Kedves annamari0073!
Köszönöm a válaszod.
Talán hamarabb kellett volna kutakodnom, de sajna nem voltam eléggé gyors.
Egyik kollégánk (akiről többen állítják, hogy nem 100-as) viselkedési zavaraival kapcsolatban keresek némi infót.
Persze nem gyógyítani akarom őt, eszemben sincs, viszont annyit tehetek a köz és saját magam érdekében, hogy legalább beazonosítani próbálom a viselkedését okozó "betegséget", hát ha ezt követően már könnyebb lesz kommunikálni vele, és talán a jövőben elkerülhetőek, de legalább is csökkenthetőek lesznek a konfliktusok.
Első közös munkánk alkalmával határozottabban szóltam rá mikor azt láttam valami nincs rendben. Rutinosabb dolgozónak számítok és a földi pályafutásomat is hamarabb kezdtem minimum 10 évvel mint ő. Nem főnököm, mellérendelt viszonyban vagyunk, ennek ellenére szinte maga alá akart gyűrni a folyamatos ellenőrző kérdéseivel, olyan kontroll kezdett kibontakozni amit eddig még a vezetőimtől sem tapasztaltam, mint ha mindent a kezében akarna tartani még azt is ami nem rá tartozik közvetlenül.
Nem tartotta tiszteletben az én felelősségi körömet mint ha a beosztottja lennék úgy viselkedett. E közben szétszórt, figyelmetlen volt amit hitperkoncentrálással igyekezett kompenzálni, ami nagyon körülményessé tette.
Úgy gondoltam ezen változtatni kell, mert olyan elnyomás látszott kialakulni ( már az első együtt töltött órákban) ami senkinek sem jó.
- Figyelj x-y! Te nem vagy a főnököm, szedd össze magad, nőj fel a feladathoz, ne félj nem lesz semmi baj, ne viselkedj úgy mint egy 16 éves gyerek legyél férfi, ne parázz minden rendben lesz nyugi....stb.
Először csak azt gondoltam nagy a feladat számára fél, szorong, kicsit tétova, tart a felelősségtől. De azóta beláttuk sajna nem erről van szó. Az eset után teljesen megváltozott mint ha ellensége lennék. Ezt látva kezdtem elgondolkodni.
Kis idő múlva leültem mellé és bocsánatot kértem amiért erősebben szóltam hozzá. (egyébként egy normális kolléga esetében nem lett volna erős) Sajnos szinte semmit sem ért az őszinte bocsánatkérésem. Azóta is kiengesztelhetetlen irányomba. Ez egyoldalú. Többször tettem kedves gesztusokat felé, ennek ellenére nincs változás, mint ha olyan sebet ejtettem volna rajta ami nem akar begyógyulni. Lelkiismeret furdalásom nincs, hisz bocsánatot kértem amiért keményebben szóltam az ő "teherbírásánál", de mint ha azóta egy időzített bomba lenne. Tapinthatóan gyűlöl, menekül előlem és ha mégis velem kell dolgoznia jönnek a sértő, alázó megjegyzések sorba. Kritikát nem fogalmazok meg felé ( pedig lenne miért) mert amikor megtettem abból részéről csak üvöltözés, hazug ellen kritikákkal válaszolt akármilyen szépen vagy higgadtan is közelítettem hozzá. Gyakorlatilag minden sérti amit én teszek, talán még a légzésem is.
Ha személyiségzavarban szenved oly módon változott meg a személyisége, hogy a környezete először csak nem érti mit miért tesz, mond.
Az illető reakciói is megszokottól eltérőek ez nem kis zavart okoz az együtt eltöltött munkaidőben mi nem napi 8 óra, hanem 2 nap egyhuzamban, egy légtérben történik. Munka végeztével a pihenés egy azon szállodai szobában értendő.
Ez megy kb egy éve...
Szóval, gondoltam kiderítem mi áll a háttérben és megpróbálok e tudással felvértezve javítani a kapcsolatunkon.
Üdv Sepörd.
| 
