Egy szórakozóhelyen búcsúztattuk egyik munkatársunkat, aki azon a héten költözött külföldre. Ahogy egy ilyen bulinál szokás, mindenki ivott, amennyit bírt és részegen nosztalgiáztak a régi szép időkről.
Az első sör után 10 percenként telt meg hólyagom és tudtam, pisi terén gondok lesznek a hazajutással, ha folytatom az ivást, mégis elfogyasztottam még egy korsóval.
Amikor éreztem, a party kezdi hangulatát veszteni még maradtam egy kicsit - ez időt már csak arra szántam, hogy 5 percenként használjam a toalettet. Nem kellett kimennem - de nem akartam, hogy út közben jöjjön rám a pisilhetnék.
Végül egy utolsó WC látogatás után odaszóltam az egyik kolléganőmnek, aki egyben legjobb barátnőm és lakótársam is, hogy indulok. Ő rögtön kiskutyamód követni kezdett - ő is unta az ottlétet ; főképp, mert kissé felöntött a garatra és csalogatta már ágya otthon.
Szóval elindultunk ketten és megnyugvással töltött el, hogy nem kellett használnom a mosdót. Úgy látszott a sör utolsó cseppje is kiürült a szervezetemből... De tévedtem.
Ahogy megérkeztünk a Nyugati Pályaudvarra, elkezdtem érezni, sürgősen könnyítenem kell magamon és ennek a fele sem volt tréfa. Ám a menetrend szerint az éjszakai busz pár percen belül érkezett. És bár késett - mégsem mertem mosdót keresni; féltem, amíg távol vagyok, jön a busz, aztán várhatok egy csomót a következőre.
Végül megérkezett a busz és azonnal leültem az első szabad helyre; hogy feltűnés nélkül tudjam tartogatni.
Igyekeztem elterelni gondolataim, száraz dolgokat felidézni, egy sivatagba képzelni magam - de tele hólyagom üzeneteit sehogy sem tudtam ignorálni.
És az út felénél tartottunk még csak, de minden erőm kellett hozzá, hogy száraz maradjak. Már tudtam, nem fogom kibírni hazáig, de a megállóig vissza akartam tartani. És biztattam magam, hogy amint leszálltunk a buszról, elereszthetem magam. Csak pár megálló.
Kicsivel a mi utcánk előtt már ritmusosan rugóztam az ülésen.És végre! Hatalmas zökkenéssel elérkeztünk a mi megállónkban. Szinte leugrottam a buszról. Tudtam, hogy végre elereszthetem magam. A barátnőmnek nem kell megtudnia, hogy direkt csináltam. És megkönnyebbíthetem pulzáló hólyagom végre. De nem mertem elereszteni magam. Egyrészt a szégyen... másrészt éreztem, kibírom a házunkig.
A barátnőm nem volt szívbajos. Ő a megálló mögött letolta a nadrágját és csak pisilt és pisilt és pisilt. Irigyeltem is, hogy az elfogyasztott alkohol mennyisége legyőzte gátlásait. Én is úgy letoltam volna a nadrágom és eresztettem volna a szabadba a hólyagomat szétrobbantani készülő tengert. De úgy féltem, hogy arra jön valaki.
Megvártam, amíg a barátnőm végez, majd elindultunk. Közben a barátnőm elmesélte, mennyire vágyakozott az otthoni WC után egész buszút alatt... hogy csak arra bírt gondolni, hogy ráül és csak csorog neki. És amikor leszállt érezte, hogy nem bírja. És hogy hihetetlen hogy csak csorgott és csorgott és szüntelenül csorgott és megállás nélkül csak erről beszélt, amitől nekem még erősebben jöttek rám az ingerek.
Szóval pár perc után szóltam, hogy fejezze be, mert nagyon kell pisilnem. Éreztem, hogy csak a lépcsőházig fogom bírni, de szugeráltam magam, hogy majd bemegyek a lakásba és ott már elereszthetem magam.
A liftig jó kislány volt a barátnőm, de amint beszálltunk és látta rajtam, még erősebbek az ingerek és már egy helyben feszengve táncikáltam, elnevette magát és halkan sisteregni kezdett. "psss!"
Hólyagom ettől azonnal érezte, itt az idő, ereszthet, minden erőm kellett, hogy megakadályozzam. És görcsös pózokban görnyedezve szorítottam össze lábaim, miközben a sistergő hangot igyekeztem kizárni a fejemből és nyöszörögve könyörögtem barátnőmnek, hogy befejezze be.
Kiszálltunk és amíg az ajtó zárjába remegő kézzel dugtam a kulcsot a végső vizelési inger jött rám. A valaha megélt legerősebb. Már nem tudtam tőle levegőt venni se... Szoborrá dermedtem és csak lábaim mozdultak - hogy a WC-re vigyenek. Elterveztem már előre, hogy amint becsukom magam mögött az ajtót, eresztem is el magam. De éreztem, azt a pár métert még kibírom. Így görcsös rángások közepette levegővétel nélkül igyekeztem be a fürdőbe.
És végre, ott álltam a WC előtt. Olyan hosszú idő volt, de megérte kivárni. Kezeim remegtek, már annyira kellett pisilnem. És nem tudtam kigombolni a nadrágom. Nem úgy járt a kezem, már annyira ideges voltam, ráadásul ez egy új nadrág is volt egy eléggé szűk gomblukkal. És közben lágyan szivárogni kezdtem. Még egy ideig kétségbeesetten igyekeztem. Majd rájöttem, úgyis mindegy. És leültem a deszkára, miközben egy hatalmas sóhaj kíséretében eresztettem végre el magam. Annyira jó érzés volt, ahogy végre nem kell tovább szorítanom, hogy visszatartsam a hólyagomat feszítő vizeletet. És kint hideg volt így nem is zavart, hogy melegszik rajtam a nadrág. hatalmas "Áhh" hangok fejezték ki megkönnyebbülésem miközben szűnni nem akarva pisiltem.
Mintha 10 literrel lettem volna könnyebb, olyan csodálatosan éreztem magam, amikor felálltam. A nadrágom továbbra is meleg maradt. Kimentem pizsamanadrágomért, miközben láttam, barátnőm azonnal beesett az ágyba és amíg én a WC-n ügyetlenkedtem, ő rég az igazak álmát aludta.
Szóval, ennyi volt, fáradtan tettem magam tisztába és mostam ki gyorsan a nadrágom, hogy azt hazudhassam másnap barátnőmnek (aki annyira emlékezett csak, hogy irtóra kellett pisilnem), már szaga volt a gatyámnak és fel akartam venni következő nap. |