Kutakodásaim során összeakadtam néhány érdekesnek tűnő adatmorzsával, ami az itteni avar/hun 'népnevek' óriás jelentéséhez szolgáltathat adalékot. A régi irániak között létezett egy szó, ami egyaránt bírt úr/fejedelem és óriás jelentéssel is.
*
„q'w, qw, k'w, kw Pa/MP /kaw/ n. 'prince, lord, giant'. kawān '(The Book) of Giants', Henning 1934a, 29 n1 on orthography and reading. …”
*
Desmond Durkin-Meisterernst: Dictionary of Manichaean Middle Persian & Parthian
*
Henningtől (The Book of the Giants, BSAOS, Vol. XI, 1943) megtudhatjuk azt is, hogy a perzsák csak az emberformájú, antropomorf óriásokat nevezték kawān-nak, az óriás szörnyek neve māzan. Továbbá a késő szászánida korban a szóhoz már elsődlegesen az 'óriás' jelentés társult.
*
A későantikvitás szinkretisztikus vallási közegében a közel-keleti zsidó-keresztény apokrif írások, gnosztikus képzetek Közép-Ázsiába is utat találtak. Hvárezmben jelentős keleti keresztény közösségek éltek és az üldözött manichaeusok is az iráni világ peremére szorultak. Az üldöztetés átmeneti visszaesését követően Közép-Ázsiában virágzott a manichaeus vallás. Mani, a próféta Énok könyvét is fölhasználva egy szír nyelvű szövegét készítette el az Óriások Könyvének, amit aztán valószínűsíthetően tanítványai fordítottak le középperzsára. A középperzsa nyelvű Óriások Könyve, a manichaeus vallásos irodalomra jellemző módon a helyi hagyományokhoz igazítva, azokat is magába foglalva interpretálja a történetet. A szereplő óriások nevei ugyancsak iranizáltak. A történet a mennyből száműzött démonok (bukott angyalok) földi asszonyokkal nemzett nagy hatalmú és zsarnoki óriás fiairól szól, illetve ezek megfékezéséről, leveréséről és kiveszejtéséről. Talán nem túlságosan elrugaszkodott a bizánci-bolgár vallásos irodalom avarok kiveszejtéséről szóló hagyományában ennek az apokrif-apokaliptikus képzetnek is a nyomait látni. A nagy hatalmú és „óriás” avarok a középkor későbbi szakaszában is szerepet játszanak a bolgár apokaliptikus irodalomban, esetenként a türkökkel vagy az ugrikkal együtt.
*
Egy újabb érdekes szövegrészlet Menander Protektor egyik töredékéből való, ahol a római perzsa békeszerződés, az ún. 'Örök Béke' tárgyalásánál kerül szóba a hivatalos perzsa titulusa Hoszraunak.
*
The letter of ratification from the Roman Emperor, bearing the usual superscription, is well known to us. The letter from the Persian king was written in Persian and the following is a Greek translation: ”The divine, good, father of peace, ancient Khosro, king of kings, fortunate, pious and beneficent, to whom the gods have given great fortune and a great kingdom, giant of giants, formed in the image of gods15, to Justinian Caesar, our brother.”
*
[A római császár ratifikációs levele a szokásos címzéssel számunkra jól ismert. A perzsa királytól való levél perzsául íródott s a következő a görög fordítása: „Az isteni, a jó, a béke atyja, az ősi Hoszrau, a királyok királya, a szerencsés, a kegyes és jótékony, akinek az istenek nagy szerencsét és nagyszerű királyságot adtak, az óriások óriása, az istenek képmására teremtett, fivérünknek, Justinianus Caesarnak.”]
*
Részlet Menenader protector egyik töredékéből, Blockley angol fordításában.
*
Amennyiben Menander állítását tényként kezeljük – és nincs okunk kételkedni egyelőre –, akkor a perzsa uralkodók titulatúrájában szerepelhetett az 'óriás' kifejezés, ami a közép-ázsiai iráni hun fejedelmekhez is utat találhatott, vagy talán eleve ebből a térségből származtatható. Ezt az eshetőséget csak erősítheti az a tény, hogy az 5. századi szászánida uralkodói ideológia maga is az északkeleti, közép-ázsiai területek tradíciói felé fordult. A heftaliták, vagy másképpen fehér hunok hatalmuk csúcsán ennek a térségnek az uraiként (5-6. sz.) kényszerítették Iránt adófizetésre. A 6. században nagy propagandisztikus felhajtással dicsőítették az irániak, amikor megszabadultak a félelemtől, amit ezek az iráni hunok jelentettek rájuk. |