Czobel Levente írta a Facebookon:
Nem szoktam a Facebook-on posztolgatni a velem történt eseményeket, de most szeretnék pár gondolatot megosztani. Szerintem a történet tanulságos és számos kérdést fel lehet tenni ezzel kapcsolatban. Tegnap egy volt játékosom Kóródi Nándi, 17 évesen debütálhatott az NB I-ben a Nagyerdei Stadionban a Ferencváros ellen. Gondolom, sok kis focista palántának vannak hasonló álmai. Neki megvalósulhatott! Nyilván felmerülhet a kérdés, miért Neki sikerült ez? Miután hat évig az edzője voltam van rálátásom arra, hogy ezt miképp tudta elérni. Jogos a kérdés, hogy ezt annak köszönheti-e hogy „Messi génekkel” született? Szerintem nem! Sőt kijelenthetem, hogy még az Olasz Focisulis korosztályos csapatban is volt, olyan játékos, aki Nándinál jobb adottságokkal rendelkezett. Mégis miért ő debütált szombat este? Azért, mert ő tette a legtöbbet hozzá pluszban. Már az is tiszteletre méltó volt, hogy minden edzésre behozták a szülei Püspökladányból – amiért maximális tisztelet Nekik -, illetve, hogy 8.-os korában minden nap egyedül tette meg ezt az utat vonattal. Szerintem ez nagyon nagy dolog, de úgy gondolom, ettől még nem játszott volna tegnap. Ehhez az is kellett, hogy a szabadidejében nagyon sokat tett még hozzá pluszban, gyakorolt, gyakorolt, gyakorolt…. Ennek köszönhetően a részéről mindent megtett azért, hogy kihozza magából a maximumot. A pályán eltöltött hat év alatt, sok mindent megéltünk együtt. Bár általában a sikerek domináltak – Dinamo Kijev többszöri legyőzése, a veretlenül megvívott NIKE Kupa, több bajnoki és kupa győzelem - voltak kudarcok is. Ezért csak azt tudom Neki kívánni, hogy sose felejtse el, hogy honnan indult és minek köszönheti azt, hogy most NB I.-es játékos lehetett. Ha ez a hozzáállása megmarad, akkor fogja tudni kezelni a pályafutása alatti hullámzásokat. A siker idején földön tud maradni, s kudarc esetén fel fog tudni állni a padlóról. Mert a verseny sportoló élete ilyen. A múltból nem lehet megélni, minden héten újra és újra bizonyítani kell! A sors néha furcsa dolgokat produkál. Talán szimbolikus jellegű is lehet , hogy éppen a francia Alpokban egy sífelvonóban – útban 3000 méter felé – kaptam az édesapjától a telefont, hogy Nándit elviszik a felnőtt csapattal a portugáliai edzőtáborba. Remélem az Ő pályafutása is hasonló lesz, hiszen ez még csak az első nagy lépés a siker felé … Mellesleg illusztris társaságba került. Ő a 11. játékosom, aki bemutatkozhatott az első osztályban – 10 a magyarban, egy angolban. Közülük többen szerepelhettek külföldön – az angol, a holland, a török .. első osztályban -, valamint felhúzhatták a válogatott mezét. Szóval úgy gondolom, van még lehetőség a további fejlődésre, de a kezdő lépés jónak tűnik! Persze a kitartás és a szorgalom mellett a szerencse is közre játszik egy karrier alakulásában. Ez Nándiéban is nagy szerepet játszott! Egyik kulcs momentum volt, hogy nyár végén „kidurrant a DVSC lufi”. Legalábbis az egyik darabja, minek következtében egy más labdarúgó kultúrából érkezett szakember irányítja a Loki labdarúgó csapatát! S láss csodát, bár a nyáron a DVSC és a DLA „szakemberei”, majd tucat utánpótlás korú játékossal kötöttek profi szerződés, Pontes mester mégis olyan fiatal játékost vitt magával az edzőtáborba – s játszatott minden meccsen -, akinek a szerződtetése fel sem merült a „szakemberek” körében. Vajon miért? Talán azért is, mert volt egy olyan edzője hat évig, aki teljesen mást csinált, mint a DVSC-s protokoll. Aki meg merte tenni, hogy amíg a fiataloknál mások technikát meg aerob kapacitást fejlesztettek, addig ő játék szituációk megoldását próbálta megtanítani, és próbálta minél több döntés helyzet elő állítani a tanítványait. Amíg mások régen elavult periodizációt csináltak, addig ő próbálta annak totál ellenkezőjét csinálni – persze nem azért mert ő ilyen okos, hanem mert a világ haladó részén is hasonlóképpen teszik. Valamint, míg a többiek játszották a „szent tehén” 4-4-2-öt – mert ezt fogja játszani a DVSC örökké, addig ő mást játszatott a csapatával. S láss csodát, jött egy ember nyugatról, s már hol van a 4-4-2? S lehet, hogy Kóródi Nándinak is könnyebb beilleszkednie egy olyan szerkezetbe, amit már játszott nagyon sokszor. Én csak egy dolgot sajnálok nagyon. Azt, hogy a Nándinál jobb adottságú gyerekek - akik már ott vannak, vagy lesznek a Debreceni Labdarúgó Akadémián -, 99%-ának semmi esélyük nincs annak az érzésnek az átélésére – NB I-ben pályára lépni . Bármennyit dolgoznak és bármennyire szorgalmasak is, amíg Herczeg András és „szakértő sleppje” vezeti ezt az intézményt. Persze tudom, hogy dumában és papíron ez a legjobb akadémia, de a valóság nem ezt mutatja. A héten pályára lépő DVSC kezdő csapatában – amelyik nem a BL nyolcaddöntőben játszott, hanem az NB I. 10. helyén áll – 7 idegenlégiós és egy saját nevelésű – a 1991-es születésű Ferenci J. – volt. S erre Pontes edző becserélt két külföldit és azt a Kóródi Nándort, aki pályafutása 80%-ában nem ezt a fajta képzést kapta meg! Szerintem ez elgondolkoztató! S lehet, hogy ezen egyszer azoknak is el kellene gondolkozniuk, akik szeretnének saját nevelésű játékosokkal teli csapat mérkőzésére kimenni a telt házas Nagyerdei stadionba! Úgy gondolom, ezt megérdemelné Debrecen sportot szerető közönsége. A baj csak az, hogy akikkel ezt el lehetne érni, a többségük – bár kötődnek a városhoz - már nem Debrecen sikereiért dolgoznak! Vajon miért? |