Átfutottam a tartalmat, hogy miről szól-e film s eszembe jutott, hogy nekem is volt egy kórista nagy sérelmem még kisiskolás koromban. Elmesélem (megint sok lesz):-)
Szóval, ilyen zenei tagozatos osztályba jártam és kötelező volt a karének és a karvezetőnő egyszer összeállt a rádió gyerekkórusával valami közös bizniszekre. S ezek iylen támogatott kórus voltak és midnig mehettek külföldre szerepelni, így a mi kórusunknak is lehetősége lett, hogy kiutazzon Hamburgba. Ez még akkoriban újdonság volt, hogy nyugatra lehet utazni s amúgy is egy nagy buli, mert úgy mentek a gyerekek, hogy kettesével, hármasával hamburgi családoknál voltak elszállásolva.
Na igen ám, de nem mehetett midnenki, mert színvonalas előadás kellett a kórusba és a hamisan éneklőket kiválogatták, hogy ők (osztályonként pár gyerek) otthon lesz hagyva. S volt egy teszt éneklés, amikor sorba midnen gyereket végighallgatott a rádiókórus vezetője, Laci bácsi, úgy, hogy a kórusművet folytatólagosan kellett egymás után énekelni. Nekem elég jó hallásom van, nem egy nagy szám a hangom, de korrekt, ám, mikor sorra kerültem, előtte a szenilis Laci bácsi valakivel beszélgetett és elfelejtette, hogy hol tartunk a kórusműben, majd mikor rám mutatott, hogy folytassam az éneket, akkor azt hitte, hogy rossz hangon kezdtem énekelni (holott ő vesztette el a fonalat). Így engem bepipált reménytelenül hamisnak s nem mehettem.
Ez akkoriban engem nagyon megviselt de még midnig jobban jártam, mint pl. az egyik barátnőm, akit a tartalék csapatba válogattak be és neki ugyanúgy el kellett járnia a próbákra, de még bizonytalankodtak, hogy elmehet-e. S ezzel a kis gyereklánnyal így szívóztak, hogy változtatgatták, hogy egyszer úgy volt, hogy mehet, majd mégsem stb. s ott zokogott. Végül a szülei (akik egyébként iylen nagy szdsz aktivisták voltak) megelégelték ezt s megmondták a gyerkenek, hogy márpedig ő nem fog menni s a gyerek is átvette ezt az öntudatot s mikor kegyesen mégis megengedték, akkor ő közölte, hogy nem megy.
Ezért nagyon csodáltam, mert amúgy nagyon vágytunk rá s mikor a többiek hazajöttek a sok élménnyel, mi páran hoppon maradottak, azt mondtuk, hogy itthon jobb volt:-). Később a kórusvezető nő (az utazás után) összeveszett e Laci bácsival s szídta a karénekeken, hogy miylen szemét egy ember ... de én főleg neki nem bocsátottam ezt meg soha. S azóta sem voltam Hamburgban:-) |