így látom, de itthon is van sok olyan doki, aki "uptodate"és azért valamennyire követi a kutatási eredményeket. Több orvoshoz is el kell menni, hogy megtaláld a legjobbat.
Mindenkinek kitartást és gyógyulást! Ami a legfontosabb és legnehezebb: próbáljatok megnyugodni! Sok sikert!
|
