Keresés

Részletes keresés

Kanis Creative Commons License 2017-02-26 08:28:19 21042

Nekem mindig gyanús, ha valakinek összesen 2 hozzászólása van, egy topikban, egy témáról.

Biztosan meggyőzőbb lenne a topiklakók számára is, ha írnál magadról ezt-azt, esetleg más nicknéven szereplő más hozzászólásaidat is linkelnéd.

Bocsánat, hogy a kibic közbeszólt.

Spriccpumpa Creative Commons License 2017-02-25 19:56:07 21041

 

 Tetszenek az írásaid.

 

 Eszembe juttatták az egyetemi éveimet.

Hmm, régen volt, de már akkor is szerettem a bepisilést és a pisilős lányokat...

Egyébiránt, egyetemen már nem rettegünk a tanártól, legyen az bármilyen is. :)))

pee she Creative Commons License 2017-02-24 13:20:31 21040

Ohh Panka, fogalmad sincs milyen öröm olvasni Téged! A pisis téma, mint olyan amúgy is izgató tud lenni, de ezek a valóságos sztorik végképp rendkívüli módon felizgatnak. 

Az a nagy kérdés, hogy ,,tét nélkül” egy megrendezett szituációs játékban örömöket lelnéd- e..

 Szóval nem nyilvános helyszín, váltóruha, sok folyadék és... mondjuk eljátszanánk, hogy órán vagy és nem mersz kikéretőzni, vagy kéretőznél, de nem engednêlek, viszont nyújtanék feléd egy nagy pohár vizet. ,,Ha ezt megiszod, akkor egy óra múlva kimehetsz”. Hmmmm... Mit szólsz?...

...És persze gonoszságomat méltó módon megbüntetnéd.. én nagyon élveztém...:)))))

A hozzászólás:
februari.panka Creative Commons License 2017-02-24 12:06:06 21039

Kis 20 éves gólya voltam az egyetemen. Csoporttársaimmal alig ismertük egymást, tanárainktól rettegtünk. Csak bementünk, átvészeltük a napot, aztán indultunk haza. És mindig irigykedve néztem a többieket, akik busszal utaztak fel Pestre. Szegényes anyagi helyzetem miatt nem tarthattam velük. Így, amíg felszálltak én csak a szembejövő autókat pásztázva emeltem stoppolásra kezem.

 

Így történt, hogy egyik este a tanárnőm sikerült leinteni. Ahogy megláttam, a közeledő autóban, hogy ki a sofőr, igyekeztem leengedi kezem- de már késő volt. Szégyenkezve, de beszálltam mellé; ő pedig nagyon örült, hogy végre az elsőévesek közül is megismerhet valakit.

 

A probléma csak ott kezdődött, hogy egy fél literes zöld teát kortyolgattam el az utolsó óra alatt; és utána nem éreztem szükségét elmenni a mosdóba. A "biztos ami biztos" pisiléshez meg lusta voltam. Ez eléggé nagy hibának bizonyult, ugyanis 5 perccel azután, hogy beültem az autóba éreztem, nagyon kell pisilnem.

 

A tanárnő hallgatagságomat lámpaláznak tudta be; és, hogy feloldjon, elmesélte, ami őt a legjobban megnyugtatja, a víz közelsége. Ha valami miatt feszült, csak egy homokos tengerpartra képzeli magát és a morajlástól azonnal felszabadultabb lesz.

 

Már maga ez a beismerés nehezítette szárazon maradásomat, de ebből kiindulva elmesélte, hogy szeret olyan helyeken nyaralni, ahol vízeséseket látogathat, tengerben, tavakban fürödhet, stb. - és részletesen végigmesélte minden egyes vizes élményét nyaralásának. A vízről olyan részletesen és olyan élvezettel beszélt, hogy pulzáló hólyagom minden egyes szavától egyre jobban feszült. Egymást követték a kibírhatatlan ingerek, amik ellen gondolataimmal küzdöttem hősiesen. Nem bírtam magatehetetlenül ülni - a szám szétél rágtam és kezemmel idegesen csavargattam hajamat. A tanárnő pedig továbbra is azt hitte, nehezen oldódok fel társaságban, és az okozta feszültségem. A sok élménybeszámolótól képzeletemben a víz csörgedező hangját hallottam. Amitől a hólyagomat kínzó vizeletem lassan, finoman csordogálva kívánt távozni. És már annyira szerettem volna megkönnyebbülni végre. A csodás felszabadulást érezni. Tudtam jól, hogy be fogok pisilni. És nem bántam. De nem akartam az egyetemi tanárom autójában csinálni. Így csak szorgalmasan tartottam vissza elcsobogására készen álló vizeletemet. És görcsösen álltam kínját szétrobbanni akaró hólyagomnak.

 

De itt már eljött a pont, ahol nem tudtam tovább csak gondolataimmal tartogatni. És testem magától kezdett mindenféle mozdulatba. Lábaimat összezárva toporogtam lubickoló sellőmódjára, miközben fenekemen jobbról balra, majd balról jobbra helyeztem testem súlyát és ezt így váltogattam ütemesen. Kezeim ököl beszorítva emeltem magam elé. Próbáltam nem ennyire feltűnő lenni. De nem ment. Már nem tudtam tovább  magamnak megtartani hólyagom titkát; amit testem árult így el a tanárnőnek, aki egy piros lámpánál rám nézett.

 

- Pisilned kell? - kérdezte azonnal, mire annyit mondtam, hogy nagyon, amióta elindultunk. Eléggé durva volt, nem tudtam, hogy a hangom ennyire tud remegni. Ez őt is megijesztette; amellett, hogy sűrűn bocsánatot kért, hogy nem is beszélt másról csak a vízről, idegesen nézett körbe, wc lehetőség után kutatva.  De igazából kicsi kellett hozzá, hogy megérkezzünk és ő is időre ment valahova, úgyhogy megnyugtattam, semmi gond, azt még kibírom.

 

Hát nem így lett. Pár perc után rám jött egy nagyon erős inger. És pont ahogy kezdtem volna ellenállni, abban a pillanatban megindult. Akárhogy mocorogtam, akárhogy szorítottam izmaim, nem segítettek. És csak csorgott és csorgott. Mindenfelé. Felfele is, lefele is. Éreztem, ahogy ölemen melegszik a nadrág. Ahogy szívja be alattam az ülés és terjed el fenekem környékén. És nagyon ideges lettem, amikor éreztem, nem akar elállni. Csak pisiltem... és pisiltem... és pisiltem... rengeteget... és az, hogy bajba fogok kerülni nem hagyta, hogy élvezzem a csodás megkönnyebbülést.

 

Pár perccel rá parkolt le a tanárnő én pedig félelmemben csak megragadtam táskámat lábaimnál és egy pillanat alatt kiugrottam az autóból. El se köszöntem, be se csuktam magam után az ajtót, csak rohantam el.

 

A táskámat magam előtt tartogatva szaladtam. Annyira érdekes volt, hogy az emberek csak elsétáltak mellettem és senki se vette észre, hogy bepisiltem.

 

Nagy mázlimra a lakás üres volt, amikor hazaértem, azonnal beraktam minden ruhát, ami rajtam volt a mosógépbe illetve pár ruhát a szennyesből és letusoltam, majd felvettem a pizsamám.

 

Közben rettegtem, mit gondolhatott, mit szólhatott a tanárnő, amikor meglátta, mit tettem.

 

Másnap láttam újra és nem csinált belőle ügyet. Végig mosolygott rám ha óra alatt összetalálkozott tekintetünk. Éreztem, hogy bocsánatot kell kérnem, de amikor óra után odamentem, annyit mondott mosolyogva, hogy nagyon örült, hogy megismerhetett, jó volt az út hazafelé és reméli, máskor is vele tartok. Ha kell fuvar, szóljak és szívesen felvisz.

 

Pár év múlva megint együtt utaztunk - akkor egy versenyre vitt fel az egyetemről. És pont az irodájából indultunk el. Elmentünk a WC mellett. Én megálltam és annyit mondtam, kocsiút előtt elmegyek WC-re, biztos, ami biztos. Összenéztünk. Mindkettőnknek eszébe jutott az az emlék. És egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!