Keresés

Írtam, az, hogy az angolok intaktak maradjanak, Sztálin számára létkérdés volt, India ezért semmiképp sem jöhetett szóba. Maradt a Balkán - az mondjuk így, minimális információval rendelkezve előttem sem világos, hogy provokációnak vagy halogatásnak szánták a bejelentkezést Romániára és Bulgáriára. Akárhogy is, 1940 végén már mindkét gengszter tudta, hogy a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, leginkább azért, mert ők maguk voltak elszánva rá. Hitler a Barbarossa aláírásával legfeljebb annyit tett, hogy az 'előbbet' választotta.

Ami pedig Sztálint illeti, én azt hinném, hogy a gondolkodásába alapvetően betekintést lehet nyerni abból a dokumentumból, amit T. Sz. Busujeva, az Orosz Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa mutatott be még több, mint húsz évvel ezelőtt a nagyközönségnek. Ez a diktátor szűk körben, az SZKP és a Komintern vezetőinek megtartott 1939. augusztus 19-i beszédét tartalmazza, a lényege szerint pedig a paktum megkötése előtt elhúzódó háborúra számított a németek és a nyugati államok között, aminek a végén ő aratná le a babérokat.

Egyrészt a szöveg hitelességét a putyini Oroszországban vitatják, annak ellenére is, hogy Busujeva megnevezi a konkrét levéltári fondszámot is. Másrészt kérdés, hogy ezek az elképzelések, ha tényleg megfogalmazódtak, 1940 végére mennyiben módosultak. Anglia még tartotta magát, ez egy amolyan féloldalas helyzetet eredményezett: Sztálin fejében Hitler támadhatott is meg nem is. Ezért is lehetett 1941 elején látni a Szibéria felett elrepülő repülőkről fél Ázsia felvonulását - és mert talán legkorábban 1942-ben Sztálin is szívesen kezdeményezett volna háborút. Esetleg, miután az amerikaiak is beszálltak a kártyapartiba. 

"Lehet, hogy vannak olyan tények, elveszett, vagy zárt dokumentumok, amikre Sztalin hagyatkozott?"

A legfontosabb tényekről egy totális diktatúrában egyáltalán nem készülnek dokumentumok - szóbeli közlésekre, esetleg papírfecnikre hagyatkoznak. Ezen az alapon vannak, akik azt állítják, Hitler nem adott dokumentálható utasítást a megsemmisítő táborokra, ergó "lehet, hogy csak az apparátus túlbuzgóságáról volt szó". Mások azzal érvelnek: mivel nem került elő Sztalin aláírásával ellátott dokumentum arról,  hogy a Szu támadni akart, soha nem fogjuk megtudni, mi járt a fejében, amikor a gigantikus szovjet támadó felvonulás kibontakozóban volt.

A dolog valóban többrétegű volt. Tényleg volt egy logikus vonal a cári nyomdokok követésében és szerintem csak hangsúlykülönbségek vannak köztünk.

"A szovjetek klasszikus geopolitikát folytattak"

A klasszikus orosz geopolitikai igényeket ismerte el Hitler, amikor elfogadta Finnországot orosz befolyási övezetnek, és arra hivatkozott, Romániát csak a háború idejére garantálta. Szerbiával és Görögországgal kapcsolatban is ezt az álláspontot képviselte. Persze noná, hogy a tárgyaláson mindenütt "angol veszélyre" hivatkozott, és nem szovjetre. Lényegében azt kérte, fagyasszák be az oroszok a nyugati irányt és koncentráljanak a cári politika Nagy Játékának felmelegítésére Délen.

"az is a rációra vallott, hogy felismerték Hitler angolellenes blöffjét"

Valójában mindketten blöfföltek, időhúzásra játszottak, meg arra, hogy az események kibontakozása közben még mindig lehet majd kurzust váltani. De:

Hitler 1940 novemberéig még ingadozott, hogy mikor támadja meg a szovjetet - a Barbarossáról végső döntés csak decemberben született. Én csak annyit mondtam, Sztalinnak meg lehetett volna próbálnia ügyesebben blöffölnie: mert végül csakugyan belement a déli expanzióba (Churchill ide, vagy oda), mint azt a protokollokból és a későbbi szovjet ajánlatból is látszik (amire a németek már nem is válaszoltak), csak "mániámat", Romániát nem kellett volna firtattatnia Molotoval. Meg mire szolgált az arrogáns fellépés?

"egészen 1941 júniusáig megvolt az az illúzió, hogy Hitler úgy fog cselekedni, ahogy mi szeretnénk, hogy cselekedjen. Elég ehhez csak nagy erőkkel felvonulni a határon, miközben Berlinre vagy Hamburgra le-lepotyog néha egy-egy angol bomba. No, ez hiba volt - kedvenc mázolónkat egy ponton elhagyta az egyébként amúgy sem híres józansága."  

Valóban, illúziója 1941 júniusáig Sztalinnak volt - Molotov állítólag Berlinből hazamenve azt mondta rokonainak: "háború lesz". Miben reménykedett a zsugás, amikor felvonultatta azt a ménkű nagy hadsereget nyugati határain, miközben még a németeknek szinte semmije nem volt ott? hogy majd Hitler "józan lesz" és kapitulálni fog? Szép engedelmesen elveszejti fele seregét az angol csatornában átkelés közben? Lehet, hogy vannak olyan tények, elveszett, vagy zárt dokumentumok, amikre Sztalin hagyatkozott? Hamisított levelek német tábornokoktól, hogy leváltják Hitlert, ha megtámadja a Szu-t, vagy ilyesmi?

Azt hiszem, az elemzésed pontos és lényegretörő, talán csak azt vitatnám, hogy Romániát és Finnországot leszámítva Sztálin beleállt volna az alkuba. Hogyan is?

Azt, hogy Molotov hibázott, lehet akár más fénytörésben is szemlélni. A szovjetek klasszikus geopolitikát folytattak, összhangban azokkal az igényekkel, amelyek már Napóleon után meghatározóak voltak. Ebben a képben Finnország, a Baltikum, Lengyelország, Románia, Bulgária, Szerbia, Görögország, le egészen a szorosokig, orosz világ, addig, ameddig szükségszerűen érintkezik a britekkel - ott aztán majd meglátjuk, mi lesz. A két szélső ponton ott van a Balti- és az Égei-tenger, netán az Adriai-tenger, kapuként a világ felé, ebből a szempontból egy logikus, célszerű, lépésről lépésre megvalósítható projektről van szó. Az, hogy ez miként hozható összhangban a világproletariátus érdekeivel, most másodlagos, mellékes - mint, hogy üdvtörténetről van szó, nem lehetett kétséges, hogy a jövő egyszer majd, így vagy úgy, de kiforrja magát. Sztálin ezt valószínűleg komolyan is gondolta, első helyen viszont mégiscsak a cárok birodalmának újraépítése foglalkoztathatta.

Meg még később is: minek tette volna fel különben Churchillnek Potsdamban a magyarokra vonatkozó kérdést (és kapta meg rá a szégyenletes választ), másodjára, megerősítésképpen 1944 októbere után? Mire föl a prágai útirány állandó halogatása 1945 januárjától májusig (!), addig a pillanatig, amíg megunták az ácsingózó amerikaiak szemlézését? Bécs későbbi szovjet feladása nem -e egyenesen folytatása a sztálini taktikának?

Bukovina alighanem igazán részletkérdés, bele is nyugodtak később a felének az elvesztésébe. Ha volt egyáltalán valami reális rövid-középtávon a szovjetek elképzeléseiben (ti. egyelőre kívül maradni a Monarchia volt területein), akkor az is a rációra vallott, hogy felismerték Hitler angolellenes blöffjét. Mondjuk, nem volt nehéz: Sztálinnak úgy volt szüksége 1940-ben Churchillre (még...), mint egy falat kenyérre, eleve nem is számolt azzal 1939-ben, hogy a franciák ilyen könnyen bedobják a törülközőt. Mindegy is; egészen 1941 júniusáig megvolt az az illúzió, hogy Hitler úgy fog cselekedni, ahogy mi szeretnénk, hogy cselekedjen. Elég ehhez csak nagy erőkkel felvonulni a határon, miközben Berlinre vagy Hamburgra le-lepotyog néha egy-egy angol bomba. No, ez hiba volt - kedvenc mázolónkat egy ponton elhagyta az egyébként amúgy sem híres józansága.