A lakótársnőmmel megbeszéltük, hogy elutazunk valahová. Reggel indulunk, este jövünk. A párját nem izgatta a kiruccanás, így abban maradtak, estefelé odamegy hozzánk (van kulcsa a lakásunkhoz) és majd ott találkoznak.
Uzsonna gyanánt betértünk egy gyorsétterembe. Én a menüm mellé extra nagy üdítőt kértem, amibe alig ittam bele és, hogy a kifizetett ital ne vesszen kárba, magammal vittem. Indulás előtt mindketten meglátogattuk a mellékhelyiséget, majd mentünk is tovább csavarogni. Az idő múlásával pedig az üdítőm is elfogyott.
Ahogy az ránk jellemző, nem figyeltünk óránkra, így a buszhoz rohannunk kellett. Már lehetetlen volt használnom a pályaudvar nyilvános WC-jét, pedig nagyon kellett pisilnem. És akkor fogtam fel, ez lesz az a nap, amikor megtörténhet az, amiről odáig csak képzelegtem. És választ kapok a kérdéseimre.
Akadt egymás mellett hely, szóval a barátnőmet már a "kibírhatatlanul kell pisilnem" résznél, tehát a kezdeteknél bevehettem a játékba.
Már csak várnom kellett, hogy eljöjjön az alkalmas időpont, amikor feltárhatom vágyakozásomat feszülő hólyagom sürgős kiürítéséhez.
Eleinte könnyen el tudtam terelni gondolataimat egy könyvvel, de ahogy erősödtek az ingerek, úgy vált nehezebbé koncentrálnom. Végül csak hátradőlve néztem ki az ablakon és mélyeket lélegezve próbáltam meg legyőzni félelememet. Még egy óra hátra volt, de már visszatarthatatlannak tűnt a kikívánkozni akaró hólyagomat szétfeszítő üdítőital. Meg voltam ijedve, mert nem képzeltem volna, hogy így kell majd pisilnem és tudtam, nem hogy a lakásig nem bírom ki, de a buszút végéig sem. És nem ez volt a terv. Emellett nem akartam bepisilni a sok idegen között, hogy leszállásnál lássák a foltot az ülésen és szétpisilt szoknyában hazamenni. És, ahogy küzdöttem, hogy száraz maradjak, arcom meggyötörtté vált. A barátnőm pedig ahogy kérdezni szeretett volna valamit és rám nézett, azt hitte rosszul lettem.
Ekkor tudatosult bennem, akár az ülést áztatom el, akár a lakás padlóját, az eredmény ugyanaz - a lakótársnőm szeme láttára teszem. Ez volt a célom. Szóval a játékszellem újra feléledt bennem. De reménykedtem azért, hogy hazáig kibírom. Mégis csak úgy szerepelt eredeti terveimben, hogy otthon történik a baleset.
Ráadásul nem elereszteni akartam magam, hanem vizeletem önálló megindulását vártam. A pontot, amikor csorogni kezd és én "kétségbeesetten" próbálom elállítani. Attól lesz csak valósághűbb.
Szóval a kérdésére, hogy minden rendben annyit feleltem, hogy "Irtóra kell pisilnem.".
Kíváncsi voltam reakciójára. Elvégre a búcsúztató óta nem kellett előtte kibírhatatlanul pisilnem és akkor is eléggé felöntött a garatra és ebből származó jókedvében megpróbált bepisiltetni. Abban a pillanatban, viszont talán tudván, a csodás megkönnyebbüléstől nem pár perc, hanem egy óra választ el csak csendesen elfordult.
Még körülbelül fél óráig üldögéltünk csendesen. Felváltva szorongattam mindkét kézfejemet miközben jobbra-balra dülöngéltem lágyan. Egyre nőtt a szenvedésem. És pillanatról pillanatra feszült egyre jobban pulzáló hólyagom. Próbáltam különböző pózokba helyezni magam, de mindenhogy ugyanolyan kényelmetlen volt. És éreztem, nincs mese, ha nem pisilhetek azonnal, szétrobbanok.
Odaszóltam barátnőmnek, hogy nem bírom tovább. Ő azonnal rávágta, hogy már csak fél óra és ott vagyunk, de a szüntelen ingerek előhozták panaszáradatom. Elmondtam, hogy már induláskor is nagyon kellett és, hogy egyszerűen nem bírom tovább.
Hogy elterelje gondolatomat és tartsa bennem a lelket (meg a pisit :) ) mondta, hogy beszélgessünk, de egyszerűen nem bírtam odafigyelni a dolgokra, amiket kérdezett vagy csak mondott, csak hümmögtem. Eredménytelen próbálkozása után pedig csak némán ült mellettem és amikor jöttek az erős ingerek, ami ellen lehetetlen volt küzdeni, mindig odaszólt biztatóan, hogy mindjárt ott vagyunk, tartsak ki.
Amikor végre megálltunk, már szoknyámat erősen markolva, szemeim összeszorítva kétrét görnyedten ültem. És teljesen elcsodálkoztam, fel tudtam úgy állni, hogy nem pisiltem össze vastag harisnyanadrágomat.
Az ingerek egész testemre kihatottak és minden izmommal tartottam vissza. Levegőt se tudtam venni. Csak mentem előre, ökölbe szorított kezekkel hólyagom minden egyes pulzálásától összerezzentem.
Végre odaértünk. És teljesen megrémültem. Be volt zárva...
(Később innen folytatom) |